Küszöbön az advent
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával indul, így minden évben már novembertől elkezdődik a nagy várakozás, a készülődés az év legnagyobb, legmeghittebb ünnepére. Más megfogalmazásban: az advent a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét (idén december 2-án), és karácsonyig tart.
Az advent szó jelentése eljövetel, azaz az Úr eljövetelére utal. Régebben kisböjtként is számon tartották. Eredete a IV.századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi évét, a karácsonyi ünnepkörét ill. az adventi időszakát.
Az adventi időszak különös hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi hite is. A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, egyre több a bennünket körülvevő sötétség. Az adventi koszorún ilyenkor azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra világosság legyen ott, ahol Jézust várják.
A gyertyákat vasárnaponként (esetleg előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. A négy gyertya a advent négy hetét jelképezi. Azért négy, mert négyezer év telt el Ádám és Éva kiüldöztetésétől a megváltó születéséig. A lila színű gyertya az ima, a bűnbánat és a készülődés színe. A harmadik gyertya rózsaszín, ami a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt,valamint Mária anyai örömeit szimbolizálja.
Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör megvéd a gonosztól. Hitték, hogy az ilyen „szent” koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ugyancsak a pogány szellemekkel kapcsolatos egy régi, Észak-Európában elterjedt szokás is, mely szerint az emberek azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit. Egy középkori hiedelem szerint a fagyöngy elűzi a boszorkányokat, ezért ez a növény különleges helyet foglal el a koszorúfonásra használatos örökzöldek között.
Újkori ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. A koszorú általában különböző örökzöldekből készül, jelezvén az élet folytonosságát és a halhatatlanságot.
A babér a szenvedés, az üldöztetés feletti győzelmet, a fenyő a halhatalanságot, míg a cédrus: az erőt, a gyógyulást jelképezi. A koszorú szúrós levelei a töviskoszorúra emlékeztetnek.A koszorút díszítő tobozok, diók, makkok az életre, a feltámadásra utalnak. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben, a XX. század közepétől vált szokásossá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút helyezni az asztalra, függeszteni az ajtóra, a csillárra.
Ez egy olyan naptár, amelyen 24 nap (ajtó) van feltüntetve, és december 1-től karácsonyig minden nap meg kell nyitni egyet. Minden ajtó általában egy képet rejt. Ez a hagyomány az 1800-as évekből Németországból származik, ahonnan rövid időn belül elterjedt az egész keresztény világban.
A hagyományos vallási adventi naptárak bibliai idézeteket és képeket tartalmaznak, de ma már ismertek a játékos/csokoládés változatok is
Az adventi szokások közé sorolható a szentcsalád-járás, mely a XX. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
