Második világháborús hadszíntér a komáromi Öregvár területén - KÉPEKKEL
„Ugye, gondolsz néha rám, csillagfényes éjszakán? Mikor minden alszik csendesen, csak a szívem nem pihen…?” – fogadta a nácik által megkínzott színművész-sanzonénekes, Karády Katalin búgó hangon elénekelt több háborús dala a hétvégén az Öregvár területére érkezőket. A másodízben megrendezett II. világháborús hadibemutató látogatóit, akik látványos rendezvényre vágytak. Annak során a nyolc évtizeddel ezelőtti vészkorszakot felidéző ágyúdörgésből, fegyverropogásból, repülőgép-támadásból, pirotechnikai bemutatókból és egyedi kiállításból, vásárból sem volt hiány…
Ozimy Andrej, az erődöt üzemeltető Pro Castello Comaromiensi n.sz. igazgatója a Ma7-nek adott beharangozó interjújában elmondta, hogy először tavaly augusztus végén idézték fel a Komárom környékén történt II. világháborús eseményeket, amiben nekik magyarországi és hazai társszervezők nyújtottak szakmai segítséget.
Az idei esemény után pedig az olvasóinknak elárulta: „Korabeli egyenruhában ez alkalommal hozzávetőleg hetven felvidéki és magyarországi hagyományőrző jött el az ódon várfalak közé, s a korhű hadibemutatóra a tikkasztó hőség ellenére mintegy hétszázan vettek belépőjegyet, közülük sokan a várfalról szemlélték a történéseket. A nagy zaj és a harci jelenetek miatt a részvételt az 5 év alatti gyermekek számára nem javasoltuk, de akadtak szülők, akik mégis magukkal hozták a csemetéiket. Őket beengedtük, ám a háziállatoknak a saját érdekükben és azért is, nehogy megzavarják a bemutatót, tilos volt a belépés”.
Mások inkább a várfalak tövéből figyelték a műsort, miközben a helyszínen vásárolt szomjoltó nedűt kortyolgatták vagy a szintén kapható finomságokat majszolgatták. A bejárathoz közeli egyik, kellemesen hűs kazamatában a szigetszentmiklósi Kertai Zalán festőművész témábavágó kiállítása, több megvásárolható műve kapott helyet.
„A festészet esetemben annak ellenére hobbinak indult, hogy képzőművészeti tanulmányokat folytattam. Eleinte a belsőépítészeti munkáim mellett szántam több-kevesebb időt a történelmi realisztikus képek megfestésére, majd ez vált a fő tevékenységemmé. Sok akril képet készítettem az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az I. és II. világháború témakörben” – mondta el a tehetséges művész.
Az utóbbiak közül a komáromi hadibemutatóra is többfélét hozott, melyek iránt érdeklődést mutattak a látogatók. Ezenkívül felkérésre portrék és családi képek megfestését is vállalja.
„Elárulom, hogy eddig legkapósabb a híres alföldi betyárról, Rózsa Sándorról készített festményem volt, melyből az évek során tőlem hozzávetőleg ötven darabot rendeltek meg a vásárlók. Ezen a rendezvényem is megvalósult adásvétel, és megrendeléseket is kaptam. Jól éreztem itt magam, s ha meghívnak, akkor a későbbi hadibemutatókra is szívesen visszatérek az Öregvárba, ahol a kánikulában is jó hűvös van“ – egészítette ki az elmondottakat.
Mellette a kecskeméti Berberovics István pöfékelt a pipájából, s mosolyogva közölte: „Tizenhét szakmám van, melyek egyike a puskaművesség, s annak kapcsán ismét meghívott az egyik társszervező barátom. Már többször jártam e várfalak között, s most azonkívül, hogy a sajátkészítésű, elöltöltős fegyvereimet, replikáimat is kiállítottam, a pirotechnikai bemutatóba is szívesen besegítettem. Pár fegyveremet megvásárolták az itt felbukkant gyűjtők, és a látogatók kérdéseire is szívesen válaszoltam. Remélem, hogy a jövőben itt még többször lesznek ilyen és hasonló hadibemutatók, melyekről én sem szeretnék hiányozni“.
Ahogy a kiállításon, úgy a szabadtéri vásárban is érdemes volt körülnézni: korabeli fegyverek másolatai, többféle katonai felszerelés, gázálarc és ruházat, valamint jópár ereklye, dokumentum és témábavágó könyv is beszerezhető volt a standoknál. A gyerekek körében kapósak voltak a katonasisakok és a fakardok, sokan pedig a hajdani rangjelzéseket, pénzérméket is nagy előszeretettel nézegették. A jelenlevők biztonságára a szervezőkön kívül a hagyományőrzők is vigyáztak, s a hangosbemondón át is hallhattuk: tilos a hadszíntérre lépni… A sajátos időutazás során két narrátor magyar és szlovák nyelven folyamatosan magyarázatot fűzött a történésekhez, záróakkordként pedig a hadijáték valamennyi szereplője felsorakozott a nézők előtt, akikkel közös fotózkodásra is hajlandók voltak.
Végül az emigrációba kényszerült Karády Katalin (Budapest, 1910 – New York, 1990) bársonyos hangját élvezve, bandukoltunk a kijárat felé. A Horthy-korszak ünnepelt sztárjáét, akit előbb a nácik zaklattak, majd a kommunisták üldöztek el az óceánon túlra. Még megélhette a rendszerváltást, s így nem New Yorkban, hanem a budapesti Farkasréti temetőben alussza örök álmát. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet az egykori humanitárius tetteiért – holokauszt alatti zsidómentéséért, 2004 decemberében posztumusz a Világ Igaza kitüntetésben részesítette őt.
Ahogy a nyolc évtizeddel ezelőtt, hazájukért akár azt életük árán is harcolt katonák, úgy az együttérző díva hősies helytállása előtti tisztelgésnek is számított a komáromi rendezvény, amelynek vélhetően jövő nyáron folytatása következik. Annak reményében, hogy tájainkon sosem ismétlődik meg hasonló háborús borzalom…
