Népi hagyományok napja Gútán
Első alkalommal szervezték meg a Népi hagyományok napját Gútán, a tájházban, szeptember 25-én, a Magyar Asszonyok Ligája és a Csemadok gútai alapszervezetének közös rendezvénye nagy sikert aratott. A vidám arcok és a boldog tekintetek a folytatásra buzdítják a szervezőket.
A MAL és a Csemadok Alapszervezet két olyan szervezet, amelyek tagjainak nemcsak fontos a népi hagyományok ápolása, őrzése és tovább adása, hanem azon dolgoznak, hogy azt minél szélesebb körben népszerűsítsék.
Az egész napos rendezvényen délelőtt az iskolásoké volt a főszerep. A megnyitón Markovics Tímea és Vadkerti Neszméri Csilla a népművészetek szépségére hívta fel a figyelmet, és örömüket fejezték ki, hogy az iskolások elfogadták a meghívást. A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola két műsort hozott: a daloscsoport népdalt énekelt, a Mazsola bábszínház előadta A szállást kérő róka című népmesét. A Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont diákjai közül Kincel Tamara énekelt, Kálmán Zsombor mesét mondott, a kisebbek népi játékot mutattak be, a nagyobbak: Kincel Tamara, Fitos Krisztián és Vörös Levente pedig táncoltak. A Corvin Mátyás Alapiskolából Jezsó Nimród mesét mondott, Németh Paulína Bianka énekelt, a Margaréta tánccsoport pedig Kanásztáncot járt.
A délelőtt során szóba került a sortáncjárás, történetét Vadkerti Kincső ismertette a diákokkal. Mivel a népművészetet gazdagítják a hangszerek is, ezért nem maradhatott el a citera és a köcsögduda bemutatója sem, amit dióból készült ritmushangszerrel egészítették ki, így hangzott el a Megfogtam egy szúnyogot kezdetű népdal, a MAL mellett működő énekkar tagjainak segítségével, majd Vadkerti Kincső vezetésével elénekelték az Ősszel érik babám a fekete szőlő kezdetű dalt is. A délelőtt tánctanulással ért véget, a tánctanítást a Kikelet tagjai vállalták magukra: Fitos Krisztián, Kincel Tamara, Tóth Attila, Vadkerti Kincső és Vörös Levente vezetésével felcsíki táncokat jártak a diákok és az őket kísérő tanító nénik. A diákoknak a MAL-os asszonyok sütöttek paprikás kattancsot, ami tipikus gútai sós kalács.
Rendezvény célja, hogy a gyerekek is közelebb kerüljenek a népi hagyományokhoz, hiszen ezek a mindennapjaink részei, hiszen táncolunk, éneklünk, szólásokat és közmondásokat használunk, meséket mondunk, olyan dísz- és használati tárgyakat használunk, vagy olyan ételeket eszünk, amelyek elődeinknek a múltban is természetesek voltak. A délelőtt programját Varga Éva koordinálta.
A nap azonban nem ért véget, délután régi és jelenkori sortáncosokat vártak a szervezők a tájházba. A találkozón többször elhangzott a kérdés, vajon emlékszik még rám? Aztán jöttek az ölelések és a történetek, a nosztalgiázások öröme.
A mostani találkozón leginkább a hatvanas és a kilencvenes évekből hallhattunk történeteket. Mindkét időszaknak meg voltak a maga nehézségei, ami viszont közös volt, hogy mindig akadt olyan lelkes csemadokos és táncos, aki a szívén viselte a pünkösdi sortáncjárást, és azóta is évről-évre járják a fiatalok, egészen a 19. század közepétől. A sortánc nem egyénekről szól, hanem egy közösségről, ami viszont az összefogást is jelképezi.
A beszélgetések után a Bagla Banda zenélt, Mészáros Dóra és Tornóczi Benedek moldvai, kalotaszegi, magyarbődi és mezőségi táncokat tanítottak.
A rendezvénynek több célja is teljesült, a régi sortáncjárások történetének felelevenítése, a jelenlegi sortáncosok találkozási lehetősége, a jövőbeni táncosok megszólítása, és a népi hagyományok szépségének bemutatása. Nem tömegrendezvényt, hanem tartalmas napot szerettek volna megszervezni a két csoport tagjai, és ez a cél teljes mértékben megvalósult.
FORRÁS: Csemadok
