Péter-Pál napja
A magyar néphagyomány különleges napként tartja számon június 29-ét, Péter-Pál napját.
A római katolikus egyházat Jézus útmutatása nyomán megszervező két apostol legnagyobb ünnepe, vértanúságuk napja.
Péter végül Rómában lefektette a pápaság intézményének alapjait, amely fokozatosan a keresztény egyház legfőbb irányító szerve lett. Pétert a római katolikus egyházban az első pápaként tartják számon. Tiszteletére viseli minden pápa a halászgyűrűt. Sírja fölé magasodik Vatikánban a világ legnagyobb keresztény temploma, a Szent Péter-bazilika.
A Magyar Néprajzi Lexikon idevágó szócikkében egyebek mellett ezt olvashatjuk:
Általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást:
Vágd a búzát pőre gatyás!
A Mura-vidéken ekkor kezdik aratni a rozsot. Topolyán kimentek megnézni a búzát, és egy-két kaszasuhintást tettek próbaképpen, mert ez a nap egyébként dologtiltó nap volt.
Szent Péter a szegedi lakatoscéh védőszentje volt, mert kezében kulccsal szokták ábrázolni.
Ugyancsak a Csallóközben a gyümölcsevési tilalom (mely másutt általában Szent Iván-naphoz kapcsolódott) Péter-Pál napjához kötődött. Az ünnepig nem volt szabad gyümölcsöt, főként cseresznyét enni, akinek a kisgyermeke meghalt, hogy az a túlvilágon kaphasson. Az ünnep után pedig az első szemet idegen gyereknek kellett adni, s csak azután ehetett az anya.
Az aratás szimbóluma az égen is megjelenik, hiszen ekkortájt a Nap az Orion csillagkép közelében jár, amelyet a magyar nép „Kaszás” csillagképként is ismer, mely környezetének csillag-elnevezéseit szintén az aratáshoz kötik.