Mézeskalács: a szeretet illata
Ha a szeretetnek illata lenne, a mézeskalács illatához hasonlítana, vallja Vranai Erika csécsi mézeskalács-készítő, aki már több mint negyedszázada foglalkozik ezzel az egykor nagy megbecsülésnek örvendő szakmával. Úgy tartja, nem egy egyszerű süteményről van szó, a mézeskalács mondanivalót hordoz magában.
Az ablak négyszögén túl már sötétedik, de még látni a szállingózó hópelyheket. Bent, a szobában meleg van, pattog a tűz, az égő fahasábok szagával a fenyőgyanta és a mézeskalács illata keveredik. Karácsony van. Gondolom, sokunknak van hasonló élményünk. Bizonyos illatok felidézik a régi karácsonyokat. A régi karácsonyokat szeretteink körében, akik közül néhányan már nincsenek velünk. Emlékképeket idéz a fenyő, a káposztaleves, a bejgli vagy a mézeskalács illata.
Vannak, akiket az utóbbi az egész év során körbelengi, ők a mézeskalács-készítők. Közéjük tartozik a Csécsen élő Vranai Erika is, aki saját bevallása szerint mézeskalácsos szemüvegen keresztül nézi a világot, vagyis bármire tekint, mindenről a mézeskalácsok díszítéséhez merít ihletet, ötletet. Huszonhat évvel ezelőtt sütött először mézeskalácsot. Fiatalasszonyként otthonukat szerette volna illatosabbá, karácsonyi hangulatúvá varázsolni családja, kisgyermeke számára. Ekkor, szinte varázsütésre, a kezébe került egy kizárólag mézeskalácsokkal foglalkozó folyóirat, s ezzel szinte egy időben egyik kolléganőjétől finomnak ígérkező receptet is kapott.
Az első próbálkozás nem sikerült túl jól, ami nagyon elkeserítette. De arra gondolt, hogy a folyóiratban látott mézeskalácsokat is emberi kéz alkotta, és ha nekik sikerült ilyen szépet alkotni, akkor ő is meg tudja csinálni. A következő esztendőkben elszántan sütött, egyik csúnyább volt, mint a másik, mondja, de nem adta fel, mert amikor a családtagok, barátok, ismerősök között szétosztotta, mindenki örült neki. Tíz év kellett ahhoz, hogy úgy érezze, megtanult mézeskalácsot készíteni.
Ez egy hobbi, amely átszövi az egész életét, minden percét meghatározza a mézeskalács illata, varázsa, mondja Vranai Erika, aki szerint a csoda nem a sütésben vagy a díszítésben van, hanem magában a mézeskalácsban, amely már több száz éve hordozza magában a csodát.
A mézeskalácsot manapság leginkább a karácsonnyal kötjük össze. Formájával, illatával és ízével hozzájárul az ünnep hangulatához, melegéhez, és akkor még nem szóltunk arról, hogy a sütés és a díszítés remek családi program lehet. A mézeskalács-készítésnek egyébként komoly hagyományai vannak, eredetileg az istenek számára ajánlották eledelként, majd az idő múlásával a funkciója átalakult, az emberek egymást ajándékozták meg vele.
Más kézműves termékekhez hasonlóan a mézeskalács-készítés is időt igényel, és szívből kell csinálni. Vranai Erika szerint olyan szívbéli gazdagságot lehet vele nyerni, ami pénzben nem mérhető. Ezért is hódol a hobbijának. A sütés mellett karácsony és húsvét előtt tanfolyamot vezet, kézműves-foglalkozásokat, alkotóműhelyeket tart, de fesztiválokon, kulturális rendezvényeken egész évben próbálja minél több emberrel megismertetni a mézeskalács elkészítésének és díszítésének a titkait.
Ő maga az apróbb mintákat szereti, kedvencei a miniatűr rózsák. Alkotásaival már számos helyen megfordult, például Brüsszelben, az Európai Parlamentben is bemutatta a tudását. A legnagyobb élménye mégis az volt, amikor Böjte Csaba meghívta Csíksomlyóra, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonában tanítsa meg a lányokat mézeskalácsot készíteni, hátha valamelyikük szakmájává is fogadja ezt a mesterséget. Vitt magával néhány kidíszített mézeskalácsot is. Ezeket nézegetve egy lány azt mondta neki: magát megáldotta az Isten.
Úgy véli, a jó mézeskalácshoz az kell, hogy harmonikus legyen, a készítőben pedig legyen jó szándék. A legfontosabb összetevő azonban az alázat. Ami általában nem is hiányzik. Ennek tükrében Vranai Erika biztat mindenkit, aki fontolgatja, hogy hozzálát a mézeskalácsok sütéséhez, hogy bátran vágjon bele, hiszen szinte mindennap kis csodák történnek velünk. Ő maga nagyon sok kis csodát köszönhet a mézeskalácsnak.
