Összecsendült sok pohár: egy titok nyomában a IV. Komáromi Borünnepen – KÉPEKKEL
Luca napján a térség jeles borászaival és az általuk készített, zamatos nedűk nfeledt kortyolgatóival telt meg a komáromi Tiszti Pavilon impozáns díszterme. Az ünnepi díszbe öltöztetett, alkalmi vendéglő szombaton 16-tól 21 óráig az Egressy Béni Városi Művelődési Központ által rendezett IV. Komáromi Borünnepnek adott helyet, ahol többek között Csenger Tibor, a Magyar Szövetség Nyitra megyei alispánja és Keszegh Béla, Komárom polgármestere is szívesen időzött. Megragadtam az alkalmat, hogy lerántsam a fátylat egy sokakat érdeklő titokról...
Az immár negyedszer megtartott borünnep fő célja továbbra is a térség borászatainak népszerűsítése és a közösségkovácsolás volt. A sajátos hangulatú, ódon falak között megtalálható volt a térség borásza(ta)inak színe-java: a hetényi Bortornác Borászat és a badacsonyi borvidéket is népszerűsítő hetényi Napvirág Borászat, a muzslai Bott Frigyes, a fűri Fyrmonia Borászat, a komáromszentpéteri Hengerics Péter, a kürti Kasnyik Családi Pincészet és a STREKOV 1075 Kft., a kisújfalui Mátyás Családi Pincészet és a helembai VILÁGI Winery. Sőt, a vendégek bónuszként, a végéhez közeledő Jókai Mór-emlékévben, megkóstolhatták az író kedvenc borát, a Kastélyost is, amit Bott Frigyes alkotott meg!
E rendezvény történetében először a különleges narancsborral is előrukkoló, garamkövesdi Kövesdi Pince is jelen volt. Annak egyik képviselőjétől, Varga Zoltántól megtudtam, hogy tájaikon külön borünnepet nem szoktak rendezni, inkább a zenei fesztiválokat párosítják bor- és gasztrokínálattal. Elmondásuk szerint nagyon örültek és szívesen tettek eleget az idei meghívásnak, s nagyszerűen érezték magukat a pazar helyszínen.
A látogatók érkezéskor húsz eurós belépőjegyet vásároltak, s ez az ár magában foglalta a kínált minőségi borok folyamatos kóstolóját és a kóstolópoharat. Sokak sajnálatára, ez alkalommal ahhoz a korábban megszokott üdvözlő sajttál már nem dukált, sőt, odabenn sem voltak kaphatók a közkedvelt házisajtok. Azok helyett azonban különféle harapnivalókat, például 1,10 euróért pogácsát, 3,50 - 4,50 euróért szendvicseket, sőt kalácsot is lehetett venni a helyszínen megnyílt BOTT Pékbisztróban.
A nyelvoldó zamatos nedűik ízlelgetése közben Szulcsányi Béla, gútai zongoraművész hangulatfokozó zenei aláfestését és a mindennapi problémákat ideiglenesen feledtető, kellemes együttlétet is élvezhette a sokaság. A jeles szakemberek a bort közösen ünneplőknek szívélyesen öntögettek saját termékeikből, akár koccintottak és el is beszélgettek velük a borászat kulisszatitkairól, egy-egy borfajta jellemzőiről, s ellátták őket a reklámanyagjaikkal. Az is előfordult, hogy a borászok egymás borait véleményezték.
Ismét bebizonyosodott, hogy térségünkben van mire büszkének lenni, s a javarészt családi vállalkozásként működő borászataink a rájuk jellemző ízvilággal együtt megérdemlik, hogy még nagyobb figyelmet kapjanak, ezzel is növelve az éves forgalmukat. Mivel a Felvidéken is európai szintű borászatok működnek, az ünnepi asztalokra szánt, minőségi borokért nem kell távolra utaznunk. Az sem mellékes, hogy a hazaiak számunkra megfizethetőbbek, mint a külföldi drága palackok.
Jó alkalom volt ez az ünnepek előtti, baráti-rokoni találkozásokra is. Úgy tűnt, hogy az intenzív, ám kulturált kóstolgatás után valamennyi látogató jókedvűen, elégedetten ment haza. A szervezők elárulták, hogy mivel kényelmesen a meghívott tíz kiemelkedő borászat és ráadásként a bejárati „Jókai-asztal” fért el ezen a helyszínen, ezért azok számát a jövőben sem akarják a minőség rovására növelni. Távozásom előtt pár borászt még arról faggattam, hogy szerintük elsősorban mi kell a kiváló, minőségi bor készítéséhez. Nos, rántsuk le a fátylat a titokról, következzenek a válaszaik!
Bauer Dávid (Fyrmonia Borászat): „Azt gondolom, hogy ahhoz elsősorban a nagyszerű klíma- és talajviszonyokkal rendelkező területen termett, jó szőlő kell, mert rossz szőlőből nem lehet minőségi bort készíteni“. A VILÁGI Winery-nek bedolgozó Pereszlényi Csaba úgy véli: „Legfontosabb feltételnek a megfelel éghajlati adottságok mellett a borász lelke és a Jóisten áldása számít”.
Nagy Attila a Napvirág Borászatból: „Elsősorban a belső hang, az intuíció megtapasztalása kell a jó minőség eléréséhez. A barátaimnak fel szoktam tenni a kérdést, hogy utoljára mikor volt olyan napjuk, amikor senkivel sem beszélgettek, a nyugalmukat nem zavarták gyakori telefonhívások, televízióműsorok, és csak önmagukkal foglalkoztak. Nos, eléggé lesújtóak voltak a válaszaik! Pedig a nekünk súgó belső hangot csak teljes nyugalomban halljuk meg, és akkor kapnak elég teret a jó eredményekhez vezető, ösztönös megérzéseink”.
Bott Frigyes: „Azt gondolom, hogy minőségi szőlőből, minél kevesebb beavatkozással kell - lehet jó bort készíteni, vagyis hagyni kell megszületni a bort. Ezenkívül abban is hiszek, hogy megfelelő hordó is kell a készülő bornak, ezért a mi boraink hordóban érlelődnek”. Molnár Péter (Bortornác Borászat): „Elsősorban a jó alapanyagra, vagyis minőségi szőlőre van szükség. Azonkívül pedig megfelelő, tiszta körülmények és jó hordók is kellenek”.
Kasnyik Gábor (Kasnyik Családi Pincészet): „Hozzáértő, jó gazda nélkül nem készülhet minőségi bor. Fontos, hogy abban benne legyen a szívünk is. Kürtön a borászkodáshoz maximális mértékben adottak a kiváló adottságok, azokon csak az emberi faktor ronthat. Ha úgy érzem, hogy a szőlőért és a készülő borért mindent megteszek, akkor a kívánt eredmény is meglesz”.
Sütő Zsolt (STREKOV 1075 Kft.): „Kritikus szemmel tekintek a „minőségi bor” kifejezésre, mert a minőség mérhető, de én a borban azt szeretem, hogy ha stílusa van. A borfogyasztó maga döntse el, hogy egy-egy bornak jó-e a stílus!. Az elmúlt évszázadok során bebizonyosodott, hogy szinte mindenhol lehet jó bort készíteni. Én nemcsak egy gazdagabb rétegnek, hanem a napi borivóknak szeretnék olyan borokkal kedveskedni, amilyeneket én is szívesen iszom”.
