Nem félni, hanem a Duray-féle útravalóból merítve, szólni és tenni kell! - KÉPEKKEL
A Szövetség a Közös Célokért a Kárpátia Sport Polgári Társulással, a Felvidéki Értékőrzőkkel és másokkal közösen, január 8-án koszorúzási ünnepségen adózott Duray Miklós emlékének, az ő komáromi Eötvös utca 3. szám alatt található emléktáblájánál. Őry Péter, a Magyar Szövetség országos alelnöke és Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke éles hangú, magvas beszédében nemcsak az egykori nagygyűlésről és a Charta 77 aláírásáról emlékezett meg, hanem állást is foglalt amellett, hogy a történelmi igazságtalanságok kimondása nem lehet büntetőjogi kérdés.
„Duray Miklós vigyázó tekintetét ránk vetve, ma csillagként jelzi, jó úton járunk...Ne félj, csak higgy! Ez áll mögöttünk a táblán. Örökéletű felszólítás, egy ethalon. Alázatosan jelentjük mindenkinek: megfogadtuk, e szerint cselekszünk. Nem félünk, akkor amikor újra el kell mondani: a kollektív bűnösség rendszerét a szemétdombra kívánjuk. Nem félünk, akkor sem, ha erről épp rendeletet és törvényt hoznak, hogy miért? Mert talán meg akarnak félemlíteni. Nem félünk nevünket adni, ha petíció indul az ügyben...” – fogalmazott Őry Péter.
Hangsúlyozta, hogy a félelem leküzdésének módszertana a hit:
Majd Duray Miklós szavait idézte: csak az önálló és egységes magyar politika vezet célra, a többségi pártok világnézeti vitáiban minket beőrölnek, mert két malom között mi nem a csiriz, hanem a por leszünk.
„Természetesen, politikai színtéren is kaptunk Miklóstól megfogadni való útravalót, csak le kell porolni... Az útravalók tehát megvannak, nem félünk, hiszünk, mi több tudjuk, meg fogjuk csinálni. A Charta 50. évfordulójának éveben visszavisszük a szlovák törvényhozásba az emberi jogok tiszteletének alapelvét! Kérem, tartsanak velünk ezen a közös úton! Miklós, köszönjük az útravalót!” – hangzottak el az ígéret és hála szavai.
Utána Somogyi Alfréd a II. világháború utáni jogrenddel kapcsolatos tabukról, a Beneš-dekrétumok máig ható következményeiről és az év végi jogalkotási lépésekről beszélt, amelyek a felvidéki magyarság nyílt megfélemlítésére irányulnak.
„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. Ha igaza van a ma 118 éve született Wass Albertnek, akkor tájainkon nem lehet hazaszeretetről beszélni, mert minket itt nem szeretnek. Ha szeretnének, akkor ma nem egy fontos kezdeményezésre emlékeznénk, nem a hajdani komáromi nagygyűlés felemelő emlékéből próbálnánk meg kifacsarni az összetartozást éltető utolsó cseppeket is, hanem a lehető legtermészetesebb módon élnénk az 1994-ben kimondott autonómia adta lehetőségekkel...” – fejtette ki a szónok.
Bátran leszögezte, hogy amennyiben a „II. világháború utáni békés rend” alatt azokat a törvényeket is értik, amelyek Edvard Beneš elnök dekrétumainak szó szerinti átírásai, amelyeket – idén lesz 80 éve, hogy – 1946. március 28-án a csehszlovák törvényhozás visszamenőleges hatállyal törvényerőre emelt, akkor azok közül a magyarokat és németeket megkülönböztető 13. jogszabály létjogosultságát én nyilvánosan tagadom, és hatályosságának értelmét megkérdőjelezem. Ha ezzel a kijelentésemmel aláástam a Szlovák Köztársaság szuverenitását, megingattam az államiság tekintélyét, azt nagyon sajnálom...”.
A koszorúzással és közös Himnusz-énekléssel zárult ünnepségről, amelyen Nátek Erzsébet „selyés” gimnazista (ének) és Nagy Ferenc versmondó is fellépett, további részleteket a Magyar7 hetilap január 14-i számában olvashatnak.
