Múltidézéssel és kórusművekkel ünnepeltük a 75 éves Csemadokot Komáromban - KÉPEKKEL
Méltó módon emlékezett meg a Csemadok megalakulásának 75. évfordulójáról annak komáromi alapszervezete, a hazai magyar ifjú értelmiségért munkálkodó TéKa és Impulzus Társulással együtt. A Csemadok-székházban március elsején megtartott rendezvényen Popély Árpád történésszel, a Selye János Egyetem docensével Bajcsi Ildikó történész, az Erőszakkutató Intézet (EKI) kutatója és az említett társulások elnöke tárgyilagosan beszélgetett a kulturális szövetség meg- és átalakulásáról. Majd a Concordia Vegyes Kar, Stubendek István karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja vezényletével lépett fel, s újabb „concordiás“ részesült e kórus örökös tagja megtisztelő címben. Az eseményen Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke és Keszegh Béla, Komárom polgámestere is jelen volt.
A nemrég Csemadok Életmű Díjjal kitüntettet Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a galériatermet megtöltött hallgatóságot, annak soraiban több hajdani „csemadokos kultúrmunkást“, például az egykor helyi elnök, Keszegh Pál 93 éves özvegyét, továbbá az éppen 80 éves Szép Erzsébetet, aki harminc évig erősítette a Concordiát és neve a hazai pedagógiai bábjátékkal is összeforrt, valamint Sztrecskó Rudolfot, a helyi műkedvelő színjátszás többszörösen díjazott, hajdani „motorját“.
A két történész sajátos időutazása során felidézte a Csemadok 75 évvel ezelőtti létrehozását, hangsúlyozva: a mindmáig legjelentősebb hazai magyar kulturális szövetségünk történetét még senki sem írta meg. Popély elárulta: ugyan az egyik egyetemi diákja kacérkodott ezzel a gondolattal, de ő figyelmeztette: aki erről tisztességes monográfiát akar írni, akkor annak arra egy év nem lehet elegendő. Ugyanis a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet temérdek országos és helyi szintű csemadokos forrással, dokumentummal rendelkezik, s mivel Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) nagy szerepe volt a Csemadok megalakításában, sok pártanyagot is érdemes lenne átnézni.
A Csemadok kapcsán kihagyhatatlan volt az eredetileg képzőművész Lőrincz Gyula tevékenységének felvázolása is, aki sokáig a felvidéki magyarság első számú reprezentánsa, egyebek mellett a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja, az Új Szó napilap főszerkesztője és 1949-68 között, majd 1972-től ismét, egészen az 1980-ban bekövetkezett haláláig a Csemadok Központi Bizottságának országos elnöke is volt. Korábban, a két világháború között a Gombaszögön megalakult Sarló mozgalommal is együttműködött. Az 1948 őszén beindult szervezőmunka eredményeként, 1949 márciusában megalakult Csemadokot kisebbségi kérdésekben a pártvezetés tanácsadó szervének szánták. Valójában a felülről elvárt és formálisan megtartott műsorokon kívül informális jellegű önszerveződést is folytatott, miközben a tagsága igényelte azt, hogy a hazai magyarok érdekvédelmi és – érvényesítő szerepét is betöltse, például segítsen az előzőleg elvett állampolgárságuk visszaszerzésében.
Ahogy elhangzott: sokan inkább Fábry Zoltánt szerették volna a megalakuló Csemadok élén látni, de ő nem vállalta e posztot, mert úgy vélte, hogy az csak érdemi munka nélküli kirakatszervezet lesz. Nos, helyette Lőrincz Gyula vállalta, de sosem mert szembeszállni a pártvezetés akaratával, s nem lelkesedett a Csemadok esetleges érdekvédelmi szerepvállalásáért. „Személye és tevékenysége megítélése azonban bonyolult, mert a politikai kapcsolatai révén sok dolgot elintézett a magyarság számára. Majd az 1968-as események hatására önként távozott a Csemadok éléről.“
Megtudtuk: a Csemadok alapítói között voltak, akik annak alapszabályzatába szerették volna beletetetni a feltételt, hogy annak tagjai csak olyan magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok lehessenek, akik korábban nem reszlovakizáltak. Több havi vita után ez kimaradt a szabályzatból, és végül valamennyi 18 év feletti, csehszlovák állampolgár beléphetett a szövetségbe, sőt, több helyi szervezet alapítói is reszlovakizált magyarok lettek...
Szó esett az 1968-as politikai eseményekről is, amelyek hatására az 1969-től tárca nélküli miniszterré is kinevezett Dobos László és a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Szabó Rezső vette át a Csemadok irányítását. Dobos azonban csak 1971-ig lehetett Csemadok-elnök (az 1989-es rendszerváltás után annak tiszteletbeli elnöke lett). Mivel többedmagukkal együtt a szlovákiai magyarság követeléseit tételesen megfogalmazók közé tartoztak, mindkettőjüket megfosztották a tisztségeiktől, kizárták őket a CSKP-ból és a Csemadokból is.
A történészek a 80-as évekből kiemelték Sidó Zoltán tanár-művelődésszervező nevét és tevékenységét, aki 1981-91 között volt a Csemadok országos elnöke, majd 1993-ig a főtitkára, s folyamatosan kiállt a magyar iskoláink érdekében. Bár a ´89-es rendszerváltás kapcsán felmerült a Csemadok politikai szerepvállalása, de mivel sorra került a magyar pártalapítás, ara már nem volt szükség, így megmaradt kulturális szövetségnek.
A Csemadok-alapszervezet és az Egressy Béni VMK égisze alatt működő Concordia Vegyes Kar fellépése előtt a jelenlevők is felidézhették a saját csemadokos emlékeiket. Például özv. Keszegh Pálné elmondta, hogy amikor Julika lányától értesült erről a megemlékezésről, egyértelmű volt számára, hogy 93 évesen is itt a helye. Hiszen még a kórustagok mellényéhez szükséges anyagot is a férje szerezte be, elég körülményes úton-módon...
Aztán a concordiásoknak jutott a főszerep, s az általuk tolmácsolt, szebbnél szebb dalok közben Stubendek István karnagy a két nagy példaképük, Bartók Béla és Kodály Zoltán érdemeit is felidézte. Dsida Jenő Lángok című versének megzenésített versével, mintegy a csemadokos fáklya lángjára is utalva, hangoztatták: „Szikraszilánkként szökni szeretnék,/ láng-szeretettel életet áldok,/ s jövőt kibetűzve nézek a tűzbe:/ élnek a lángok, / sírnak a lángok“.
A hangulatos esemény, amely során az alapszervezeti fényképalbumokat lapozgatva is felsejlettek a hajdani emlékek, Stubendek László részesült a Concordia Vegyes Kar Örökös Tagja megtisztelő címben, amit minden évben a kórusnak csak egy-egy olyan tagja kaphat meg, aki abban legalább 30 éve dalol. A volt városvezető méltatása során az is elhangzott, hogy a Concordia 43 év alatt már 2 polgármestert és 2 alpolgármestert adott Komáromnak. Valójában ettől sokat többet adott a hallgatóságnak, akárcsak a Csemadok...!
