Radosicky Györgyi: mindig szívügyemnek tartottam a Csemadokot
A magyar kultúra napja alkalmából többedmagával együtt Csemadok Közművelődési Díjban részesítették Radosicky Györgyit, aki hét évig az ógyallai Csemadok-alapszervezet elnökeként végezte áldásos, sokrétű munkáját. Jelenleg, a magyarság aggasztó méretű asszimilálódása közepette a kulturális szövetség városi vezetőségének tagjaként veszi ki részét a csemadokos munkából.
„Mindig nagyon szerettem a verseket, gyakran szavaltam a helyi, majd középiskolásként az érsekújvári csemadokos rendezvényeken is. Mivel az édesanyám szintén Csemadok-vezetőségi tag volt, már a 70-es évek elején beléptem a szövetségbe, s egyre aktívabb lettem. Miután a gyermekeim felcseperedtek, a 2000-es évek elején a vezetőségbe is beválasztottak, 2012 és 2019 között pedig az alapszervezetünk elnökeként tevékenykedtem“ – foglalta össze „dióhéjban“ az eddigi csemadokos pályafutását Radosicky Györgyi, aki bár már átadta a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek, de igény esetén, vezetőségi tagként továbbra is szívesen szolgál jótanácsokkal, ötletekkel az utódainak.
Hangsúlyozta: a helyi magyarság aggasztó méretű asszimilálódása közepette felértékelődik a Csemadok nemzettudat-erősítő és magyarság-megtartó szerepe. Az elnöki posztról történő távozásakor hozzávetőleg 350-en voltak helyi Csemadok-tagok.
– indokolta a csemadokos lét előnyeit az ex-elnök.
A Csemadokkal kapcsolatos számtalan emléke, élménye közül kérésünkre kiemelte a legmaradandóbbakat.
„Az egyik legszebb emlékem a Szent István-nap méltó megünneplése volt az elnökösködésem első évében, Bagota városrészben. Akadtak, akik a kenyérszenteléssel egybekötött esemény megtartásáról azzal beszéltek volna le, hogy a nyári kánikulában az iránt alig lesz érdeklődés. Mások azt mondogatták, hogy e rendezvénnyel majd a magyarok ellen uszítom a helyi szlovákokat. Végül a segítőtársaimmal együtt végzett sok munka meghozta gyümölcsét: jó páran eljöttek az ünnepségre, amelynek keretében helyi és komáromi szereplők is felléptek, a szabadtéri kemencében pedig palacsintát és langallót is sütöttünk. Bár egy szlovák polgártársunk tényleg kifejezte a nemtetszését, de nem zavart, sikerült hagyományt teremtenünk. Az évek során beépült a köztudatba ez a rendezvény, amelyet újabban már az ógyallai műjégpályán tartunk meg. Igaz, hogy volt, amikor nem bizonyult zökkenőmentesnek a szükséges engedélyek megszerzése, de nem adtuk fel...” – árulta el interjúalanyunk.
Hozzáfűzte: ugyancsak szívügyének tartotta az Ógyallai Zenés Nyári Esték és a Hagyományok Háza, valamint kiállítótermek életre hívását is.
„Majd szervezési okokból egyetlen koncert-hétvégére zsugorodott ez a rendezvény. Aztán a helyi tájház létesítését is kezdeményeztem, de annak az avatóünnepsége már az utódom, Bagin Árpád elnökösködése alatt került sor. Több korábbi kiállításunkon közszemlére bocsátottuk az elődeink hajdani használati eszközeit, hímzett falvédőit, goblenjeit és további néprajzi értékeit. Miután azokat a Csemadok-nak ajándékozták, keresnünk kellett egy olyan helyiséget, ahol hosszú ideig tárolhatók. Az esperes úr és a Helyi Értéktár Bizottság hathatós segítségével, a parókia melletti termekben kiállítótermek alakultak, melyekben állandó helytörténeti és szakrális jellegű kiállítás is helyet kapott.”
– fogalmazott.
Györgyike azt szeretné, hogy az ifjabb nemzedék tagjai a saját igényeik szerint folytassák a csemadokos munkát.
„Belátom, hogy a csemadokos munkával kapcsolatban is minden nemzedéknek megvannak a saját prioritásai és elképzelései. Ha azonban igénylik a segítségemet, szívesen segítek nekik, de semmiképp sem akarom rájuk erőltetni az akaratomat. A tagutánpótlás terén is bőven akad tennivaló, mert a más városokban diákoskodó vagy dolgozó fiatalokat inkább csak az alkalmakkénti szereplésre lehet rávenni, másra, például a sikeres Bellő Néptánccsoportba történő belépésre már sokkal nehezebb. Pedig ifjúsági találkozókat is tartottunk, de így is évente csak 5-6 új taggal gyarapodik a tagságunk, miközben a sok idős tagunk körében egyre gyakoribb az elhalálozás“ – magyarázta.
Végül arról faggattuk, hogy miként értesült a saját díjazásáról, s azt hogyan fogadta.
„Valószínűleg azt elsősorban a hét évnyi folyamatos elnöki munkámmal érdemeltem ki, hiszen akkoriban szinte minden gondolatom a Csemadok körül forgott. Élveztem is, hiszen többedmagammal együtt sok szép álmot sikerült megvalósítani, miközben a pártokra szakadt helyi magyarságot is legalább a Csemadokban sikerült összefognunk. Remélem, hogy még sokáig lesznek magyarok és Csemadok-tagok Ógyallán!” – mondta el végül Radosicky Györgyi.
