Nemzetközi Operettfesztivál Komáromban – örökzöld dalokkal – KÉPEKKEL
A hungarikumok között méltán helyet kapott magyar operett parádés ünnepének minősült a világhírű Operettkirály szülővárosában, a nevét viselő Lehár Ferenc Polgári Társulás által augusztus 25-26-án megvalósított I. Nemzetközi Operettfesztivál. A Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas „élő legenda“, Szinetár Miklós fővédnökségével megtartott rendezvényen a karnagy is táncra perdült, a közönség pedig hosszasan zúgó tapssal köszönte meg az élményözönt. Többek között dr. Hetey Ágota kassai főkonzul jelenlétében újabb hagyomány született, s a szervezők már beígérték a jövő évi folytatást.
A 2012-ben Komáromban megalakult Lehár Ferenc PT a világhírű zeneszerző, karnagy halálának 75. évfordulója évében hívta életre a Nemzetközi Operettfesztivált. Klemen Terézia, a társulás alapító elnöke egyrészt a hiányt akarta pótolni, hiszen a környéken még nem volt operettfesztivál. Másrészt az általa egy évtizeden át szervezett, majd tavaly befejezett vasárnap esti, Klapka téri koncertsorozatot magába foglaló Lehár Nyár helyett ötlötte ki ezt a kétnapos, nagyszabású, többszereplős programsorozatot.
Mint mondta: annak lebonyolításához némi anyagi támogatást nyújtott a Kisebbségi Kulturális Alap, Komárom város, a Nyitra Megyei Önkormányzat, az Uniqa biztosító és Balázs Ferenc orvosdoktor. A költségeik fedezéséhez anyagiakat remélnek a magyarországi Bethlen Gábor Kulturális Alaptól is, ahol még nem születtek meg a támogatásokra vonatkozó döntések.
Az érdeklődők a sokrétű műsorfüzérre azáltal is hangolódtak, hogy az amfiteátrum színpadán primadonna ruhákat próbáltak fel, amelyekben fotózkodtak is. Pénteki becsaliként a Klapka téren Csenky Nikolett Niki Dance&Sport tánc- és sportklubjának tehetséges diákjai táncbemutatóval hívogatták a pavilonudvarba a közönséget. Stílusosan Lehár Arany és Ezüst Keringőjére is lejtettek. Majd a pavilon udvarában Kulin Eduárd Carpedante Triója operett- és musicaldarabokból, az együttesre jellemző stílusban játszott részleteket.
Azután a fák árnyékába húzódó hallgatóság a Veszedelmes viszonyok című beszélgetés során Lehár Ferenc és Kálmán Imre életéről, főként szerelmeiről tudott meg egyet s mást. Nagy Ibolya operett primadonnával Klemen Terézia beszélgetett, s a sikamlós történeteket sem nélkülözött csevejünket egy-egy énekszám is fűszerezte. Mácsodi Katalin fotós jóvoltából, az általa készített több helyszíni videó-felvétellel együtt ez is megtalálható a YouTube megosztón.
Végül az esti operett- és operagálán a hagyományosan Érsekújvárban, szintén Terike által megrendezett Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny ifjú döntősei mutatkoztak be – sikeresen. Közülük többen már már a Budapesti Operettszínházban és a Magyar Állami Operaházban is szerepelnek. Közreműködött a Komáromban magát szinte már otthon érző Dunakeszi Szimfonikus Zenekar, Farkas Pál karnagy vezényletével. A koncertet a pozsonyi Liszt Intézet is támogatta.
Szemgyönyörködtető volt a másnapi műsor előzöngéje: a balatonfüredi Reformkori Hagyományőrzők Társaságának 19. századi ruhákba beöltözött tagjai a Klapka téren sétálgattak, majd a pavilonudvarban korabeli magyaros ruhákat és táncokat mutattak be.
Azelőtt még sor került egy tartalmas, humorral is fűszerezett beszélgetésre, Az operett reneszánsza címmel. Annak során Nagy Ibolya immár műsorvezetőként faggatta a fesztivál „örökifjú“ fővédnökét, a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Szinetár Miklós színházi, opera- és operett-, valamint televíziós és filmrendezőt, aki sokáig a Budapesti Operettszínház főrendezője, majd a Magyar Állami Operaház főigazgatója is volt.
A 91 éves „élő legendától“ egyebek között megtudhattuk, hogy a már hungarikumnak számító magyar operett színészcentrikus, nem pedig rendezőcentrikus műfaj. Neki Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház volt igazgatójának köszönhetően, már 22 évesen megadatott a nagy lehetőség, hogy a Csárdáskiránynő című Kálmán Imre-operettet rendezhette, miközben olyan szupersztárokkal dolgozott együtt, mint Honthy Hanna, Feleki Kamill, Rátonyi Róbert..., akik „egészében véve nagyon fegyelmezett művészek voltak, s elkötelezettek a közös ügy és az adott darab iránt“. Megtudtuk: a produkció 1954-es színpadi változatából 1966-ban televíziós felvétel, majd 1971-ben a német ZDF TV-társasággal koprodukcióban mozifilm is készült, s az mindmáig vezeti az ottani nézettségi listát. „Olyan nagyszerű magyar színészek, mint Psota Irén és Latinovits Zoltán adták meg a zamatát.“
Elárulta: mintegy nyolc éve tervezi A víg özvegy című Lehár-operett megfilmesítését, már annak a forgatókönyve is elkészült, de még mindig nem valósulhatott meg e nagy álma. Pedig már a zárójelenetét is kitalálta: a megöregedett nő és férfi kéz a kézben üldögélnének, arra utalva, hogy a küzdelmek utáni beteljesülést majd az élet elmúlása követi. Ezért igazán addig szép az élet, amíg tehetünk a céljaink megvalósulásáért... Arra a kérdésre, hogy manapság is divatos-e az operett műfaj, vagy más haldoklik, Rátonyit idézve, nevetve válaszolt: „Ha betegeskedik is, de szerencsére, még sok a beteglátogatója“. Hozzátette: az ember egyébként is időről időre mindent feltámaszt.
Szerinte az operett varázslatos ereje a csodálatos dallamokon kívül a végletekben is rejlik: a nagyon vidám történések után, minden átmenet nélkül, hirtelen elszomorító, drámai fordulat következik. További jellegzetessége az, hogy rendkívüli módon pimasz a fennálló hatalommal szemben, amit kigúnyol, valamint az is, hogy mindig happy enddel végződik, sugallva: a problémák, nehézségek ellenére, sőt, azokkal együtt mégis jó az élet, s azt folytatni kell, csinálni kell tovább... A tíz könyvet írt alkotóember azt is elárulta, hogy nagy kedvence Thomas Mann József és testvérei című regénye, valamint József Attila, Ady Endre és Petőfi Sándor sok verse, a zene területéről pedig „mindenekelőtt Mozart“.
Hangsúlyozta, hogy a sikereit nem csak magának, hanem sok embernek köszönheti: a már említett Gáspár Margiton kívül a legtöbbet talán Nádasdy Kálmán háromszoros Kossuth-díjas rendezőnek, színházigazgatónak és egyetemi oktatónak. „Manapság hiányoznak a Nádasdyhoz, Várkonyi Zoltánhoz, Major Tamáshoz... hasonló nagy művészegyéniségek, akiket szívesen körülültünk, s az általuk elmondottaktól kissé mi is többnek éreztük magunkat“ – szögezte le. Végül azt is elárulta, hogy mindenben, így a szabadságban és az előadások megítélésében is mindenkor az arányok számítanak, hiszen semmi sem lehet 100 százalékos, de már a 80 is nagyszerű aránynak számít.
A kétnapos fesztivál a Mulat az operett, című táncokkal színesített összeállítással zárult. Abban a Budapesti Operettszínház művészein kívül a „Házy Erzsébet-verseny“ három ifjú tehetsége is fellépett. Sőt, rövid időre Farkas Pál karnagy is táncra perdült, mókázott a művészekkel. Még a fülünkben visszhangzik a hosszasan zúgó állótaps és Klemen Terézia zárszava, amely során a neki segített további társulási tagoknak és a helyi nyugdíjasklub tagjainak is köszönetet mondott. A szervezők azonban már tervezik a jövő évi folytatást, hiszen az új hagyományt tovább kell éltetni.
