Kiállítással is emlékeznek a húsz éve elhunyt Katona László fafaragóra

A közelgő december 13-i szomorú jubileumra volt élettársa, Buday Mária komáromi pedagógus hívta fel portálunk figyelmét. Elmondta: közös lányukkal, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen alkalmazott nyelvészetet tanuló, 22 éves Katona Évával együtt gyakran látogatnak ki a zsigárdi temetőbe, ahol a Laci barátai által faragott, s örökzöld borostyánnal körülölelt emlékoszlop mellé tujafát is ültettek. Vica Budapesten rendszeresen találkozik az egyik féltestvérével, a 32 éves, édesapjukra nála jobban emlékező Katona Balázzsal, mert a kislány kétévesen maradt apa nélkül. A harmadik testvér, a 38 éves Ákos pedig Vágsellyén él édesanyjával, Katona Erzsébettel. Marika és Vica közös komáromi lakásának falait két évtized elteltével is a szeretett családfő által legutóbb készített és restaurált hangszerek díszítik, s ottjártamkor előkerültek a múltidéző fényképek is. Mitagadás, szem nem maradt szárazon... 

Katona László 1949. június 1-jén született Zsigárdon. Eredetileg telefonszerelőnek tanult, de már gyermekkora óta fafaragással is foglalkozott. Első emlékoszlopait a ´70-es évek végén a felvidéki nyári művelődési táborokban készítette, miközben a mellé szegődő érdeklődőket is tanítgatta a fafaragás fortélyaira. Később társadalmi és politikai szervezetek, intézmények felkérésére is készített emlékoszlopokat, amelyek Gombaszögön, Gímesen, Komáromban és annak Örsújfalu, illetve Gadóc városrészében, továbbá Gútán, Zsigárdon, Martoson, Marcelházán, valamint Magyarország-szerte, így Lakitelken és másutt is megcsodálhatók. Az emlékoszlopok készítésével egyidőben népi bútorokat is faragott.

Hangszerkészítéssel a ´80-as évek elejétől foglalkozott. Előbb citerákat, majd több kobozt, lantot, tökciterát, ütőgordont, dudát és tekerőlantot készített, valamint mindenféle húros hangszer javítását és restaurálását vállalta. A keze közül kikerülő hangszerek kiváló hazai és külföldi zenészek tulajdonába kerültek, illetve eljutottak Svájcba, Franciaországba, Erdélybe, a Vajdaságba, Magyarországra. A felvidéki Ghymes együttessel hangszerei Amerikát és Japánt is bejárták.

A famunkákon kívül hozzávetőleg 40-féle réz emlékérmet készített, főként a Csemadok és a főiskolai diákklubok által szervezett nyári művelődési táborok, illetve a honismereti kerékpártúrák résztvevőinek, továbbá a Csemadok-évfordulók és a jelentős történelmi személyiségek (pl.: Szepsi Csombor Márton és Szenczi Molnár Albert) emlékére.

Az ügyeskezű fiatalember a ´70-es évek elejétől a felvidéki kulturális és politikai életbe is aktívan bekapcsolódott. 1977-79 között a vágsellyei Vörösmarty Klub titkáraként, majd elnökeként is tevékenykedett. Az 1989-es bársonyos forradalom után pedig a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), később a Magyar Polgári Párt (MPP) egyik alapító tagjaként is hazai magyar közösségünkért kívánt munkálkodni.

Mindezek ellenére a sors nem bánt vele kegyesen: 1984-ben életmentő szívműtéten kellett átesnie. „Az aztkövető évtizedben a beépített mű szívbillentyűvel is rendületlen munkabírással készítette érmeit és hangszereit. Munkáiból 1986 és 1994 között több kiállítást rendeztek Örsújfalun, Somorján, Királyréven és Gadócon. Hangszereit rendszeresen kiállította a zselízi, martosi, nyárasdi és izsai népművészeti fesztiválokon, valamint 1990-től a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is“ – emlékezett portálunknak Buday Mária.

Katona László 1995. december 13-án, 46 évesen hunyt el Komáromban. Szülőfalujában, a zsigárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Négy évvel később, meg nem élt 50. születésnapja alkalmából volt élettársa Buday Mária Farkas Veronika komáromi művészettörténész közreműködésével a jelenlegi Limes Galéria elődjének számító Bencés Rendház Galériájában emlékkiállítást rendezett népi hangszereiből, érméiből, emlékoszlopainak makettjeiből és a legszebb éveiben derékba tört életpályájáról mesélő fotókból. A jubileumi rendezvényt az egykori művelődési táborok szervezéséből oroszlánrészt vállaló, azóta már szintén elhunyt MUDr. Bajnok István pszichiáter, helyi Csemadok-elnök nyitotta meg. Idén nyáron pedig a Gombaszögi Nyári Tábort szervező Orosz Örs, illetve az általa irányított Sine Metu polgári társulás a tulajdonát képező Katona László-érméket mutatta be egy krasznahorkaváraljai kiállítás keretében.

„A lányommal együtt öt évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Múzeum – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának ajándékoztuk Lacink emlékérem-gyűjteményét, amiből más tárgyakkal együtt Pozsonyban, a Žižka utca 18. szám alatti Brämer-kúriában Ajándékba kaptuk címmel idén december 3-án nyílt meg a 2016. február 14-ig megtekinthető kiállítás“ – zárta tájékoztatását Buday Mária.

A közelgő jubileum kapcsán fülembe csengnek Katona Lászlóval a ´90-es években készített interjúm során elhangzottak. Olvasóink figyelmét arra hívta fel, hogy a saját készítésű emlékoszlopai kapcsán tévesen senki se emlegessen kopjafákat. Azt állította, hogy kopjafának helyesen csak a székelyföldi és alföldi református, illetve unitárius temetők fejfáit, nem pedig a jelesebb évfordulók vagy események kapcsán készített fafaragványokat nevezzük, az utóbbiak ugyanis emlékoszlopok... Ígérjük, Laci, ezt sem feledjük, s emlékedet is tovább őrizzük!