Kinyílt a népművészetünk motívumvilágát rejtő kincsesláda

A magyar néplélek ősi bugyraiba kalauzolták a látogatókat a tárlatnyitó ünnepség elején elhangzó népdalok. A komáromi művészeti alapiskolások (Fodor Andrea és Tóth Gergő) témához méltó nyitánya után Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum (DMM) igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, köztük a veszprémi partnermúzeumból érkező S. dr. Perémi Ágota igazgatót, Szántó Attila igazgatóhelyettest és Pilipkó Erzsébet etnológust-tudományos titkárt, valamint  Stubendek Lászlót, Komárom polgármesterét.

„Azoknak a népművészeti alkotásoknak, amelyekben a kiállítás látogatói gyönyörködhetnek, rendkívül mélyek a történelmi, esztétikai és funkcionális gyökerei. Évszázadok, esetleg évezredek közösségi ízlése csiszolta, tökéletesítette ezeket a tárgyakat és motívumvilágukat, hogy most, amikor a népművészetet létrehozó paraszti világ már elmúlóban van, a folklór forrásaiból merítő népi iparművészek keze nyomán újjászülessenek mindnyájunk gyönyörűségére“ – hangzottak a házigazda igazgató bevezető szavai.

Majd azt is elmondta, hogy a veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal 2003 márciusában írtak alá együttműködési szerződést. Azóta a rendszeres kiadványcseréken kívül több időszaki kiállítást rendeztek Komáromban és Veszprémben. Végül örömmel állapította meg, hogy a jubileumi évükben, amikor a DMM alapításának 130. évforulójára emlékeznek, ismét találkozhatnak veszprémi kollégáikkal, „akik erre a kiállításra kölcsönözték e csodaszép kollekció tárgyait, melyek egyebek mellett a népi kultúránk mestereinek kézügyességéről és művészi érzékéről is vallanak“.

Azután Perémi Ágota veszprémi igazgatónak adta át a szót, aki reményét fejezte ki, hogy az eddigi kétoldalú együttműködésük a jövőben folytatódik. „Veszprém szeretettel várja a testvérintézményt, és természetesen szeretettel várja Komárom város lakóit is“ – fogalmazott.

A kiállítási anyagot bemutató gondolataiban elmondta: „A ma megnyíló kiállításunk, amelyet egyébként nagy örömmel hoztunk el önökhöz, a Bakony és a Balaton-felvidék hagyományos paraszti tárgyi kultúrájába, a bútorokon, lakástextilen, viseleten, pásztorművészeti tárgyakon megjelenő szimbólumok világába kalauzolja a látogatót. A maga nemében különleges tárlat, hiszen részben ugyanazon, esetenként már látott tárgyakkal egy egészen más kontextusban, értelmezésben találkozhatunk“.

A tárlat az egyes gyűjteményi darabok díszítésére helyezi a hangsúlyt. „Az egyiken a címadó (pelikán, kígyó) állatábrázolások, a másikon az életfaszimbólum vagy emberelakakok jelennek meg, de a növényi ornamentika, a geometrikus díszítés, égitestek, nemzeti jelképek vagy vallásos motívumok is megfigyelhetők a különböző díszített tárgyakon. Mindezek a jelek és jelképek, amelyek a kiállított tárgyakon láthatók, kifejezik az adott közösségre jellemző ízlést és gondolkodást. Ezek a szimbólumok nemcsak a tárgyak készítőinek és használóinak ízlés- és hiedelemvilágába, hitvallásába nyújtanak betekintést, hanem a tárgyakon keresztül feltárul a korabeli hagyományos társadalom kultúrájának sokrétűsége is“ – fejtette ki a veszprémi múzeumigazgató.

Aztkövetően Gaál Ida, a DMM művészettörténésze méltatta a Komáromban június 4-ig, így a bő egy hét múlva kezdődő Komáromi Napok és a május derekán esedékes múzeumok éjszakája alatt is megtekinthető kiállítási anyagot.

„Tulipán, pelikán, kígyó – ezek a motívumok szerepelnek a ma megnyíló – a népművészet motívumvilágát bemutató – kiállításunk címében, de akár sorolhatnánk: gránátalma, betyár, liliom, rozmaringág, rozetta, szarvas és még számos további motívumot, amelyek a magyar népművészetben megtalálhatók. Ez a tárlat tavaly nyílt a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. A kiállítás koncepciójának megálmodója, tevezője és rendezője is Mészáros Veronika, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos-muzeológusa volt, aki sajnos, most nem lehet itt...“ – mondta a komáromi múzeumi szakember. Hozzáfűzte: saját kiállítótermük méreteihez és adottságaihoz alkalmazkodva az eredeti veszprémi anyagból csak egy válogatást tudnak bemutatni a komáromi közönségnek.

Arról is szólt, hogy a Bakony és a Balaton-felvidék hegyes-dombos vidékének népművészete sok tekintetben más, mint a sík Duna-menti területen elterülő Komárom környékének népművészete. „Ez a másság abból adódik, hogy a viszonylag korai polgárosulás mellett a gyakori árvizek is elmosták a hagyományos értelemben vett népművészetet. Ugyanakkor itt nem volt például pásztorkultúra, amely a népművészet fennmaradásának egy nagyon fontos szegmense, s éppen ezért sok tárgy (pl.: faragott tükrösök, kürtök, borotvatokok és mángorlók stb.) számunkra nagyon különleges, mondhatni exotikus élményt jelent” – ecsetelte a továbbiakban.

A Veszprémben kiállított nyolc motívumegyüttes közül hatot mutat be a Komáromban látható szerényebb anyag, amihez a leglényegesebb ismereteket nyújtó, összefoglaló szöveg párosul.

„Elsőként a geometrikus ornamentikával díszített  tárgyak világába kalauzol a tárlat, majd a növényi ornamentika következik, amellyel a geometriai motívumokhoz hasonlóan leggyakrabban dísztik a különböző tárgyakat. Kisebb csoportot alkotnak a vallásos motívumokkal díszített tárgyak, amelyek közül kiemelném a kultikus textileket (pl.: halottas lepedők). A tárlatrendező külön egységként fogta fel az életfa-motívumot. A figurális ábrázoláskon belül külön csoportot alkotnak az állatábrázolással díszített tárgyak (pl.: meghatározatlan madártípus, páva, szarvas stb.). Az emberábrázolásokat bemutató tárgyegyüttes zömmel betyárokat, huszárokat örökít meg. Ezek gyakran a pásztorművészeti emlékeken vagy a mézeskalács ütőfákon jelennek meg” – jellemezte az egyes motívumegyütteseket Gaál Ida.

Azt is megtudtuk, hogy Veszprémben a kiállításhoz érdekes játékok is kapcsolódtak, amelyek a múzeumpedagógiai foglalkozások során új ismeretekkel és élményekkel gazdagítják a gyerekeket. A múzeum munkatársai ezekből az eszközökből néhányat (pl.: a kirakható mágnestáblát) Komáromba is elhoztak, s azokat a leggyakoribb motívumokról szóló szövegekkel és fényképekkel együtt érdeklődés esetén a hazai gyerekcsoportoknak is szívesen bemutatnák. Érdemes tehát rendhagyó tanítási órákat tartani a múzeumban, ahol majd vélhetően élvezetes perceket, órákat tölthetnek az egyes motívumok különféle változatait és a szebbnél szebb tárgyakat saját örömükre felfedező diákok és pedagógusaik.