Múzeumok éjszakája élménydús időutazással és kincsek felfedezésével, Komáromban - KÉPEKKEL
A boldog békeidőket felidéző, kalapos dámák, cilinderes urak, továbbá festéktől maszatos, tusírással is bíbelődő lurkók, valamint az íjászat, a várostörténet és az ezerarcú természet titkaira kíváncsi családok váltották egymást május 17-én a Duna Menti Múzeum három részlegén. A múzeumok éjszakájának ingyenes, komáromi műsorfüzérétől még az aznapi szeszélyes időjárás sem volt változatosabb…
A múzeumi világnap megünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában tartott XI. konferenciáján határozták el. Arra első alkalommal 1978. május 18-án került sor. Annak kapcsán az idei múzeumok éjszakájára pedig 21. alkalommal kerül(t) sor Európa-szerte. Már több mint száz ország hozzávetőleg 30 000 múzeuma csatlakozott az eseményhez, melynek célja, hogy legalább e napon a megszokottnál nagyobb figyelem irányuljon a múlt emlékeit őrző, gyarapító és bemutató intézményekre.
A Duna Menti Múzeum a három belvárosi részlegén különféle délutáni és esti műsorokat, látványosságokat kínált az érdeklődőknek. Sokan éltek az ingyenes múzeummustra lehetőségével, s felettébb kíváncsiak voltak a Kultúrpalota új köntöst kapott termeire is. Az átmeneti időre múlt századi, cilinderes úriember bőrébe bújt Paterka Pál múzeumigazgatótól megtudtam: a felújítást követő kollaudáción már átesett Kultúrpalotának csak a kijelölt földszinti termeibe engedték be a látogatókat, hiszen későbbre tervezik a költözködést és az új állandó kiállítás létesítését.
Átlépve a még porta nélküli főbejáraton, a rendezvény egyik társszervezőjeként a Helios Fotóklub tagjai serénykedtek. Múlt századi hangulatot varázsoltak a helyszínre, ahol a klub által biztosított, korabeli ruhákban bárkit szívesen lefotóztak, s az emlékfotóval megajándékozták a látogatókat. A főépület előtt pedig a több múzeumi rendezvényt támogató Heloro Kft. képviseletében Szüllő Béla Škoda-gépkocsibemutatót tartott. Ottjártunkkor éppen két hölgy élénken érdeklődtöt az egyik korszerű „villanyjárgány” iránt.
Sokan foglaltak helyet a további teremben tartott kézműves foglalkozáson, ahol Gálik Éva restaurátor vezetésével kipróbálhatták a tojástempera készítésének és használatának technikáját, s dolguk végeztével onnan Komárom saját készítésű címerével távozhattak. Azelőtt a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályát vezető Harmos Károly (Somogy, 1879 – Komárom, 1956) festő- és grafikusművész, bencés és rajztanár képeiből rendezett kiállítást is szemrevételezhették.
– magyarázta Gálik Éva.
Majd átmentem a Zichy-palotabeli részlegre, ahol a múzeum munkatársai Jókai Mór szép kézírásának bemutatásával, a kalligráfia rejtelmeibe vezették be az érdeklődőket. Kérdésemre, hogy az asztaluknál mi folyik, Deminger Hajnalka „konzervátor” mosolyogva válaszolta: „Itt a tus folyik, ha valaki éppen kiönti. Azt gondoltuk, hogy mivel Jókai Mór kézzel írta a regényeit, ezért a tiszteletére meghirdetett emlékévben a kalligráfia rejtelmeibe vezetjük be az érdeklődőket. Jókai aránylag szépen írt, de nekünk, a kétszáz évvel később élőknek előbb meg kell szoknunk azt, hogy petróleumlámpa mellett, melyik betűt hogyan vetette papírra, s az csak utána válik olvashatóvá számunkra. Aki az asztalunknál helyet foglalt, tustollakkal próbálkozhatott a szépírással – akár az írásmintáink, akár a saját ötleteik alapján tehették azt. Úgy a gyerekek, mint a felnőttek szívesen kipróbálták azt a korunk embere számára szokatlan, mártogatós írásmódot”.
Az e részlegre látogatók a Csepregi Viktória által felkínált, kétféle kitöltendő kvízben is részt vehettek: az egyik Jókai életére és munkásságára, a másik pedig Komárom 1949 - 1945 közti várostörténetére fókuszált. Mivel a kvízkérdésekre a helyszínen megtekinthető kiállításokon megtalálhatók voltak a válaszok, azokat a családok apraja-nagyja alaposan tanulmányozta, s a helyes válaszokért ajándékokkal jutalmazták meg őket.
Eközben a Duna Menti Múzeum Baráti Körének társszervezésében, az Alapy Gyula-teremben került sor L. Juhász Ilona Ruszkik, haza! – Adalékok Csehszlovákia 1968-as katonai megszállása szlovákiai magyar emlékezetéhez című könyvének bemutatására. Érdekes rozsnyói, ágcsernyői és párkányi történeteket is hallhattunk az adott időszakból, melyeket a szerző kutatótársaival a helyi idősebb lakosoktól - adatközlőktől gyűjtött össze.
– hangzott el. Megjegyezte: a hasonló komáromi történetek összegyűjtésére és azok külön monográfiaként való megjelentetésére a Selye János Egyetem vagy a Duna Menti Múzeum illetékesei vállalkozhatnának. A Ruszkik, haza! című kötetbe 68 interjú került, abból több kimaradt…A múzeum saját szervezésében, a méhészettel foglalkozó, dunamocsi Asbóth házaspár közreműködésével pedig este ugyanott A szorgos méhek világa című előadás és mézárusítás következett.
A múzeum és a Szinnyei József Könyvtár közös Nádor utcai épületében ez alkalommal a természettudományi részleg tevékenységére összpontosítottak. A látogatók szemrevételezhették A Duna élő világa című, mutatós természettudományi kiállítást. Ahhoz kapcsolódva, A természet sokszínűsége címmel a gyerekeknek alkotóműhelyt tartottak, melyről Bucz Veronika tájékoztatott.
– fejtette ki a zoológus.
Eközben az épület udvarában pedig bemutatót tartott a múzeumok éjszakájára minden évben visszatérő, bel- és külföldi versenyeken többszörösen díjazott, marcelházi Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub. Ez alkalommal a Bogár házaspár a jurtaépítés kulisszatitkaiba is bevezette az érdeklődőket, akik be is mehettek a kész jurtába, odakinn pedig a helyes íjkezelés kulisszatitkaiba vezették be a látogatókat.
