Rejtélyes időutazás Európa legrégebbi városába, Knósszoszba - KÉPEKKEL
A görögországi Kréta sziget legtitokzatosabb történelmi helyszíne Knósszosz város, amely már a neolitikus korban, időszámításunk előtt 6000 évvel is lakott terület volt. A jelenlegi fővárostól, Herakliontól 5 kilométerre, délkeletre található település, illetve legjelentősebb nevezetessége, az egykori Minószi civilizáció politikai és vallási központjának tartott, 20 ezer négyzetméteren állt, bronzkori palotaépület-együttes történetét s az ott élők életét illetően még ma is sok a megválaszolatlan kérdés.
Talán az iskolai tananyagból még sokan emlékeznek Minótaurusz legendájára, ami a rómaiak idejében, valószínűleg a palota épületrendszerének bonyolultsága miatt kapott szárnyra. A mitológiai történet szerint Kréta királynője, Pasziphaé és egy bika nászából született meg ez a bikafejű és embertestű lény, akit a labirintusban tartottak fogva. A királyi családnak így kellett lakolnia azért, hogy nem akart feláldozni egy szép bikát, amelyet Poszeidóntól kapott ajándékba. Az emiatt haragra gerjedt tengeristen rávette a szép Pasziphaét, hogy egyesüljön a bikával...
Vizitünk során a magyar idegenvezetőnktől megtudtuk, a békeszerető Minósz király, Kréta hajdani uralkodója megrendelésére i.e. 2000 körül kezdődött a nagyszabású építkezés, mert szeretett volna egy fényűző rezidenciát a Kephala dombon.
A monumentális, kőoszlopokra épült palota elkészülte után a város és a sziget központja lett, hiszen egyedülálló látványosság lehetett, amilyenhez foghatót korábban nem láttak még a szigeten.
A várost és a palotát nem övezték védőfalak, hiszen a knósszosziak sosem álltak hadban más népekkel. Figyelmes tanulmányozás után feltűnik, hogy merőleges tengelyek mentén szervezett komplexumról van szó, amelynek négy bejárata a négy égtáj felé fordul.
Majd az épületegyüttes az i.e.1700-ban pusztító földrengés miatt összedőlt, s a romjaira új, még nagyobb épületet emeltek. (Ahogy hallhattuk: Krétán manapság is évi 120-130 kisebb-nagyobb földrengésre kerül sor, amellyel a helyi lakosság többé-kevésbé megtanult együttélni.) Egyes történészek szerint lehetséges, hogy a palota egy része megmaradt, s nem kellett teljesen újjáépíteni, csak felújítani a sérült részeket.
Miután a minószi civilizáció helyét átvették a Görögország kontinentális részéről érkező mükénéiek, az egykor gazdag, akkoriban soknak tartott 50 ezer ember által lakott Knósszosz veszített vezető szerepéből, s i.e. 1300 körül már lakossága javarésze elhagyta.
Sokáig azt hitték, hogy mükénéi kupolasírok maradványait találták meg, de Arthur Evans brit régész rájött, hogy a leletek még régebbi civilizáció emlékei lehetnek, ezért megvásárolta a területet, ahol a 20. század elején intenzív ásatásokba kezdett. Az ottani tevékenységét eredetileg csak egy évre tervezte, de mivel sok értéket sikerült feltárnia, végül 30 évig dolgozott rajta, több részletben teljesen restaurálta, újjáépítette a knósszoszi palotát.
Egyes történészek szerint az oxfordi Ashmolean Museum korábbi főintendánsának restaurációs tevékenysége alapos, de több szempontból megkérdőjelezhető volt. Ő négy korszakra osztotta a minószi civilizációt, s az egész restauráció a saját elmélete szerint zajlott, így valószínűleg olyan elemeket is beépített, melyek az ókorban vélhetően nem léteztek, s olyan technikákat is alkalmazott, amelyekkel némi kárt tett a feltárt épületekben.
Evans azonban a restauráció során cementet használt, amin azonban már nem tükröződik ugyanúgy a fény, s az eredeti felületek tartósságának is árt. Amióta erre rájöttek a régészek, lézeres technológiával próbálják eltávolítani a felvitt cementréteget.
Ez utóbbiban a királyi villán és tróntermen kívül több műhely, szentély, raktárhelyiség, tároló és egy különterem is volt. A Nagy Palotával szemben levő Caravan Serai volt a palota hivatalos bejárata, ahol egy közfürdő is működött. Abban a Knósszoszba való belépése előtt minden látogatónak meg kellett fürdenie. A második legnagyobb épületnek számító Kis Palota egyik üléstermében találták meg a Minótauruszra emlékeztető, zsírkőből készült bikafejet, amit a Heraklioni Régészeti Múzeumban állítottak ki. A Főpap Házában pedig a nevéhez méltóan egy csodálatos kőoltár található.
Hangsúlyozandó, hogy már több mint 4 ezer évvel ezelőtt is rendkívül fejlett, ötletes építészeti megoldásokat használtak a palota építése, világítása és szellőztetése során. A legérdekesebb az, hogy a királynő mosdójában már akkor is faülőkével ellátott, vízöblítéses toalettet alakítottak ki. Égetett agyag fürdőkádak, vízvezeték és szennyvízcsatorna-rendszer szolgálták a palota lakóinak kényelmét.
Jellegzetes volt a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, vörösre festett oszlopok használata. Az oszlopok tetején lévő kerek oszlopfők támasztották alá a födémszerkezetet.
Ezek az oszlopok megjelentek a hosszú, árkádos teraszokon, az előcsarnokokban, a díszesebb helyiségekben, valamint az ún. „világítóaknákban” – ezek a kis belső udvarok biztosították a friss levegő keringetését, az udvarok és a szobák szellőzését, továbbá a lépcsőházak világítását.
A fontosabb helyiségek falait kezdetben színes kövekkel, később domborművekkel, színes falfestményekkel díszítették. A dombormű freskókat gipszből készítették, majd azokra színes állatokat, virágokat, városi jeleneteket ábrázoló képeket festettek, melyek alapján arra lehet következtetni, hogy pezsgő, derűs életet éltek a knósszosziak.
A központi helyen kialakított, lelátókkal rendelkező, tágas udvaron nemcsak vallási, hanem kulturális és sportrendezvényeket tarthattak. A régészek az ásatások során több mint 4000, rendkívüli alapossággal kifaragott pecsétnyomót is találtak.
A minószi civilizációról szóló, sok írásos leletet a legjelentősebb ókori könyvtárban, az egyiptomi Alexandria városában őrizték. Felettébb sajnálatos, hogy az Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején leégett.
A megmaradt értékek pedig az elkövetkező években, a folyamatos római támadások következtében többször is megsérültek.
Emiatt a régészek e témakört illetően még sok megválaszolatlan kérdésre keresik a választ. Azok hiányában is érdemes szemrevételezni a legendákkal, rejtélyekkel övezett történelmi helyszínt, valamint a közeli Heraklion Régészeti Múzeumot, ahol az eddig feltárt kincsek javarészét őrzik, sok másolatuk pedig az ásatások helyszínén látható. Jó tudni, hogy a knósszoszi időutazásra a 25 évnél ifjabb látogatóknak ingyenes a belépés.
