Népmesével gyógyítunk
A népmese gyógyító és személyiségfejlesztő erejéről tartott előadást Huszár Andrea Magdolna, népmese-kutató, a Gömörpéterfala melletti Völgyben. Andrea együtt élt és dolgozott Magyarország legnagyobb mesemondójával, Pápai Istvánné Páhi Emma, karcsai mesemondóval, akitől az ősi tündérmesés hagyományt vette át. Hivatásként ezt az utat folytatja.
Pápai Istvánné Páhi Emma a legnagyobb mesélők közé tartozott. A bodrogközi tündérmesés hagyomány őrzője, továbbadója, meséit, tudását közkincsként ajánlotta fel. Andrea szerint ő nem csupán a szavaival, hanem az egész lelkével mesélt.
- mondta.
A Völgyben is bemutatott Tündértánc című pörgetőkönyvet Emma néni Andreával közösen készítette. A pörgetőkönyv, az előadó elmondása szerint, egyedülálló Magyarországon, mivel nem illusztrációja van, hanem önálló képzőművészeti vizuális egységet alkot.
- mondta. A kötetben olyan mesék találhatók, amiket Emma néni örökségül kapott a családjától, vagy pedig ő maga alkotta őket. Meséinek gyógyító erőt is tulajdonítottak.
Szerintem a gyógyító erő minden igazi népmese velejárója. Merthogy a mese rendezi az ember lelkét, és hogyha ő rendben van, akkor gyógyul. Tehát ez egy természetes folyamat. Most egy mesekutatás áll az egész hagyományvonal célkeresztjében, mert tudományos módon is igyekszem ezt alátámasztani. Tehát adattári anyagokkal, elemzésekkel, és elsősorban egy monográfiának az elkészítésével”- tudatta.
Bár a mese alapvetően a felnőtt korosztály műfaja volt, és csupán az utóbbi 100-150 évben vált gyerekműfajjá. Rájöttek ugyanis, hogy olyan tudást közvetít, amely segíti a kultúrába való belenevelődést, a nyelvelsajátítást, a szocializációt, és az identitást is meghatározza. De csak akkor, ha az eljut a gyerekekhez.
A mese akkor léphet leginkább kapcsolatba a gyermek lelkével, ha a gyermek által megjelenített képekben rajzolódik ki. Nem érünk el tehát ugyanolyan hatást, ha a tévében nézzük ugyanazt a mesét. A képernyőn a gyermek számára feldolgozhatatlan sebességgel következnek egymás után a képek, és nem megy végbe a belső képalkotás. A gyermek még ingerültebb lesz”- magyarázta.
A beszéd, az élőszavas mesemondás a kommunikáció alapja. A mese nélkülözhetetlen a gyermek egészséges személyiségfejlődése szempontjából. Általa gazdagodik fantáziája, szókincse. Segíti, hogy hosszabban és kitartóan tudjon valamire figyelni, abban elmélyedni. Az is fontos, hogy egy kisebbségi, például palóc területen, nyelvjárásban mondják ezeket a történeteket, hogy saját hagyományaikat is életben tartsák. Nem utolsó szempont az sem, hogy a mesehallgatás által megszerettetjük gyermekünkkel a könyveket, az olvasást.
A kisgyermekek számára a mese csoda, és nekik éppen erre van szükségük!
