Pomogáts: Csáky Pál hozzájárult, hogy megmaradjunk magyarnak
Régi barátság fűzi össze Pomogáts Bélát és Csáky Pált, a budapesti irodalomtörténész Csáky több kötetét is bemutatta már a pozsonyi közönségnek is. Írói munkásságát tehát számon tartja, figyelemmel kíséri és elismeri. "Számomra ő egy olyan személyiség, akinek sikerült egyesíteni a magyar nemzet szempontjából is meghatározó két kulcsfontosságú területet, a politikát és az irodalmat" – kezdte gondolatmenetét Pomogáts Béla, hangsúlyozva azt is, hogy ugyan a múltban is voltak íróknak politikai próbálkozásai, illetve politikusoknak írói ambíciói, de az egyedinek számít, ha valaki mind a két területen maradandót alkot.
Csáky írói nagyságát abban is látja, hogy műveivel szellemi és nemzeti stratégiát is képes megfogalmazni a közössége számára. "Csáky Pál egyszerre képes az író és a politikus státusában megjelenni, és ezt a kettős szerepet be is tudja tölteni, tehát azon kevesek közé tartozik, aki egyszerre eleget tud tenni a politikai és az írói szerepvállalásnak is" – fogalmazott a magyar irodalomtudomány doyenje, aki szerint közösségi szempontból is gyümölcsöző, ha egy politikusnak van írói vénája, írói szemlélete és rálátása a közélet dolgaira. Pomogáts szerint a mai magyar politikai elitet általában nem jellemzi, hogy fogékony lenne az irodalomra, holott meggyőződése, nagyon előrevivő lehetne, ha ez a két szellemiség kéz a kézben, egyenrangúként, s nem egymás kiszolgálóiként tudna működni.
Csáky Pál hatvanadik születésnapja alkalmából összeállított válogatáskötetről Pomogáts Béla elmondta, az abban megjelent írások a politikai történések krónikáiként is olvashatók, hiszen az emberi sorsokat végigkísérik a szlovákiai magyarság történetének meghatározó eseményei. "Ez a felvidéki magyar közélet hiteles krónikája, kordokumentum, amelyben az író a közösséget próbára tevő kihívásokkal, sőt, akár a visszásságokkal is foglalkozik, de mélységében mutatja meg a lélek küzdelmeit is. Aki elolvassa, pontos képet kap a felvidéki magyarság küzdelmeiről, mindennapjairól, és anélkül is megérti a magyar közösség helyzetét, hogy lenne háttértudása, ismerete".
Az irodalomtudós szerint a Csáky-művek három síkon meghatározók: egyrészt jelen van a történeti háttér, a krónika, második síkként az írásokban helyet kapnak az emberi drámák, a küzdelmek, a helytállás dilemmái, a harmadik meghatározó elem pedig a közösség lelki krónikája. "Ezekben a művekben az írói és a politikai kvalitások egyesülnek, a kettő együtt él, egymást kiegészítve, alátámasztva és megerősítve. Egyszerre személyes és közösségi, hiszen Csáky emberi sorsokon keresztül keresi a közösség javát" – fogalmazott Pomogáts Béla, aki szerint ugyanakkor az írásokban nem csupán a felvidéki magyar lélektörténetről van szó, hanem arról az erős szellemi kötelékről is, ami a magyarokat összefűzi lélekben, szolidaritásban, a történelmünkben. "Csáky Pál hozzájárult ahhoz, hogy megmaradjunk magyarnak itt, a Kárpát-medencében" – sommázta véleményét Pomogáts.
A pacsirta éneke válogatáskötet három kisregényt tartalmaz. Az Úton egy fiatal értelmiségi dilemmája az elmenni vagy maradni választásáról, arról, meddig köthet valakit a hűség. A harmatos reggelek álmai című kisregény egy tanító életén keresztül mutatja be történelmünket az 50-es évektől egészen 89-ig. Ennél is nagyobb ívet ölel fel a harmadik mű, A pacsirta éneke, amely ugyancsak az értelmiségi létről ad képet, de már az egész magyar történelem kontextusában, hiszen a cselekmény a Monarchiában kezdődik, majd az író a kisebbségi létbe szorított sorstörténetet egészen a napjainkig viszi. A válogatáskötetnek minden bizonnyal ez a legismertebb darabja, hiszen a művet Kossuth-díjas színművészünk, Boráros Imre és színháza színpadra állította Hit és hűség címmel, melyet már nagyon sok helyszínen láthatott a közönség. Csáky Pál szerint üzenetértéke is van annak, hogy a darab 50. bemutatója éppen június 4-én, az összetartozás napján lesz, Prágában. A szerző az elől sem zárkózna el, hogy a kisregényekből film szülessen, hiszen akkor vélhetően még többekhez eljuthatnának az írások üzenetei, ez azonban egyelőre csak egy lehetőség a jövőre nézve.
Csáky Pál minden írásában arra törekszik, hogy az a felvidéki magyar élet tükre legyen. Ez a legfontosabb írói hitvallása is, mert mint mondta, műveinek az a vezérlője, hogy „egy felvidéki magyar, felvidéki magyarokról ír felvidéki magyaroknak”. Ugyanakkor az író és irodalomtudós beszélgetésből kiderült, Csáky Pált is foglalkoztatja az a dilemma, ami a legtöbb írót, vagyis, hogy van-e még, aki kíváncsi ezekre a történetekre, van-e még, aki elolvassa a könyveket, van-e még felvevő piaca a könyvben megjelenő írott szónak. Az önmaga által megfogalmazott kételyekre azonban Csáky tevőlegesen felel, hiszen folyamatosan ír, publicisztikájával a közéletben, elbeszéléseivel, kisregényeivel az irodalomban van jelen erőteljesen. És már készül a következő kötet, mely még idén megjelenik, ez azonban egy új szerepvállalása a szerzőnek, hiszen ezúttal arra vállalkozott, hogy hat, az idősebb generációhoz tartozó felvidéki magyar értelmiségit kérdezzen a múltról, történelemről, történetünkről. "Ennek a generációnak azt köszönhetjük, hogy az 50-es évektől a vállukon vitték a felvidéki magyar szellemi életet" – mondta Csáky Pál.
A könyvbemutatót, a beszélgetést ünnepi pillanatok követték, előbb Boráros Imre egy verssel köszöntötte Csáky Pált, majd Szigeti László az MKP nevében mondta el jókívánságait. Ezt követően barátok, tisztelők, politikus- és írótársak, a felvidéki magyar közélet képviselői köszöntötték a hatvanéves Csáky Pált, magyar közösségünk egyik legmeghatározóbb vezéralakját, aki a jelenlévőknek dedikálta legújabb kötetét, A pacsirta énekét.
