Magyar kultúra napja: Emlékműsorral és díjátadóval ünnepelt Galántán a Csemadok

A Csemadok Országos Elnöksége 2016. október 14-én, Szencen tartott ülésén Csemadok Életmű Díjjal ismerte el Böszörményi István (Losonc), Korintus László (Hárskút), Lázár Erzsébet és Lázár Ferenc (Ajnácskő), Miklós Ferenc (Bős) és Pék Éva (Vízkelet) a szövetségben végzett sokéves eredményes munkáját.

Csemadok Közművelődési Díj kitüntetésben Baloghné Domonkos Malvin (Nagykapos), Keszeg István (Martos), Szamos Zsuzsanna (Ajnácskő), Tóth Borbála (Pográny) és Vankó Ferenc (Pered) részesült.

 A Gyurcsó István-díjat 2016-ban Végh László kapta.

___________________________________________________________________________

Az ünnepi műsor nyitányaként felvételről Dráfi Mátyás színművész előadásában elhangzott nemzeti imánk, a Himnusz.

2008-ban döntött úgy a Csemadok, hogy díjjal ismeri el azokat a tevékeny tagjait, akik sok éves munkájukkal építették és gazdagították közösségünket – mondta a műsor elején Holop Zsóka, s közösen műsorvezető társával, Molnár Lászlóval elsőként a díj történetét ismertették, majd köszöntötték a megjelent vendégeket. A magyar kormányzat nevében Grezsa István miniszteri biztos és Pathó Marianna, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője volt jelen, illetve a külképviseletet Dóczy András tanácsos képviselte. A felvidéki magyarság önkormányzati, civil és kulturális szervezeteinek vezetői is jelentős számban képviseltették magukat. Népes küldöttséggel érkezett Galántára a Magyar Közösség Pártja, Menyhárt József elnök, illetve Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke vezetésével. A vendégek között volt Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos. Galánta alpolgármestere, Takáè Zsolt és Juhos Ferenc járási elöljáró is jelen volt az ünnepségen, csakúgy, mint a Cserkésszövetség küldöttsége Gál Erik vezetésével.

A magyar kultúra napja ünnepe központi rendezvényén elsőként a házigazda, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntötte a jelen lévőket. Mint mondta, az új esztendő első országos rendezvénye alkalmat ad arra is, hogy megköszönje a Csemadok minden tagjának az elmúlt évben végzett munkáját, azt a közösségi szolgálatot, amelyet tavaly európai szinten is elismertek és méltattak. A legmagasabb civil elismerést, az Európai Polgári Díjat az Európai Parlamentben vehette át a Csemadok vezetősége. „Ez volt az első példa arra, hogy egy számbeli kisebbségben élő közösség kapta meg ezt a díjat, elismerve ezzel azt, hogy a Csemadok közösségerősítő munkájára nagy szükség van” – fogalmazott Bárdos Gyula, aki szerint felemelő és megtisztelő érzés volt, hogy a brüsszeli parlamentben anyanyelvünkön mondták el a Csemadok méltatását.  

A Csemadok elnöke kitért arra is, hogy szövetség számára a tavalyi év a tisztújításról és az új korszerűsített program elfogadásáról szólt, egyúttal azonban az idei év egyik feladatát is meghatározta. „A Csemadok mindig a magyar összefogást, az együttműködés fontosságát, s a magyar-magyar párbeszédet hangsúlyozta. Így lesz ez 2017-ben is, hiszen az országban megyei választás lesz. A Csemadok részt kíván venni a mozgósításban, hogy minél többen megértsék, fontos, hogy a magyar közösség mind nagyobb számban vegyen részt a voksoláson és a lehető legtöbb magyar embert jutasson a megyei önkormányzati testületekbe, akik majd nemcsak a közösség megtartásáért tesznek, hanem annak fejlődéséért is” – fogalmazott Bárdos Gyula, aki beszéde zárógondolataként  Kölcsey Ferenc soraival kérte Isten áldását közösségünkre.

A magyar kormány nevében Grezsa István miniszteri biztos köszöntette a magyar kultúra napja felvidéki ünnepének résztvevőit. „A Csemadok megéli a magyar kultúrát, és nem csupán megéli, de gazdagítja és tovább is adja. Ma a Csemadok élteti értékeinket” – mondta a budapesti vendég elismerően társadalmi és közművelődési szervezetünkről.

Grezsa István kitért arra is, hogy bár a kultúra éltetéséért a Csemadok tagjai és mások is sokat tesznek, de azért jelen van a közösségben a közömbösség is, ami ellen tenni kell, és ebben a kultúrának fontos szerepe lehet, hiszen olyan élményeket is adhat egy közösségnek, ami életre szóló, és megtartó. "Kitartó hittel, elszánt nemzeti lélekkel nincs elérhetetlen cél" - mondta, s példaként a somorjai Csali sikerét hozta fel, amely a Felszállott a páva győzteseként épp a kultúra közösségi élményként való megélését mutatta meg. Méltatóan szólt arról is, hogy a hazai szervezeteknél  egyfajta fiatalítás indult meg, s az ifjúság önazonosságát a szülőföldön magyarként való megmaradás alapkérdésének nevezte. Mint mondta, ha a fiatalokat sikerül bevonni a közösségi tevékenységbe, ha erős elhatározásból részesei lesznek ennek a munkának, az a közöny ellen hat majd. Grezsa István a kormány nemzetpolitikája kapcsán elmondta, ennek a politikának az egyik következő sarokköve a külhoni magyar óvodarendszer megerősítése lesz, erre a kormányzat 7 milliárd forintot szán. "Ez a program nemcsak az épületeken, hanem a gyermeki lélekben is nyomot fog hagyni, ugyanis nem mindegy, hogy Világszép Nádszálkisasszonyról, vagy Jánošíkról álmodik-e egy gömöri emberpalánta" - mondta Grezsa István, aki szerint sikeres felvidéki magyarság nélkül nincs sikeres magyar nemzet.

A miniszteri biztos végül szólt arról is, hogy a magyar kultúra napja lehetőséget ad arra is, hogy „tiszteletünket fejezzük ki a tejtestvér népek kultúrája előtt, mert Szent István országában élünk, függetlenül attól, hol is húzták meg a határokat a 20. században” –  hozzátette azonban, hogy a másét tisztelni és becsülni kell, ugyanakkor tudatosítsuk, hogy nincs vegyes kultúra. "Lelkileg kell meghaladni Trianont és ebben a kultúra erős kapaszkodót jelenthet" – mondta a miniszteri biztos, aki végezetül, ugyancsak Kölcsey sorait kölcsönvéve, áldást és víg esztendőt kért 2017-re.

Az ünnepi műsor folytatásában fellépett a Kodály Zoltán Daloskör, Józsa Mónika vezényletével. Három zeneművet adtak elő - Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz, Kodály-Ady: Fölszállott a páva és végül Kodály-Balassi: Szép könyörgés című zeneművét.

Ezt követően kezdetét vette a Csemadok-díjak kiosztása.

A műsorban ismertették a díjazottak rövid szakmai életrajzát.  

A díjkiosztásnak gazdag kultúrműsor is része volt, amelyben felléptek az elmúlt évek országos rendezvényeinek győztesei és díjazottjai. Így egyebek mellett: a nagyfödémesi Lencsés Zoltán Wass Albert versét mondta el, Kulcsár Tibor és József Attila megzenésített verse a dunaszerdahelyi Aranymetszés Duó előadásában hangzott el, A csitári hegyek alatt c. népdalt és Iluska dalát adta elő a vízkeleti Bognár Hajnalka és zenei kísérője Ternóczky István, martosi táncokkal érkeztek a Martosi Hagyományőrzők és végül a Peredi Csillag Citerazenekar szatmári népzenét játszott.

A díjazottak nevében az elismerést Pék Éva köszönte meg, hangsúlyozva, hogy a 68 évvel ezelőtt az elődök által meggyújtott fáklya máig utat mutat, s ezt a fáklyát kell tovább vinni. "A fáklya mutatja az utat, csak jól kell követni" - fogalmazott az Életműdíjjal elismert pedagógus, aki a kultúra továbbvitele mellett szólt az édes anyanyelvünkhöz való ragaszkodás fontosságáról is. "Úgy szeressük anyanyelvünket, mint édesanyánkat, aki erre tanított. Minden, amit tudunk, azt anyanyelvünkön sajátítottuk el, és ezt soha ne feledjük!" - mondta Pék Éva, hozzátéve azt is, hogy "harcunkban nem vagyunk egyedül, bízzunk önmagunkban és bízzunk egymásban" - utalva ezzel a Csemadok 50 ezres tagságára is. Megható gondolatait ő is nemzeti imánk reményt adó soraival zárta.

A magyar kultúra napja felvidéki központi ünnepségének záróakkordjaként a Himnusz csendült fel.

A díjátadás részeként bemutatták azokat a kisfilmeket is, melyeket a Hirek.sk munkatársai a díjazottakról készítettek. Ezek a portrék az elkövetkező napokban portálunkon megtekinthetőek lesznek.

Az alábbiakban a kitüntetettek életrajzát, eddigi tevékenységük összefoglalóját, adott esetben személyes hitvallásukat közöljük:

A Csemadok Életmű Díj 2016. évi kitüntetettjei:

Böszörményi István (Losonc):

Tanár, helytörténész. A Komenský  Egyetem német-svéd szakán végzett. 1972-től nyugdíjba vonulásáig a füleki gimnázium tanára volt. 

A Csemadok munkájába az 1970-es évek második felében kapcsolódott be. Azóta  is aktív tagja  a Csemadok Losonci Alapszervezetének és a Nógrádi Területi Választmánynak, melynek alelnöke.  Az 1980-as években aktív  tagja volt a Csemadok néprajzi szakbizottságának.  Leginkább a népi építészet foglalkoztatta, néprajzi gyűjtéseket is főként e területen végzett. Néprajzi értesítőt szerkesztett és több néprajzi témájú írása jelent meg, például: Palóc szoba, palóc konyha, Õseink házai, házaink ősei. Néprajzi kiállításokat rendezett Füleken, Losoncon, Gombaszögön, a XXIX. Országos Kulturális Ünnepélyen, Zselízen  a XXIX. Országos Néprajzi Fesztiválon.

Helytörténeti cikkei a Gömörország és a Palócföld lapokban jelennek meg. (Ezek közül néhány fontosabb írása:A losonci református templom története, Mocsáry Lajos portréja, A losonci református teológiai szeminárium, Petőfi Losoncon, Kármán József emléke Losoncon, Losonc utcái, házai és lakosai a XVIII. század végén). A publikálás mellett szívesen tart előadásokat is (Első világháborús emlékek, A legendás Kubinyi-ház, A losonci reformátustemető sírjai címmel, valamint más számos helytörténeti témában).

Böszörményi István a Losonc és Vidéke Célalap keretében több évig kezelte a Rákóczi Szövetség beiratkozási programját. 2017-ben tölti be 70. életévét.

Korintus László (Hárskút):

Hárskúton, a Szoroskő lábánál fekvő gömöri kis községben született 1940-ben. A rozsnyói tanítóképző elvégzése után, 1959-ben kezdett tanítani. 1965-ben került Dernőre, ahol nyugdíjba vonulásáig főleg a zene és testnevelés oktatójaként nevelte a sport és a zene szeretetére, valamint a közös éneklés szépségére a gyerekeket.

Életét mindig is a zene határozta meg. Korán megtanult hegedülni, zongorázni, szaxofonozni és harmonikázni. Ezt a tehetségét egy, a környéken akkoriban nagyon népszerű tánczenekar tagjaként is kamatoztatta. 1978-ban sikeresen elvégezte a három éves karvezetői tanfolyamot Pozsonyban, mivel a kóruséneklést, annak összetartó és közösségformáló erejét nagyon fontosnak tartotta.

Zenepedagógusként megalakította és hosszú évekig vezette a dernői alapiskola gyermekkórusát, majd éneklőcsoportját, melyekkel szép sikereket ért el a különféle járási, kerületi és országos rendezvényeken. Pedagógusi tevékenysége mellett aktív csemadokosként és a helyi szervezet elnökeként bekapcsolódott a falu kulturális életébe is. Dernőn felnőtt kórust is alapított, amely később éneklőcsoportként működött. 1980-ban elvállalta a szülőfalujában, Hárskúton működő énekkar vezetését is, amely 2-3 év leforgása alatt négyszólamú vegyeskarrá fejlődött, majd az évek múlásával népdalkörré alakult. Közben családjával Hárskútra költözött, ahol folytatta a megkezdett munkát.

A vezetése alatt álló,  tavaly a megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő Rozmaring Népdalkör rengeteg fellépésen vett részt az elmúlt évek alatt. Állandó részese volt a „Tavaszi szél vizet áraszt...“, az „Édesanyám rózsafája“, valamint a „Bíborpiros szép rózsa“ népzenei vetélkedőknek, ahol nagyon szép sikereket ért el az általa vezetett női, a férfi és a vegyes éneklőcsoport egyaránt. Szinte valamennyi alkalommal bejutottak a pozsonyi, illetve a dunaszerdahelyi országos döntőbe.

Az utánpótlásról sem megfeledkezve, 2013-ban megalakította a Rozmaringsarj Népdalkört, tovább tanítgatva a kisiskolásokat a zene, a magyar népdal és a közös éneklés szeretetére. Nagy örömére az unokái is a csoport tagjai.

2013-tól közreműködik a rozsnyói járásbeli öt falu közös férfikarának vezetésében és felkészítésében. A harminchárom tagot számláló csoport sok sikeres hazai és külföldi fellépést tudhat maga mögött. Tavaly a „Bíborpiros szép rózsa“ népzenei vetélkedő országos döntőjében kiemelt aranysávos minősítést kapott, s ezzel bejutott a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjébe.

2005-ben munkája elismeréseként a Csemadok Országos Elnöksége a Szövetség megalakulása alkalmából kibocsátott Emlékérmet adományozta neki, két alkalommal pedig megkapta Hárskút Község Díját.

Lázár Erzsébet és Lázár Ferenc (Ajnácskő):

Lázár Erzsébet és férje, Lázár Ferenc, mindketten nyugalmazott pedagógusok, már egészen fiatal koruktól tagjai a Csemadoknak. Mindkettőjük szülőfalujában, Kistárkányban és Ajnácskőn is  nagy hagyománya volt a falusi színjátszásnak az 50-es években. Társulataik számos nagy sikerű előadással szerepeltek a hazai színpadon, de bejárták Kelet- és Közép-Szlovákia több települését is.

Útjaik a rozsnyói tanítóképzőben találkoztak, ahonnan tanulmányaik befejezése után a keleti végek iskoláiba kerültek. Itt már együtt dolgoztak tovább a szövetségben.

1972-ben Ajnácskőre költöztek, ahol a község kulturális életének meghatározó személyiségei voltak évtizedeken át. Vegyeskar, női és férfi éneklőcsoport alakult. Már az első években országos sikereket ért el a férfikar, a csoportok  számos versenyen és fesztiválon szerepeltek. Csemadok-rendezvényeik jellegzetessége volt, hogy minden generáció képviseltette magát a színpadon. Lázár Erzsébet 1974-től 1990-ig a Csemadok járási elnökségének tagjaként is aktívan tevékenykedett. 

A házaspár a nyugdíjas éveiben sem lett hűtlen a szövetséghez. 1999-ben újra megalakult Ajnácskőn a fiatalabb generáció tagjaiból a női éneklőcsoport. A Lázár Ferenc által készített Betlehem több alkalommal is dísze volt egy-egy kultúrműsornak, koncertnek.  

Mindketten mind a mai napig résztvevői és támogatói a Csemadok helyi rendezvényeinek. Magánemberként és pedagógusként is mindig feladatuknak tartották anyanyelvünk és nemzeti kultúránk ápolását.

Miklós Ferenc (Bős):

1940-ben Egyházgellén született. Középiskolai valamint főiskolai tanulmányait Dunaszerdahelyen és Pozsonyban végezte. Bősre 1961 szeptemberében került fizika-matematika szakos tanítóként. 1962-től 1966–ig az alapiskola igazgatóhelyettese, majd 1966-tól 1991-ig igazgatója volt.  Feleségével együtt  ̶ aki alsó tagozatos pedagógusként szintén a bősi alapiskolában tanított  ̶ szabadidejüket nem sajnálva dolgoztak a közösség kulturális életéért.

Mint aktív tanító, akinek fontos magyarságunk, szülőföldünkön való boldogulásunk, már a kezdetektől bekapcsolódott a helyi Csemadok életbe. Számos színdarabot rendeztek pedagógus kollégáikkal karöltve, amelyeket nem csak Bősön, de a környező falvakban, sőt még Pozsonyban is bemutattak. Vallotta: a tanító legyen a példakép a közösség számára.  Õ maga a többi csemadokossal együtt Bősön ezért dolgozik immár több mint ötvenöt éve.

1971-ben megalapították az énekkart, amelyben azóta is énekel, nélküle elképzelhetetlen bármely fellépés. Õ a Kék Duna Vegyeskar mozgató rugója, vezetője és minden énekkari tag példaképe. Nevéhez fűződik az idén már 24. alkalommal megrendezett Adventi Hangverseny szervezése a bősi római katolikus templomban.

A Csemadokban végzett sokoldalú munkájáról számos  elismerés, kitüntetés  tanúskodik. Legutóbb 2012-ben a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának  Elnöksége neki ítélte a Csallóköz Kultúrájáért Díjat. Több évtizeden át volt a területi választmány elnökségi tagja, az alapszervezetben pedig immár 55. éve vezetőségi tag. A csemadokos tevékenysége szinte a végtelenségig sorolható lenne, hiszen a megvalósult színdarabok, nótaestek,  előadások, adventi hangversenyek, vetélkedők, dunai és parki ünnepségek, hagyományteremtő rendezvények mellett mind a mai napig kiveszi a részét.

2000-ben, 60. születésnapja alkalmából elsőként neki ítélte oda az önkormányzat a megtisztelő Községünkért kitüntetést.

Miklós Ferenc  ̶  akit most a Csemadok Országos Elnöksége méltónak talált a Csemadok Életmű Díjra ̶, ezt a szövetséget, az alapszervezetet, az itt élő,  gyökereit megőrizni akaró magyarságot hűséggel szolgálta és szolgálja ma is. Õ nekünk, csemadokosoknak az a példakép, aki tudta, és tudja mai is: „Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok…” ̶  írták róla a bősi szervezet vezetői.

Pék Éva (Vízkelet):

1948-ban született Vízkeleten. Tanítócsaládból származik.

Általános iskoláit Vízkeleten és Hidaskürtön végezte, majd a  Galántai Magyar Tanítási Nyelvű  Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában érettségizett.

1971-ben diplomázott. Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom-szlovák nyelv és irodalom szakán.1977-1979-ben ugyanitt posztgraduális tanulmányokat folytatott.

A főiskola elvégzése után Tallóson, a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában tanított 2013-ig, nyugdíjaztatásáig. A nevelő-oktatói tevékenység mellett 42 évig vezette az iskola diákkönyvtárát és krónikáját, s megalakulása óta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége iskolai szervezetének elnöke volt.

Helyesírási,  kiejtési versenyekre készítette fel tanulóit, akik az országos döntőkön Kassán, Rimaszombatban, Érsekújvárott, Pozsonyban és Magyarországon is sikeresen szerepeltek.

Járási szinten tagja (elnöke) volt a magyar és szlovák szekciónak, 15 évig szervezője és elnöke a Szép magyar beszéd kiejtési versenynek, 20 évig elnöke  a Galántai Szabadidő Központ által koordinált Európa az iskolában fogalmazási verseny zsűrijének.

Dolgozott a pozsonyi székhelyű Pedagógiai Intézet magyar és szlovák szakbizottságában. A felső tagozat számára írt tankönyvek módszertani bírálójaként is tevékenykedett.

1971-től a Csemadok Vízkeleti Alapszervezetének tagja és csaknem 30 éve elnöke. Több mint 20 éve tagja a Csemadok Galántai Területi Választmánya Elnökségének. Több időszakon át  tagja volt a Csemadok Országos Tanácsnak.

Tíz évig irodalmi színpadot vezetett szülőfalujában, 1971-től tagja a helyi énekkarnak, vezeti a szervezet krónikáját és szerkeszti a Vízkeleti Újságot.

A Csemadok megalakulásának 50. évfordulója alkalmából emlékplakettet, Tallós és Vízkelet község Önkormányzatától Polgármesteri díjat kapott. Tallós község díszpolgára.

A Csemadok Közművelődési Díj 2016. évi kitüntetettjei:

Baloghné Domonkos Malvin (Nagykapos):

1948-ban született a felvidéki Csicsó községben a révkomáromi járásban. Főiskolai tanulmányait Nyitrán végezte, ahol alapiskolai tanító és ének-zene szakos pedagógus végzettséget szerzett, majd pedig másod diplomát karvezetés, magyar nyelv és matematika szakon.

1971-ben házasság révén jutott a Kelet-szlovákiai kerületbe, Mokcsamogyorós községbe. 1981-ben Pozsonyban kitüntetéssel végzett, mint Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző tanítványa. Végzettsége: Magyar kórusok dirigense.

Elkötelezett híve a felvidéki kórusmuzsikának. Szakmai tapasztalatai alapján országos szintű népdalversenyek zsűritagjaként is szerepel. Nyugdíjba vonulásáig vezetett  gyermekkórusokat. Megalakulásától tagja, szólamvezetője volt a Királyhelmecen működő Tőketerebesi Magyar Tanítók Kórusának. Nyolc évig énekelt Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusában.

Baloghné Domonkos Malvin a nagykaposi Csemadok mellett működő Erdélyi János Vegyeskar karnagyaként immár húsz éve a nagykaposi magyar közösség életének meghatározó alakja. Az általa vezetett vegyeskar 1996 óta folyamatosan jelen van Nagykapos és az Ung-vidék kulturális életében. Számos alkalommal vállaltak fellépést Nagykaposon és környékén, valamint a Felvidék más városaiban és több alkalommal a határon túl is (Magyarországon, Erdélyben, Újvidéken és Kárpátalján) felléptek.

Huszonkét éve vezetője a Búzavirág Dalkör nevet viselő ökumenikus egyházi énekcsoportnak is Mokcsamogyoróson.

Baloghné Domonkos Malvin ezen kívül rendszeresen tudósít a térségében történt eseményekről a Bodrogköz és Ung-vidék Régió magazinjában, valamint a Vasárnap családi magazinban.

Keszeg István (Martos):

1959. május 4-én született Martoson, végzettsége szerint gépészmérnök, jelenleg Martos község polgármestere.

Néptáncos pályafutását 1974-ben kezdte a martosi Csemadok Hajnal néptáncegyüttesben, s itt dolgozott  egészen 1978-ig. 1978-1982 időszakban a pozsonyi Szőttes Néptáncegyüttes táncosa, közben 1979-1980 között az ekeli Tátika Gyermek Néptáncegyüttes vendégkoreográfusa. 1983-1992 és 1993-2007 a komáromi Hajós Néptáncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa.  1993-1996 a pozsonyi Ifjú Szívek Néptáncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa. 1990-2002-ig a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség alelnöke, a hagyományőrző szekció felelőse. Nevéhez fűződik a Hagyományőrző Együttesek Országos Seregszemléi, táncháztalálkozók, a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál valamint a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély segédszervezése. 1995-től a komáromi székhelyű Nyári Szabadtéri Táncszínház ügyvezetője. Több koreográfia és produkció fűződik nevéhez.

Például: Életeink táncszínház – producer, forgatókönyvíró és koreográfus (1995); Csodaszarvas táncszínház – producer (1996); a karácsonyi Ünnepváró  országos játszó- és alkotóház szervezése (1997-2014); a húsvét Ünnepváró országos játszó- és alkotóház szervezése (1998-2012); az I és II. Szlovákiai Magyar Művészeti és Médiafesztivál szervezése (2000 és 2001); a  komáromi Álmodozók Diákszínpad társrendezője, majd rendezője és koreográfusa az István a király és a Kőműves Kelemen című daraboknak (2003-2005). 2006-tól  a Csemadok Martosi Alapszervezete mellett működő Martosi Hagyományőrző Együttes koreográfusa.

Középiskolás kora óta Csemadok tag,  a martosi Csemadok  alapszervezet vezetőségi tagja.

A szlovákiai magyar néptáncmozgalomban végzett munkássága példaértékű és kiemelkedő, amely szorosan összekapcsolódik a Csemadokban kifejtett tevékenységével.

Pályája során a kezdetektől számos szakmai elismerésben részesült: a Mátyusföldi lakodalom című darabbal az év koreográfiája díjat nyerte el 1986-ban, munkáját a továbbiakban is számos országos nagydíjjal ismerték el.

Szamos Zsuzsanna (Ajnácskő):

1990-ben került a Csemadok Ajnácskői Alapszervezetének élére.

Gimnazistaként újságírónak készült, de közgazdász lett, közben mindig is a művészetek, a színház és az irodalom vonzásában maradt. Huszonöt éve gondoskodik arról, hogy Ajnácskő és a környező falvak lakosai értékes kulturális programokon vehessenek részt, erősítse magyarságtudatukat.

A rendszerváltást követően nem kis feladat volt új embereket megnyerni, elérni, hogy ellenszolgáltatás nélkül, szabadidejüket feláldozva tegyék a dolgukat a szövetségben. Szamos Zsuzsanna kitartása, csapatépítő munkája, fáradhatatlan, a vezetőség tagjait állandóan biztató és ösztönző tevékenysége meghozta gyümölcsét.

Elnöksége alatt újjáalakultak a falu népművészeti csoportjai. 12 éve szervezik a Váraljai fesztivált Ajnácskőn. Emléktáblát, kopjafát avattak, koncert- és színházlátogatásokat szerveztek, közben közönséget neveltek, ami napjainkban nem könnyű feladat. Gömör és Nógrád számos hagyományőrző csoportját és szólistáját mutatták be rendezvényeiken.

Fáradhatatlan munkájának érdeme, hogy olyan társulatok mutatkoztak be Ajnácskőn, mint a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, az Ifjú Szívek, a Komáromi Jókai Színház, a kassai Thália Színház, a Csavar Színház.

Vezetése alatt az ajnácskői alapszervezet a régió egyik legaktívabb alapszervezete lett. Regionális és országos szinten is több mint 20 évig vett részt a Szövetség munkájában. A Csemadok fennállásának 65. évfordulója alkalmából szervezett helyi ünnepségen így vallott a Szövetségről:

„Jóleső érzés számomra, hogy Önökkel együtt olyan szövetségnek köteleztem el magam, amelynek tagjai anélkül, hogy munkájukért fizetséget vagy elismerést várnának, ingyen és bérmentve, sokszor erős ellenszélben teszik a dolgukat anyanyelvünk, magyar kultúránk és magyar közösségünk megmaradása érdekében.”

Szamos Zsuzsanna 2016-ban adta át az elnöki stafétabotot fiatal utódjának, aki igyekszik megfelelni az elvárásoknak és tovább vinni az ajnácskői alapszervezetet az elődje által igényességgel, kultúránk, történelmünk és hagyományaink szeretetével kikövezett úton.

Tóth Borbála (Pográny):

Tóth Borbála a zoboralji Kolon községben született. Szülei erős magyar öntudata, magyarság melletti kiállása egész életére kihatott. Gyermekkora egyik meghatározó élménye, hogy édesapját az 1956-os forradalom melletti kiállásért elítélték és börtönbe zárták.

Tóth Borbála házasságkötése óta Pogrányban él. Az évek során nem csak a község, hanem a zoboralji hagyományőrző közösség egyik meghatározó személyiségévé vált. 1990-től tagja, 2006-tól vezetője a pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoportnak. A Csemadok Pogrányi Alapszervezetének vezetését 2000-ben vette át, ettől az évtől kezdve a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának is aktív tagja, 2009-től négy évig elnöke is volt.

Pográny község önkormányzatának  kulturális bizottságában végzett munkája egyik eredménye a pogrányi tájház létrehozása. Családjával és segítőivel fáradhatatlanul dolgozott a ház rendbehozatalán, gyűjtötte a népi eszközöket, viseleteket, bútorokat. A tájházat azóta is működteti, fogadja látogatóit, s ízes tájszólással mutatja be a palóc vidék értékeit. Nem véletlen, hogy itt vette fel a Duna TV a zoboralji lakodalmast bemutató műsorát. A tájház és udvara adott otthont több hagyományőrző rendezvénynek, itt mutatták be az aratást és a tavaszváró villőzés szép szokását is a vidék hagyományőrzői, a nyári időszakban itt találkoznak rendszeresen a hagyományos zoboralji hímzéseket és csipkeverést tanuló lányok, asszonyok. A több községből érkező csapat tagjai a magyarországi Alsóörsi Csipkeműhely vezetésével egy értékmegőrző projektben is részt vesznek. A Csemadok Nyitrai Területi Választmánya mellett működő hagyományőrző műhely vezetését, a rendszeres találkozók megszervezését és a magyarországi kézművesekkel való kapcsolattartást is Tóth Borbála vállalta.

Vankó Ferenc (Pered):

Egész élete folyamán fontosnak tartotta továbbadni a citerajáték hagyományait a fiatalok  számára, így nemcsak saját közössége kultúrájának és hagyományainak kiváló ismerője, hanem annak tudatos továbbörökítője is. Citeraoktató tevékenysége során a falu fiataljainak, saját gyermekeinek és unokáinak is megtanította a hangszer használatát.

1972-től játszik a hangszeren, a peredi Csillag citerazenekar alapítója, az 1960-1990-es években vezetője volt. Saját gyermekeit és a citerajáték iránt érdeklődőket mindig szívesen tanította citerázni. Fia, ifj. Vankó Ferenc a citerazenekar tagjaként és szólistaként is sikeresen szerepelt számos helyi és országos rendezvényen. A Csillag zenekar 1990-ben felbomlott, de a helyi értékek és hagyományok ápolását Vankó Ferenc folytatta,  a 2000-es évek elején Pered község kulturális rendezvényein szóló citerásként szerepelt. Több mint tíz év kihagyás után a citerázás újrakezdése nem volt könnyű, de a lelkesedés akkorára nőtt, hogy 2007-ben újraalapították Pereden a Csillag citerazenekart. A régi citerások vezetője két évig id. Vankó Ferenc volt, majd 2009-ben átadta a stafétát fiának.

A Csillag citerazenekar az évek során a Tavaszi szél vizet áraszt és a Bíborpiros szép rózsa elnevezésű országos népzenei vetélkedőkön ezüst és arany minősítést ért el. Tevékenységüket Pered község önkormányzata, a Csemadok alapszervezete és a Pered Polgári Társulás támogatja.

Vankó Ferenc repertoárját elsősorban saját falujának népzenéje és mátyusföldi népdalok, katonadalok, bordalok alkotják. Citerásként szakmai találkozókon és citeratáborokban is rendszeresen részt vett. Szólóciterásként a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő 2015-ös évfolyamán aranysávos minősítést kapott.

A nyomós technikájú citerázásról fokozatosan tért át az új technikára, ami jellemző muzsikájára, s ebben a magyar nyelvterületen egyedülálló.

A Gyurcsó István-díj 2016. évi kitüntetettje:

Végh László (Somorja):

Somorján érettségizett 1967-ben, majd a pozsonyi Comenius Egyetem politológia–szociológia szakán 1972-ben szerzett diplomát és doktori címet. 1981-ig a pozsonyi Kultúrakutató Intézet tudományos munkatársa. 1981–1990 között a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának nemzetiségi ügyekben illetékes főelőadója, majd 1990-től 1992-ig A. Nagy Lászlónak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének szaktanácsadója. 1992-től a Csemadok könyvtárának és levéltárának vezetője, majd 1993–1995 között a Csemadok Országos Választmányának főtitkára volt.

A Bibliotheca Hungarica Alapítvány alapítója és kuratóriumi tagja. Az alapítvány megszűnte óta a Fórum Intézet munkatársa, a somorjai Könyvtár, Levéltár és Adattár (Bibliotheca Hungarica) igazgatója.

Közreműködött a szlovákiai magyarságkutatás intézményes kereteinek kialakításában. Pályája a sarlósok munkásságának és kisebbségszociográfiai elképzeléseinek tanulmányozásával indult. Ennek hatására jelentkezett a pozsonyi egyetem politológia-szociológia szakára. Friss diplomásként a pozsonyi Kultúrakutató Intézetbe került, s az 1970-es években részt vett a szlovákiai magyarok művelődésszociológiai vizsgálatában. Később a Nemzetiségi Titkárságon és a Csemadok központi szerveiben végzett munkája során is a szlovákiai magyarság életének sokoldalú megismerésén és dokumentálásán munkálkodott. Az 1990-es évek elején a Zalabai Zsigmond által megálmodott Bibliotheca Hungarica, az önszerveződéssel létrejött nemzetiségi tudományos kutatókönyvtár megvalósításában közreműködött, amely 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatókönyvtára lett. Folyamatosan részt vett a szlovákiai magyar társadalomtudományi műhelyek és intézmények kialakításában. Számos kiadvány szerzője, szerkesztője és lektora. 2006-tól az MTA külsős köztestületi tagja.