Magyar emlékek Varsóban - Osváth László lengyelmentő
Osváth László (1892–1970) magyar politikusnak 2012-ben állítottak szobrot a lengyel főváros Białołęka kerületében.
Az elhelyezés nem véletlen: Białołęka amolyan „magyar sarok” Varsóban, és évek óta együttműködik Budapest XXII. kerületével, Budafok-Nagytéténnyel. Osváth pedig a II. világháború idején a belügyminisztérium egyik vezető tisztviselőjeként (1936-tól öt miniszter mellett a kulcsfontosságú elnöki osztályt vezette)
kiemelkedő eredményeket ért el a nácik elől menekülő lengyel civilek és katonák magyarországi befogadásában, elhelyezésében, a fiatalok oktatásában.
Osváth László Debrecenben és Kolozsváron folytatott jogi tanulmányokat; 1915-től egészen 1946-ig Budapesten, a belügyminisztériumban dolgozott. A születésének századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Antall József akkori miniszterelnök így méltatta: „Nagy szerepe volt a szétszakított ország politikai konszolidálásában, a szélsőségek megfékezésében, a közigazgatás modernizálásában és reformjában, a magyar közigazgatási elit képzésében.”
Osváth László szervezte meg és működtette 1938-tól a menekültügyi intézményeket, idősebb Antall Józseffel sokat tett a hazánkban oltalmat találó lengyel emigránsokért. Ennek elismerése idős Antall bronz emléktáblája a varsói óváros külső falán, valamint Osváth szobrának avatása Białołęka kerületben. Az életnagyságú bronz alkotás, Győrfi Lajos szobrászművész munkája, két forgalmas főút kereszteződésénél, egy újonnan létesített parkban kapott helyet. Az avatás része volt annak az eseménysorozatnak, amelyet az EU-elnökség magyar–lengyel átadása-átvétele alkalmából rendeztek. A szoboralak mögötti falon számos olyan magyar közéleti személyiség nevét is feltüntették a megrendelők, akiknek – megítélésük szerint – szerepük volt a „lengyelmentésben”.
Osváth Lászlót 1944-ben a szélsőjobboldal, majd 1946-tól a kommunista rendszer is ellenségének tekintette. Családjával együtt kitelepítették Újfehértóra, később cipőgyári raktári könyvelőként szerzett újabb nyugdíj-jogosultságot. Budapesten hunyt el 1970-ben. Fia – O’sváth György nagykövet – és külföldön élő két lánya azonban megérhette, hogy édesapja munkássága előtt a budai várban, a volt belügyminisztérium falán emléktáblával, szülőföldjén, Csengerben pedig szoborral tisztelgett az utókor.Az űrlap teteje
A szerző köszöni Varsóban élő kollégája, Szilágyi Szabolcs segítségét.
