Mesés időutazás 2567-be, Thaiföldre a komáromi Varga Róberttel - KÉPEKKEL
A komáromi Szinnyei József Könyvtár Mindentudás Könyvtára-sorozatának újabb vendége szeptember 25-én a komáromi születésű, Izsán felcseperedett lokálpatrióta, Varga Róbert médiaszakember és világutazó volt. Az élvezetes stílusú útleírásai rendszeresen megjelennek a Magyar7 hetilapban és a Ma7 portálon. Ez alkalommal a Thaiföld – a hervadó mosoly országa címmel tartott vetítéssel egybekötött előadást az intézmény Eötvös utcai főépületének érdeklődőkkel megtelt multimediális termében.
A sokoldalú Varga Róbert korábban riportfotósként tevékenykedett, amatőr kisszínpadok előadásait rendezte és vitte sikerre országos viszonylatban is. Majd videózásba kezdett, s előbb a Magyar Televízió, majd az akkor alapított Duna Televízió tudósítója lett. Az izsai kábeltelevízió beindítása is neki köszönhető, később pedig a Komáromi Városi Televízió igazgatójává vált. Egyebek mellett az ő nevéhez fűződik az első Szlovákiai Magyar Médiafesztivál megszervezése. Immár nyugdíjasként hódol szenvedélyének: járja a világot, újabban Délkelet-Ázsiának, azon belül pedig Thaiföldnek szenteli a legnagyobb figyelmet.
– magyarázta.
Saját bevallása szerint Thaiföld, amelyet okkal neveznek a mosoly országának, a szíve csücskévé vált, s annak többnyire más-más tájait igyekszik bejárni.
Thaiföldet az előadásom címében azért a hervadó mosoly országának neveztem, mert az utóbbi időben a rátarti, flegma, gazdag külföldi turisták főleg a fő- és nagyvárosokban élőkre negatív hatással vannak. Ez a hatás legkevésbé az ország északkeleti részében, a lakók között érvényesül” – mondta el.
Tudvalevő, hogy a soknemzetiség országnak 1960-ban csak 27 millió lakosa volt, napjainkban azonban már több mint 70 millió, akik közül bő 15 millióan vannak a kínaiak.
„Az országban sok muzulmán is szívesen telepedik le, akiket az őslakosok szívesen fogadnak. Ez idő tájt oda a polgárháborúval sújtott Mianmarból és a szintén szegény Kambodzsából, Laoszból érkezik sok menekült, köztük a hosszúnyakú karenok, akik közül a nők nyakát hatéves koruktól réz karikagyűrűkkel nyújtják, melyek száma az életük során legfeljebb huszonhatra nőhet. Sajnos, az iskolai végzettség nélküli menekültek nem beszélik a thai nyelvet, ezért a hmongokat, karenokat és más nemzetiségűeket thai nyelven tanítják, mert nincsenek tanítók, akik ezt a nyelvet beszélnék” – tudtuk meg a továbbiakban.
Az előadó azt is elárulta, hogy az évtizedek során jól kiépítette az ottani ismeretségi körét, aminek köszönhetően a hozzávetőleg 10 ezer kilométeres távolságban levő szállásadóktól rendszeresen hihetetlenül olcsó (2-3 euró/éj), ám megbízható szállásajánlatokat kap. Tizenöt-húsz euróért pedig már a saját medencés luxus is élvezhető, s az árak csak az általa különösképpen kedvelt, nagyszabású, látványos, mesés hangulatú fesztiválok idején szöknek fel.
Mivel az állítása szerint ott már 1 euró alatti áron jól lehet lakni egyik-másik vendéglőben vagy a piacokon, s bizonyos időszakokban olcsóbb repülőjegy is beszerezhető, összességében elég olcsón megúszható a saját szervezésű thaiföldi utazás.
A továbbiakban levetítette az április 13-15-én esedékes thai Újév, vagyis a Csiang Maiban tartott őrületes ünnepléséről készített kisfilmjét, amelyből kiderült: olyankor senki sem maradhat szárazon, mert a járókelőkre sokfelől, akár tűzoltókocsikból és hordókból is zúdított jeges víznek (a csaknem 40 fokos hőségben!) le kell mosnia a vétkeket…
Majd a Yaszothon-i rakétafesztiválon készült filmjét is, amelyen a háromnapos színpompás, zenés-táncos felvonulást a kisebb-nagyobb rakéták versennyel párosuló kilövése követi. Mint mondta: azokra a távolabb sokkal olcsóbban foglalt szálláshelyéről mindig bérelt motorkerékpáron jutott el, akár szakadó esőben is. A majomfesztiválról pedig elmondta, hogy az alatt a szabadtéri múzeumokká nyilvánított romos épületek között a legfinomabb gyümölcsfélékkel megrakott „terülj, terülj asztalkámat” készítenek az általuk szent állatnak tartott majmoknak, amiket a turisták nagy előszeretettel fotózgatnak.
Jövőre készül a mindig február első hétvégéjén, szintén Csiang Maiban megrendezendő, színpompás virágfesztiválra. „Nos, ezektől durvább a phuketi vegetariánus fesztivál, ahol sokan kardokkal és kötőtűkkel szurkálják át magukat” – szögezte le.
A fesztiválokon kívül az ország csodálatos épített örökségét, főleg a mintegy 32 ezer kolostortemplomot is kiemelte, amelyekben 300 ezer pap és 100 ezer kispap él.
– ecsetelte az ott élők kötelességeit.
Felhívta a figyelmet arra a fontos tudnivalóra, hogy Thaiföldön nem a nálunk megszokott Gergely-naptár szerint számolják az idő múlását, hanem a saját Hold-naptáruk szerint, ezért ott már 2567-et írnak:
Portálunknak azt is elárulta, hogy drága ajándékokat nem szokott hazahozni, csak hűtőmágneseket és kisebb kézműves dísztárgyakat azért, hogy miután azokat földrészenként elhelyezi a könyvespolcain, emlékeztessék, eddig hol mindenütt járt.
„A kiutazóknak tudniuk kell azt, hogy onnan higiéniai okokból nem szabad bármilyen gyümölcsféléket hazahozni, csak a turisták számára előre elkészített kis gyümölcskosarakat. Ugyanilyen tilalom vonatkozik a korall ékszerekre is, amit be kell tartani annak, aki nem akar a rendőrségen kikötni. Sőt, börtönbüntetés is várhat arra, akinek a testén Buddhát ábrázoló tetoválás van, s attól is szigorúbban veszik a thai király szidalmazását! Fényképezni viszont a legtöbb helyen szabad, s a helyi lakosok szívesen pózolnak is a turistáknak” – sorolta a fontos tudnivalókat.
A férfi turistákat óvatosságra intette a menő szórakozóhelyeken túlságosan barátkozó thai hölgyekkel szemben, akik meghívatják magukat egy vagy több italra, ám a poharukba töltött „pálinkát”, azaz vizet nem isszák meg, hanem annak busás árát kifizettetik a külföldiekkel, majd azt megkapják az átverésben velük együttműködő csaposoktól.
Miután sok érdekességet megtudtunk Thaiföld történetéről és lakosai életéről is, kérdésemre a thai-magyar kapcsolatokról beszélt: „A facebookos oldalamra korábban viccesen kiírtam a kérdést, hogy állítsunk-e szobrot Old Shatterhandnak Komáromban. Karl May író ugyanis a komáromi várban, Klapka György seregében szolgált huszárfőhadnagyról, Xantus Jánosról mintázta Old Shatterhand alakját. Xantus volt az első magyar, aki az Osztrák-Magyar Monarchia küldötteként 1869-ben Thaiföldre utazott, ahol a thai királlyal aláírták a két birodalom közti meg nem támadási és együttműködési szerződést. Egyúttal a thai király tőle átvehette a legmagasabb magyar kitüntetést, a Szent István-érdemrendet.
