Kultúránk – megmaradásunk záloga

„A Csemadok 65 éve során mindvégig elkötelezetten, érzelmi és lelki odaadással végezte a munkáját” – kezdte felszólalását a konferenciát levezető Bokor Béla, a pécsi Határon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke, aki vitaindítójában részletesen szólt a szervezet alapküldetéséről, a nemzeti értékek megtartásáról. Mint fogalmazott, „erős helyi identitással kell felvértezni magunkat, hogy versenyképesek legyünk a globális kulturális értékek világában”.

A példaként is szolgáló erdélyi magyar művelődési modellről már a kolozsvári Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa osztotta meg gondolatait a Kárpát-medencei kultúraszervező egyesületek képviselőivel. „A közös gondolkodás során közös válaszokat találjunk közös gondjainkra” – fogalmazta meg a fő feladatot a román kormány egykori kulturális minisztere, aki szerint a Csemadok minden időben talpon maradt, tette a dolgát, a mostani párbeszéd során azonban az önvizsgálódásnak, a hogyan tovább megfogalmazásának is teret kell kapnia. Az erdélyi magyar művelődési modell általános tanulságokat is fel tud mutatni. Máig ható a Bethlen Gábor-i gondolat, mely szerint a kultúrának és a művelődésnek országmegtartó ereje van, s emellett ez a két szegmens a szellemi honvédelem eszköze is. Az erős kultúra a hatalommal szemben egyfajta entitás, és ennek az önálló entitásnak a kulturális alrendszerét kell létrehozni.

Mint fogalmazott, az önkormányzatoknak kulcsszerepük van a kulturális infrastruktúra megteremtésében. A kulturális autonómia, az önrendelkezés adhat keretet a kulturális fejlődésnek. „A kör csak addig szűkülhet, ameddig a közösség engedi, s ezután következik a szellemi ellenállás” – fogalmazott Kötő József, akinek meggyőződése, ha egy kulturális szervezetnek minden településen van bázisa, alapszervezete, az hatalmas erőt jelent az önvédelem terén is. Kiépül egy párhuzamos társadalom, amely alrendszereivel jól működő, önálló entitásként funkcionálhat. A cselekvő önvédelemre a legerősebb külhoni közösségben, Erdélyben is szükség van, hisz húsz év alatt több mint 380 ezerrel csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma. Kötő József szerint ezt a fogyást csak egy átfogó intézményrendszer lassíthatja, avagy állíthatja meg, ezért kell elvégezni a kulturális intézményhálózat konszolidációját.

Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetég nevében beszélt a Felvidék számára is mintául szolgáló Magyar Nemzeti Tanács kialakításáról, működéséről. Szellemi műhelyek jöttek létre, s ezek a helyi szerveződések komoly erőt jelentenek a nemzetállami eszmeiséggel szemben. „A kultúra tehát stratégiai kérdés” - mondta Hajnal Jenő. A Magyar Nemzeti Tanácsnak döntési joga mellett kötelező véleményezési és vétójoga is van, s ma már egy 50 intézményből álló hálózatot felügyel, amelynek mozgásterét ugyan lassíthatja a többségi szerb hatalom, de meg nem állíthatja. „Kulcsfontosságú a hivatalos és az amatőr intézményrendszer egyenletes fejlesztése is” – fogalmazott Hajnal Jenő, aki úgy véli, a kultúra nem tudás, hanem belső erő.

A Csemadok elnöke, Bárdos Gyula Csóri Sándor egy korábbi gondolatával kezdte felszólalását, amely szerint a Csemadok olyan a felvidéki magyaroknak, mint a templom, mindenhol ott van, és erőt, hitet ad. Az elnök a szervezet megtartó erejét hangsúlyozta, s mint mondta, a többségi nemzettel még mindig nincs párbeszéd, ennél azonban fontosabb, hogy először is magunk között teremtsünk rendet, át kell beszélni dolgainkat. „Az önkormányzatiság területén kell előrelépnünk, az intézményes modellben ugyanis benne van az összefogás ereje” – szabta meg az elkövetkező időszak egyik alapvető feladatát Bárdos Gyula. Az elmúlt 65 évben a Csemadok tisztességgel végezte a munkáját, akár ellenszélben is tudott alkotóerőt felmutatni. Ha voltak is hiányosságok, a mérleg nyelve a pozitívumok, az eredmények többségét mutatja - értékelt kulturális szervezetünk elnöke. „A Csemadok jelképe a fáklya, az égő láng, s az elmúlt hat és fél évtizedben a szervezet eleget tett ennek a felvállalt szimbólumának. Úgy kell élnünk, hogy a következő generációknak is át tudjuk adni a fáklyát” – zárta gondolatsorát a Csemadok elnöke.

A délvidéki, a muravidéki és a burgerlandi magyar szervezetek képviselői elsősorban arról szóltak, hogy csökkenő számarányuk mennyire határozza meg a lehetőségeiket. Ennek ellenére mindhárom közösség képviselője az értékteremtésről tudott beszámolni, hiszen mind Horvátországban, mind Szlovéniában, mind Ausztriában a kultúra teljes területét átszövő intézményrendszerről lehet beszélni.

Hrubík Béla, a Csemadok korábbi elnöke történelmi visszatekintésében azt hangsúlyozta, hogy a Csemadok mindig hajtóerő volt, gondoljunk csak például az 1968-as alkotmánytörvényre, amely a szervezet műhelyéből került ki. „Ez a feladata a Csemadoknak, felvállalni az ügyeket” – mondta Hrubík Béla, hozzátéve, hogy „a szülőföldünkön mindent meg kell tartani, ami a miénk. Mi nem megtűrtek vagyunk, hanem a gazdái ennek a földnek”. Emellett nagyra értékelte Bárdos Gyula köztársaságielnök-jelöltségét, amely „okot ad arra közösségünknek, hogy felemelt fővel álljunk a többség elé, mert ezzel a lépéssel azt üzenjük, nem vagyunk másodrendű polgárai ennek az országnak”.

A szlovák kormány először nyit vitát a kisebbségi stratégiáról, a kidolgozott dokumentumban azonban nincs kézzelfogható stratégiai elem – ezt már Bauer Edit, az MKP Európai Parlamenti képviselője mondta, felhívva a jelenlévők figyelmét, hogy ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni, a nyílt, társadalmi vitában részt kell venni. Bauer Edit, illetve Bauer Győző, a Csemadok korábbi elnöke 10 pontban foglalták össze álláspontjukat, s ezt el is küldik a társadalmi vitára bocsátott dokumentumhoz. „Nagy mulasztás lenne, ha nem szólnának hozzá minél többen a kormányjavaslathoz, mert nyomást kell ily módon is gyakorolni a kormányra” – mondta az EP képviselője.

Tokár Géza a Kerekasztal képviseletében méltatta a Csemadok tagság pótolhatatlan, közösségépítő munkáját, de mint mondta, a múlt értékelése mellett a jövőbe is tekinteni kell. A Kerekasztal szóvivője úgy véli, érdekérvényesítésünk akkor lesz erős és hatékony, ha a civil szektor hangja egységes lesz, s ezt széles társadalmi konszenzussal kell megteremteni.

Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a magyar kormány nevében a kultúra megtartásában és továbbadásában érdekelt szervezetek támogatását emelte ki, ez ugyanis stratégiai célja Budapestnek. A magyarság addig létezik, amíg létezik intézményrendszere, s ameddig ez a közösségi tér elér. „Az a leghatékonyabb, ha a magyar kormány a külhoni közösségeket intézményrendszerükön keresztül támogatja, a fejlesztésekhez azonban a kezdeményező erőnek itt kell lennie” – fogalmazott Répás Zsuzsanna.

A konferenciát lezáró felszólalásában Köteles László, a Csemadok alelnöke elmondta, a felvidéki magyarságnak nemcsak egyenjogúságáért, de egyenrangúságáért is harcolnia kell. E téren fontos lépés, hogy a Csemadok elnöke a legfőbb közjogi méltósági posztért indul, s egyúttal megköszönte Bárdos Gyulának, hogy ezt a feladatot felvállalta.