Múzeum és forrás viseli a nevét

2020. május 31., 12:56
Lacza Tihamér

A piarista rend az alapítójának, Kalazanci Szent József (1557–1648) spanyol származású lelkipásztornak az elhatározásából az ingyenes vallási oktatás területén működött és működik ma is. Jelmondatát: Pietas et litterae (Kegyesség és tudomány) az utolsó betűig szem előtt tartotta a 160 éve, 1860. július 22-én Trencsénben született Laczkó Ágoston is, akit manapság szerzetesi neve – Laczkó Dezső – alapján tartunk számon

Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és szülővárosában végezte, de a 8. osztályt 1879-ben Kecskeméten fejezte be. Közben 1877-ben Vácott belépett a piarista rendbe, majd az érettségi után 1879–1881 között Nyitrán teológiát hallgatott. 1881-től a budapesti tudományegyetemen természetrajzot és földrajzot tanult, és 1886-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként is oktathatott a kegyesrendiek gimnáziumaiban: 1883–1884-ben Privigyén, majd 1885–1886-ban Debrecenben.

A következő két évben Kecskeméten tanított, ezt követően 1888-tól egészen 1932. október 28-án bekövetkezett haláláig Veszprémben élt, ahol sokrétű munkássága révén egyik meghatározó alakja lett a város kulturális és tudományos életének. 1888-tól a veszprémi piarista főgimnázium természetrajz–földrajz szakos tanára, 1912–1918 között az igazgatója volt. Már korábbi állomáshelyein is írt ismeretterjesztő és tudományos cikkeket a gimnáziumi évkönyvekbe, vagy a helyi újságokba, s ezt egészen haláláig folytatta.

A tudós tanárok jellegzetes képviselője volt, aki oktatói munkája mellett a tudományokkal is foglalkozott. Miután szakterülete a földrajz, a geológia és a biológia volt, elsősorban a természet tanulmányozásában jeleskedett. 1895-ben megismerkedett a pozsonyi születésű Lóczy Lajos (1849–1920) földrajztudóssal, egyetemi tanárral, aki azokban az években kezdett behatóbban foglalkozni a Bakony-hegységgel és a Balaton kutatásával. Ez egy nagy vállalkozás volt, számos szakember vett részt benne.

Laczkó örömmel csatlakozott a csapathoz, vezetőjével pedig életre szóló barátságot kötött. Lóczy volt az, aki beajánlotta őt Déchy Mór (1851–1917) hatodik kaukázusi expedíciójába, amelyre 1902 júniusa és augusztusa között került sor.

laczkó

Laczkó elsősorban földtani és ásványtani megfigyeléseivel járult hozzá a kutatóút eredményeihez.

Veszprém környékén több őslény maradványát találta meg, ezek közül kiemelkedik egy kavicsfogú álteknős, amelyért Németország 5000 koronát ajánlott fel, de ő ingyen a Magyar Állami Földtani Intézetnek adományozta. Számos őslény az ő nevét viseli, de erről legfeljebb a szűkebb szakmai körökben tudnak. A veszprémi Bakonyi Múzeumot 1990-ben ugyanakkor róla nevezték el, teljes joggal, hiszen 1903-ban egyik alapítója és haláláig igazgatója volt.

Ebben a tisztségében muzeológiai és régészeti feladatok is vártak rá, sőt igyekezett környékbeli viseleteket és használati tárgyakat is begyűjteni.

A térség egyaránt kínált vizsgálandó anyagot a paleontológusnak, a geológusnak és a régésznek, különösen azokon a helyeken, ahol vasutat vagy közutat építettek. Veszprém helyén már a Kr. e. 5. évezredben éltek emberek, ezért szinte magától értetődő, hogy Laczkó Dezső neolitikus településmaradványok, különböző bronzkori sírok leletmentésében, de a város határában talált római kori villa feltárásában is közreműködött.

Számos szervezet és társaság tiszteletbeli tagjává választotta, három évvel halála után pedig a Veszprém határában lévő forrást róla nevezték el.

Megjelent a Magyar7 2020/21. számában.