Magyar kultúra napja - Galántán ünnepelt a Csemadok - ÉLÕBEN KÖZVETÍTETTÜK-NÉZZE ÚJRA!
A Galántai Városi Művelődési Központban szervezett ünnepség keretein belül adják át a Csemadok Életmű Díjat, a Csemadok Közművelődési Díjat és a Gyurcsó István-díjat.
A kitüntetettek névsoráról még novemberben döntött a Csemadok vezető testülete. A benyújtott javaslatok alapján az elnökség a következő személyeknek ítélte oda a díjakat:
Csemadok Életműdíj:
Csák Istvánné – Losonc
Erőss Attila – Abaújszina
Mészáros Ilona – Zsigárd
Nagy Elza – Pozsonypüspöki
Csemadok Közművelődési Díj:
Bankó Ibolya – Jánok
Nagy Anikó – Bős
Száraz Erzsébet – Nagyfödémes
Strieženec Horváth Rudolf – Dunaszerdahely
Gyurcsó István-díj :
Bárdos Gábor – Somorja
Az ünnepség kezdeteként Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas színművész mondta el nemzeti imánkat, a Himnuszt.
Ezt követően a két műsorvezető, Holop Zsóka és Molnár László köszöntötte a megjelenteket. A magyar kormány képviseletében dr. Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkára érkezett Galántára, illetve a külképviselet nevében Kiss Balázs tanácsos. A felvidéki magyarság politikai, önkormányzati és kulturális szervezeteinek vezetői is szép számban képviseltették magukat. A Magyar Közösség Pártját Berényi József elnök képviselte, a Most-Híd vegyespártot Gál Gábor képviselő. A Csemadok volt elnökei közül Bauer Győző és Hrubík Béla volt jelen.
Az ünnepségen elsőként Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Ünnepi beszédében közösségi szolgálatnak nevezte a népes Csemadok tagság munkáját, amelyet tavaly év végén az anyaországban Duna-díjjal is elismertek. "Minden magyar felelős minden magyarért" - ezzel a Szabó Dezső-i gondolattal folytatta beszédét Bárdos Gyula, hozzátéve, ez a gondolat hatványozottan igaz lesz március 5-én, a parlamenti választások napján, amikor erre a kihívásra felelős választ kell adnia a felvidéki magyarságnak. Az elnök kitért arra is, hogy épp a Csemadok volt az a szervezet, amely egy évvel ezelőtt levélben fordult az MKP-hoz és a Most-Híd párthoz, tárgyalást kezdeményezve abban, azzal a meggyőződéssel, hogy az erős és hatékony érdekképviselet érdekében a két pártnak megegyezésre kellene jutnia a közös listán való indulásról. Az MKP nyitott volt a tárgyalások iránt, a Most-Híd válaszra sem méltatta a Csemadokot.
"A pártérdek felülírta a közösségi érdeket, annak ellenére, hogy az általános tapasztalat azt mutatta, igény volna az összefogásra" - mondta Bárdos, aki szerint a megosztottság, az oszd meg és uralkodj elvének érvényesülése mindenkinek jó lehet, csak a felvidéki magyarságnak nem jó. Ezek után döntött úgy a Csemadok, hogy kiáll a közös akarat mellett, vagyis kiáll amellett, amit a Magyar Közösség Pártja képvisel, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az MKP listáján szereplő jelöltek is bekerüljenek a választások után a parlamentbe, ám "a párt nem cél, hanem eszköz az erős és hatékony érdekképviselethez" - mondta Bárdos Gyula hangsúlyozva azon meggyőződését is, hogy magyar szavazattal magyar képviselőnek kell a parlamentbe jutnia.
A Csemadok országos elnöke ünnepi beszédében elismerően szólt azokról is, akik munkájukkal éltetik a kultúránkat, közösségünk megtartó erejeként, s akiket az ünnepségen ezért kitüntetésben is részesítenek. Õk a kultúránk letéteményesei. "Tegyük mi is a dolgunkat olyan elhivatottsággal, mint tették azok, akiket ma ünnepelünk" - mondta Bárdos Gyula, aki beszéde zárógondolataként Kölcsey Ferenc sorával kérte Isten áldását.
A magyar kormány képviseletében dr. Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkára szólt a magyar kultúra napja felvidéki központi ünnepségének résztvevőihez. Magyarnak lenni nem csupán egy államalakulathoz való tartozást jelent, ez elsősorban a nyelvhez és a kultúrához való tartozás. „Számunkra ma is a magyar kultúra az a fonál, amely egységgé sző bennünket itt a Kárpát-medencében, vagy akár földrészeken, óceánokon túl" - mondta Szilágyi Péter, hozzátéve, ahhoz, hogy a közösség fennmaradjon, ápolni kell a kultúrát, s ehhez olyanokra van szükség, akik készek vállalni ezt a szolgálatot.
A helyettes államtitkár kitért arra is, hogy a magyar kormány több szervezetet is kiemelten támogat, s ezeknek a szervezeteknek kulcsszerepük van a közösség megtartása szempontjából. Most azonban mégis a figyelem a kisikolákra fókuszál, hiszen veszélybe kerültek. Szilágyi Péter is megismételte azt a magyar kormányzati álláspontot, miszerint az ügyben egyértelmű helyzetet csak a szlovák kormány teremthet, az európai megoldás azonban jogos elvárás. Ugyanakkor úgy véli, a szülők is sokat tehetnek az iskolákért, például azzal, ha gyermekeiket áprilisban magyar iskolába íratják. A helyettes államtitkár beszédében a felvidéki közösségépítés szükségességét is hangsúlyozta, valamint a hagyományok ápolását. "Ha kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz maradunk hűek"- zárta beszédét a Szerb Antal-i gondolattal a helyettes államtitkár, Szilágyi Péter.
Az ünnepi beszédek után következett a díjak átadása, illetve a díjazottak méltatása.
A méltatások részeként bemutatták azokat a kisfilmeket is, melyeket a Hirek.sk munkatársai a díjazottakról készítettek. Ezek a portrék a későbbiekben portálunkon is megtekinthetőek lesznek.
A kultúrműsorban felléptek az elmúlt évek országos rendezvényeinek győztesei és díjazottjai.
Az alábbiakban a kitüntetettek életrajzát, eddigi tevékenységük összefoglalóját, adott esetben személyes vallomásukat közöljük:
Csemadok Életmű Díj
Csák Istvánné szül. Horváth Etelka
Csákné Horváth Etelka amatőr színész és énekes 1927. július 30-án született Rudabányácskán. Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen végezte. 1948-ban férjhez ment Csák Istvánhoz (1926–1985) és 1949-ben Losoncon telepedtek le. Egész életében háztartásbeli volt, egyetlen fia, István 1954-ben született. Etelka jelenleg nyugdíjas éveit tölti Losoncon. A Csemadok tagja 1950-től. 2012-ben Mics Károly-díjjal jutalmazták színészi és előadói pályafutását. A kultúrában, a Csemadokban eltöltött éveiről így vall: „Miután Losoncra költöztünk aktív szerepet vállaltam a Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) megalakításában. 1953 júniusától Gidrafán (Budmerice) éltünk, ott kezdtem énekelni, a férjem pedig népviseletet varrt a csoport tagjai számára. Néhány évig működött ez így, különböző fellépésekre jártunk, ám 1954-ben, mikor István fiam megszületett, mint a Népes csoport első gyereke, abba kellett hagynom ezt a tevékenységet.1950-től tagja vagyok a Csemadoknak. Losoncon a Csemadok keretében működő amatőr színjátszó csoport tagja lettem. István fiam már kilencévesen színpadra lépett ebben a csoportban, Kármán József Fanni hagyományai című művében, Diénes szerepében. Ebben az időben sok darabot játszottunk – Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Molière: Úrhatnám polgár és más műveket. Énekes és színész voltam, de a szülés után szopránból alttá váltam. Különböző zenés programokban is szerepeltem, Lehár-est, Kálmán-est és hasonlók. A színjátszó csoport 1968-ban befejezte működését, de az énekcsoport megmaradt. Az amatőr színjátszók Kármán József Színház néven 1988-ban kezdték újra tevékenységüket, a művészeti vezetőjük fiam, Csák István lett. Ez a társulat ma is működik; 2002-ig velük szerepeltem én is, például a felújított Fanni hagyományaiban, H. Barta Lajos: Salto mortale, August Strindberg: Kísértetszonáta című művében. Csemadok-család voltunk, férjem 1970-ben lett losonci járási titkár, s egészen nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a tisztséget. A társulat Losoncon kívül a környék szinte minden községében fellépett, ezenkívül Füleken, Rimaszombatban, Léván, Érsekújvárban, Komáromban, Turócszentmártonban, Salgótarjánban, Gyöngyösön, Budapesten, a törökországi Denizliben, a dániai Vejlében és máshol. A Kármán József Színház tagjaként néhány epizódszerepemet díjazták is. A társulat 2008-ban megkapta Losonc város díját, és 2011-ben Magyarország kormányának kitüntetését. Nagyon fontos volt számomra a család. Azért annak örülök, hogy a kultúra szeretete, művelése öröklődött a gyermekemben is. Mindig nyomon követem hol lépnek fel a társulattal. Sikeresen szerepelnek-e, kaptak-e valamilyen díjat? Az utóbbi tíz évben már keveset jártam társaságba, inkább a magányt és az otthoni nyugalmat kedvelem. Van rá időm, hogy a régi emlékeket összegyűjtsem, hogy mosolyogjak vagy néha akár sírjak is az elmúlt évek felett. Ha össze kellene foglalnom – minden új napnak és családom minden sikerének örülök, de ma már nehezen értem meg ezt a felgyorsult élettempót. Sajnos már nem tudok minden kulturális eseményen részt venni, mert megöregedtem, elfáradtam. De lélekben mindig jelen vagyok.”
Erőss Attila
Erőss Attila 1947. március 26-án született, Kassán. Hároméves volt, amikor a család Abaújszinára költözött és édesanyja – Erőss Pálné – bekapcsolódott a Csemadok alapszervezetének a munkájába. Édesanyja 1970-ig vezette az Abaújszinai Rozmaring Népi Táncegyüttest, de nem elégedett meg csak a táncosok sikerével, a néptánc mellett színdarabokat, esztrádműsorokat rendezett, kabaréjeleneteket írt. Miután édesanyja egészségi állapotára hivatkozva lemondott a Rozmaring Népi Táncegyüttes vezetéséről és a Csemadok vezetőségében betöltött funkciójáról, gyermekei készek voltak átvenni a stafétabotot. Attila a vezetőségben vállalt munkát, öccse, Zoltán, pedig a tánccsoport vezetését vette át. Attila továbbra is számos színdarabban szerepelt, besegített a rendezésbe, irodalmi esteken szavalt, író-olvasó találkozókat szervezett, esztrádműsorokban lépett színpadra. Az elnöki teendőket 1989-ben vette át, ekkor beválasztották a Csemadok Területi Választmányának Elnökségébe, ahol három választási ciklusban tevékenykedett. A nagy társadalmi változások, amelyek az anyagi támogatások megszűnésével is jártak, nem vezettek sem letargiához, sem a munka feladásához. Zavartalanul működött tovább minden: zöldellt a Rozmaring Népi Táncegyüttes, újjáéledt a Rozmaringsarj gyermekcsoport, amely elnöksége alatt önálló csoporttá nőtte ki magát, és még néhány évvel ezelőtt Törökországban is nagy sikert aratott a nemzetközi gyermekfesztiválon. Konok kitartásának köszönhető, hogy megalakult a hagyományőrzők éneklő csoportja, amely bejelentkezett a Bíborpiros szép rózsa népdalversenyre is. Mindent megnyertek, amit csak lehetett, és nagy meglepetésükre egészen a Kárpát-medencei Vass Lajos Népdalverseny budapesti döntőjéig jutottak. Erőss Attila elnöksége idején a Csemadok abaújszinai alapszervezete felvette a kapcsolatot a kupuszinai (akkor még Jugoszláviához, jelenleg Szerbiához tartozó) művelődési szervezettel, szoros barátságot kötöttek a Kalotaszegi Néptánccsoporttal, gyakran jártak gyűjteni Mérába, Erdélybe, ennek eredményeként több szép táncot és számtalan népdalt tanultak meg. A magyarországi adácsi ZÉTA Néptáncegyüttessel is tartósnak bizonyult a barátság, amely már majd két évtizede tart. Szívesen jártak fellépni Tállyára és Tokajba is. Irányítása alatt a szervezet rendszeresen megemlékezik a Rozmaring Népi Táncegyüttes és a Csemadok jubileumairól, tevékenykedik az esztrád csoport, amelynek rendszeres szereplője és szívesen rendeznek irodalmi műsorokat is. A szervezet sikerei egyértelműen kapcsolhatók Erőss Attilához, aki olyan időszakban vezette az alapszervezetet, amikor szükség volt a konok kiállásra, fennmaradásunkért és megmaradásunkért meg kellett vívnia a harcot egy olyan faluban, ahol a lakosságnak csupán 12 százaléka magyar ajkú, s ahol magyar alapiskola már évek óta nem működik.
Mészárosné Pék Ilona
1934. augusztus 17-én született Zsigárdon. Gyermekkorát szülőfalujában,később Somorján, Pozsonyban majd Budapesten töltötte, ahonnan családja a második világháború borzalmai elől 1944-ben visszaköltözött Zsigárdra. Ahogy a könyvében megjelent visszaemlékezéseiben írja „pesti” gyerekként kezdett rácsodálkozni a falusi népélet szépségeire, ismerkedett meg faluja népi hagyományaival, hiedelemvilágával, amelyből azután egész élete során bátran építkezhetett, meríthetett témát munkásságához, amit még nyolcvanévesen is megpróbál sokszor fiatalokat meghazudtoló frissességgel folytatni. Alakulásától tagja falujában a Csemadok szervezetnek. 1952-ben jelentkezett a Szövetség által Trencsénteplicen szervezett tanítóképző tanfolyamra, melynek sikeres elvégzése után Farkasdon kezdett tanítani, ahonnan a szomszédos Negyedre, majd Felsőkirályiba került. Ott a néptánccsoport táncosaként, vezetőjeként ismerhette meg későbbi férjét is. Felsőkirályiból egy rövid vágkirályfai kitérő után szülőfalujába, Zsigárdra került, ahol azután nyugdíjba vonulásáig tanított és természetesen aktív részese lett települése társadalmi, elsősorban kulturális életének. Szakmai téren is igyekezett állandóan képezni magát. Rendszeres résztvevője volt a Csemadok, majd később a Népművelési Intézet szakmai, elsősorban néptánc tanfolyamainak. Gyermek- és ifjúsági csoportjaival visszajáró vendégei voltak a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválnak, ahol több díjat nyertek elsősorban a helyi hagyományokra alapozó összeállításaikkal. Számos alkalommal léptek fel gyermek, majd felnőtt csoportjai a Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyen, illetve vezetése, irányítása alatt többször is sikeresen szerepeltek táncosai, énekesei a különböző magyarországi fesztiválokon, seregszemléken. Bemutatkozásaik elnyerték a közönség tetszését erdélyi, vajdasági, muravidéki, burgenlandi és csehországi fellépéseik alkalmával is. Falujában egyik ötletadója, létrehozója volt a Kaszás Attila tájháznak, melynek jelenleg is szakmai vezetője, és a község életét bemutató kiállításoknak nem véletlenül a legjobb szakértője. Gazdag életútjáról, tapasztalatairól, a faluja életéről, hagyományairól készült könyv 80. születésnapja alkalmából a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet gondozásában látott napvilágot.
Nagy Elza
1944. november 5-én Pozsonypüspökin, időközben a fővároshoz csatolt településen született. Tanulmányait 1951 és 1959 között a pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában végezte, ezután került az Érsekújvári Kereskedelmi Középiskola magyar osztályába, ahol 1963-ban sikeresen leérettségizett. A közeli Slovnaft (akkor még nemzeti vállalat) üzemében kezdett dolgozni, ahol egyre magasabb beosztásba került. Munkája szorosan kapcsolódott az emberekhez. Talán ezért is kezdett érdeklődni a köz- és társadalmi élet iránt, ami a Csemadokba vitte. Az Aranyember színpadi feldolgozásában vállalt szerepet, éppen 50 évvel ezelőtt, 1966-ban. Hamarosan beválasztották a vezetőségbe is. Elindult egy körforgás, amely mindmáig tart és nagyon sokféle szervezési, kivitelezési és írásbeli munkát igényel (beszámolók, információk a helyi újság hasábjain, beszédek, méltatások stb.). 1974 és 1982 között először volt a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének elnöke, 2003 márciusától ismételten ezt a funkciót tölti be és irányítja az alapszervezet munkáját. Harmadik választási időszakban tagja a Csemadok OT-nak, és már a negyedik választási időszakban aktív tagja a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának. Hitvallása – mindig az emberekért dolgozni – közéleti tevékenységét is jellemezte. Ez látszott már a szocialista időszakban végzett munkáján is. Kellemetlen tapasztalatként élte meg a felülről jövő direktív irányítást, aminek az lett a következménye, hogy nem volt hajlandó tovább vállalni az elnöki teendőket. A bársonyos forradalom után ismét közéleti szerepet vállalt, látva az önkormányzati munka megújulását, és 1990-től 2010-ig 20 éven át helyi képviselő volt. Dolgozott a szociális és lakásügyi, valamint a pénzügyi bizottságban, ez utóbbinak két választási időszakban az elnöke volt, 2006 és 2010 között pedig az alpolgármesteri funkciót látta el. Korára való tekintettel a 2010-es választásokon már nem indult.
Csemadok Közművelődési Díj:
Bankó Ibolya
Bankó Ibolya 1956-ban született Jánokon. A Szepsi Magyar Tannyelvű Iskola tanulójaként ismerkedett a közösségi kulturális munkával. Osztályában leány tánccsoportot szervezett, vezetett. Hemerka Olga néni tanfolyamain, Kassán ismerkedett meg a néptánccal.Tanulmányit Pozsonyban folytatta, ahol a Szőttes táncosa lett. Quittner János vezetése alatt megismerte a néptánc alapjait és megszerette a néptáncot. Megtanulta a színpadi fegyelmet. Quittner János odafigyelése, tudása, ügyszeretete egy életre meghatározta sorsát. Pozsonyból hazakerülve rendszeresen részt vett a Csemadok KB és a Méry Margit által szervezett néprajzi gyűjtéseken, s elmélyítette tudását a népszokásokról, népdalokról. Együtt dolgozhatott olyan tapasztalt, elismert szakemberekkel, mint Ág Tibor, Szanyi Mária, Jókai Mária, Ádám Lajos, Kóka Rozália. A budapesti Halász Péter ösztönzésére ekkor dolgozta fel Szepsiben a feledésre ítélt mézeskalács mesterséget; erről készült dolgozata megtalálható a Budapesti Néprajzi Múzeum adattárában. Lejegyezte a jánoki kapueresztést. Ez a tavaszi lánytánc, amely csak Jánokon ismert, 1989-ben lejegyezve megjelent Hemerka Olga kiadványában. Szepsiben Illés Sándor koreográfussal és Nyíri Béla zenésszel megalapították a Bódva néptánccsoportot, melynek több éven át táncosa volt. Munkahelyén, a Szepsiben működő Tesla vállalatnál szintén több éven át vezette a Búzavirág lánytánccsoportot. Köteles Erzsébettel, Boda Ferenccel és Weiszer Eszterrel közösen állították össze a Csemadok Járási Dal- és Táncünnepélyek népművészeti műsorait; ilyen a Csereháti új kenyér, a Csereháti lakodalmas. Azzal, hogy a járásban az összes éneklőcsoport egy-egy részfeladatot kapott a közös nagy műsorban, megalapozták a csoportok egészséges fejlődését, és kiküszöbölték a rivalizálást. Ennek eredménye, hogy a Kassai járásban működik még ma is a legtöbb színvonalas éneklőcsoport. Odafigyelő nevelő munkájukkal elérték, hogy a csoportok igényes viseletben, fegyelmezetten jelennek meg a fellépéseken. Szülőfaluja Jánok zsákfalu a magyar határ mellett a Kassa-vidéki járásban, a Bódva völgyében. 1975-től a faluban nincs magyar iskola, ezért is foglalkozik rendszeresen a gyerekekkel. Közösen énekelnek, szavalnak a helyi és a környékbeli rendezvényeken, természetesen magyar nyelven. Jánok község régebben is mindig aktív volt a kultúra területén. Működött itt színjátszó csoport, tánccsoport. Élő hagyomány volt a kapueresztés, betlehemezés, a bálokon járták a magyar kettőst. Az 1960-70-es években lassan elmaradt minden. A betlehemezés is tíz éven át szünetelt. Bankó Ibolya Tobák László segítségével újraélesztette ezt a szép téli szokást, és azóta, 30 éve már, mindig felcsendül a betlehemi ének Jánok faluban. A Karácsony Jánokon című összeállítással nívódíjat kaptak az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon. A faluból harminc embert léptettek fel az előadáson: a női éneklőcsoportot, a gyermekeket, a betlehemezőkből két csoportot, az időseket és a gyerekeket.
Bankó Ibolya több mint húsz éve dolgozik magánvállalkozóként Szlovákiában és Csehországban. A munkatársak szlovákok, csehek, németek és magyarok. Minden nagyobb céges összejövetelre kulturális csoportot hívnak vendégszereplésre. Soknemzetiségű munkatársak előtt is vállalják és elfogadtatják magyarságukat.
Strieženec Horváth Rudolf
1930. szeptember 19-én, Pozsonypüspökin született. Dolgozott munkásként, tanítóként, művelődési intézeti igazgatóként, újságíróként. 1954-1984 között a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, Dunaszerdahely, (előtte Felső-Csallóközi Népi Együttes, Somorja; Dunaág Táncegyüttes, Dunaszerdahely; Felső-Csallóközi Népi Együttes, utána tánccsoport, Pozsonypüspöki) alapítója, koreográfusa.
A Csemadok megalakulása után a csehszlovákiai magyarok kulturális életének újraszervezésében jelentős szerepet játszott a pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet néptánccsoportjának vezetőjeként és koreográfusaként. 1954-ben megalapította Pozsonypüspökin a Felső-csallóközi Táncegyüttest, amely a Csemadok helyi szervezete keretében működött. A tánccsoport 1957-ben összeolvadt a somorjai néptánccsoporttal, és vezetésével Felső-csallóközi Népi Együttes néven szerepelt tovább. Az 1960-as területi átszervezés következtében a néptánccsoport Dunaszerdahelyre került, ahol a járási népművelési központ égisze alatt működött, és felvette a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nevet.
Strieženec Horváth Rudolf a hetvenes évek elején megvált a néptánccsoporttól, majd 1974-ben tért vissza a táncegyütteshez csoportvezetőként és koreográfusként, és 1984-ig állt a csoport élén. Koreográfusként többek között a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Kara néptánccsoportjának és a pozsonyi Szőttes Néptáncegyüttesnek a munkáját segítette. Előadója volt a Csemadok és a Népművelési Intézet által szervezett rendszeres tánccsoport-vezetői tanfolyamoknak.Tanácsadóként segítette a két intézmény munkáját, Takács Andrással együtt néptánc gyűjtéseket is folytatott. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Karának tánccsoportjával (Cigánytánc) és a Szőttessel (Üveges, lassú és friss) kétszer nyerte el Az év legjobb koreográfiája díjat. Vezetésével a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes meghatározó szerepet töltött be a szlovákiai magyar néptáncmozgalomban, és több néptáncegyüttes (Istiglinc, Dunaág) megalakulását kezdeményezte.
Szakmai tevékenysége során neves néptánc pedagógusokat, koreográfusokat nevelt (Quittner János, Brandl Ferenc, Kraus Ágota).
Nagy Anikó
20 éve a Csemadok Bősi Alapszervezetének elnöke. Jelenleg is a Dunaszerdahelyi Területi Választmány tagja. Ifjúkorától a helyi szervezet tagja, sok éven át aktív vezetőségi tag volt. Munkája elismeréseként választották meg az alapszervezet elnökévé. A Csemadok Bősi Alapszervezete a Dunaszerdahelyi-járás egyik legjobban és legaktívabban működő Csemadok-szervezete. Irányításával a község kulturális életében meghatározó fontosságú szervezet számos helyi, járási és országos rendezvény szervezője, társrendezője. A vegyes kar, a néptánccsoportok, a kézművesek, a nótaénekesek, a szavalók és prózamondók, a mesemondók és a modern zene kedvelői is otthont találtak a Csemadokban Bősön. Munkáját a jól működő vezetőség támogatásával, valamint az önkormányzat segítségével tudja kimagasló szinten végezni. A legjobb példa erre a Bősi Kulturális Ünnepély, amely 2016-ban már 65. alkalommal kerül megrendezésre. A farsangi bőgőtemetés felújításával és az augusztusi kenyér ünnep megrendezésével hagyományt teremtettek és felelevenítették régi szokásainkat. A március 15-i bősi ünnepség járási szinten, a területi választmánnyal közösen kerül megszervezésre. Nagy Anikó rátermettségét, kitartását, szervezőkészségét bizonyítja a bősi szervezet több éve tartó, kiemelkedő munkája.
Száraz Erzsébet
Száraz Erzsébet 1955. január 18-án született. Már gyerekkorában aktívan részt vett a különböző művészeti együttesek tevékenységében. Szavalóként, énekesként, táncosként, színjátszóként belekóstolt a sikerekbe és így a Csemadok tagjaként aktív szereplője lett a Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezete keretében működő csoportoknak: a néptáncosoknak, a színjátszó- és esztrád csoportnak, szavalóként ott volt a kisszínpadban és énekesként is sikerrel szerepelt a különböző versenyeken, fesztiválokon. A különböző közösségi események műsorvezetőjeként is remekelt. Színészként, majd rendezőként több mint egy évtizeden át oszlopos tagja volt a nagy sikereket megért színjátszó csoportnak és lassan két évtizede, hogy egyik életre hívója volt a Mákvirágok esztrád csoportnak, melyben szereplőként, műsorvezetőként, rendezőként most is aktívan tevékenykedik. A csoport vezetése alatt több alkalommal is díjakkal tért haza a szepsi országos fesztiválról. Szervezője az esztrád- és színjátszó csoportok több mint másfél évtizede Nagyfödémesen megvalósuló területi seregszemléjének. A Nagyfödémesi Művelődési Központ igazgatójaként támogatója és segítője volt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján Nagyfödémesen hét alkalommal megvalósult nyári művelődési tábornak, majd a 90-es évek elején itt megrendezett nyári néptánc- és népzenei táboroknak. Hosszú évekig aktív tagja volt a Csemadok alapszervezet vezetőségének, melynek 2002-től elnöke. Aktív, rendszeres munkával, sokrétű tevékenységgel sikerült elérnie, hogy az alapszervezet taglétszáma megsokszorozódott, és az évente rendszeresen megvalósuló mintegy félszáz kulturális, közéleti eseménynek köszönhetően nemcsak a régió, a Mátyusföld, hanem a Felvidék egyik legnagyobb, legjobban működő szervezetévé vált. 2003-tól tagja a Galántai Területi Választmány Elnökségének és Szövetségünk Országos Tanácsának. 2009-től a Csemadok Galántai Területi Választmányának.
Gyurcsó István-díj:
Bárdos Gábor
1953-ban született. Tizenéves korában kapcsolódott be a Csemadok Szenci Alapszervezetének a munkájába és a Szenci Molnár Albert Napok körül szorgoskodott. Műsorvezetőként klubesteket, koncerteket, előadásokat szervezett. Nyitrán a főiskolai kollégiumi rádió magyar nyelvű adását szerkesztette. A katonaság után Pozsonyba, a Csemadok Központi Bizottságának szervezési osztályra került. 1985-ben a somorjai kultúrház igazgatója lett.
1988-tól 1995-ig ismét a Csemadokban dolgozott. Titkárságvezetője, művészeti titkára, országos titkára volt a Szövetségnek. A zselízi és a gombaszögi fesztiválok, a Jókai Napok és más rendezvények szervezését is irányította. Ezt követően, feladva munkahelyét, Somorján kezdett tanítani. Ekkor sem szakította meg kapcsolatát a Csemadokkal, hiszen aktívan tevékenykedett a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányában és a Gyurcsó Alapítványban. Alelnöke és több éven át elnökségi tagja volt a választmánynak.
Somorján a helyi szervezet vezetőségi tagja. Hivatalvezetőként, alpolgármesterként és jelenleg polgármesterként is aktívan segíti a Csemadok munkáját. A Duna Menti Tavasz járási versenyének házigazdája és a helyi kultúra aktív támogatója.
