Könyvbemutatóval és ünnepi gálával köszöntik Kolozsváron a 90 éves Kallós Zoltánt
Csinta Samu újságíró, író élete nagy élményének tartotta, hogy megírhatta A lélekmentő - Kallós Zoltán első kilencven éve című könyvet. Elmondta, nem sok előzetes tudással rendelkezett, egyszerű érdeklődőként maga is a könyv írása során csodálkozott rá Kallós Zoltán életművére, és arra a megbecsülésre, amely a néprajzkutatót övezi. Hozzátette, Kallós életútját sokan feldolgozták már, ő arra törekedett, hogy érdekes történetekkel tarkított olvasmányt adjon az olvasó kezébe.
Csinta Samu úgy vélte, a könyv talán azzal hoz újat, hogy mások elbeszéléseit is tartalmazza a mezőségi néprajzkutatóról, és megmutatja azt a lélekmentő munkát is, ami a Kallós Zoltán válaszúti birtokán létrehozott szórványkollégiumban zajlik.
Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató, volt kulturális miniszter Kallós Zoltánnak azt a mondását idézte, hogy addig maradhatunk meg magyarnak, amíg táncolunk és magyarul énekelünk. Hozzátette, az tud szépen táncolni, énekelni, aki a szeretetét mutatja ezzel ki. "Ha az édesanya csak szereti a gyermekét, de nem öleli, akkor a gyermek elárvul. Mindannyian elárvulunk, ha nem táncolunk, nem énekelünk, nem szeretünk" - jelentette ki Andrásfalvi Bertalan. Szerinte Kallós Zoltán azért gyűjtötte a magyar népdalkincset, hogy ki lehessen mutatni általa a szeretetet.
Rövid megszólalásában Kallós Zoltán is a mezőségi szórványban élő gyermekekkel való foglalkozás fontosságáról beszélt. Megemlítette, a magyar identitás felélesztésén, ápolásán túl a válaszúti szórványkollégium minőséget nyújt, ezért sokszor magyar felmenőkkel nem rendelkező szülők is oda szeretnék beíratni a gyermekeiket. Ezt a lehetőséget azonban csak a magyaroknak és a magyar származásúaknak adják meg.
A könyvbemutató végén a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság életműdíját adták át Kallós Zoltánnak.
A 90. életévét március végén betöltött Kallós Zoltán a magyar a román és a cigány népzene és népi hagyományok egyik legjelentősebb gyűjtője. Nagy szakmai alázattal és kíváncsisággal végzett munkájáért a rendszerváltozás utáni időszakban több rangos elismerést is kapott: 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták, 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) elismeréssel tüntették ki. 2013-ban a Romániai Népművészeti Akadémia tagjává avatták. 2014-ben a nemzet művészévé választották, tavaly pedig a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) budapesti közgyűlésén vehetett át életműdíjat.
A szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, ennek ajánlotta teljes vagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak zömét. Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc- és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról, Japántól Brazíliáig érkeznek résztvevők.
Kallós Zoltán a válaszúti birtokán szórványkollégiumot is létesített. A kollégiumban több mint száz olyan mezőségi gyermeknek biztosítanak szállást és ellátást, akiknek a településén már nem működik magyar iskola, ezért Válaszúton tanulnak.
