Két falu egy fülműtétért
A címet olvasva sokan fogják hitetlenül csóválni a fejüket: miféle hely lehet az, ahol egy orvosi beavatkozás ennyit ér?
Ahogy Budán is csak egyszer volt kutyavásár, ez az eset sem ismétlődött meg többé. De ne vágjunk a dolgok elébe, ismerkedjünk meg e heti történetünk derék hősével, akinek már a neve sem mindennapi.
Krepuska Gézáról van szó, aki 1861. szeptember 5-én Pesten látta meg a napvilágot egy gazdatiszt fiaként.
A család felmenői száz évvel korábban még Besztercebányán éltek, és Crepusculi volt a vezetéknevük. Krepuska Géza hatéves korában elvesztette az édesanyját, ezért édesapja két félárván maradt gyermekét a Losonc melletti Ipolymagyariba küldte a nővéréhez, aki hat éven át szeretettel nevelte őket. Géza Budapesten végezte a gimnáziumot, közben magántanítványokat fogadott, hogy az így keresett pénzzel javítson a család helyzetén.
A tudományegyetem orvosi karán folytatta felsőfokú tanulmányait. Leginkább az anatómia érdekelte, és később nevetve mesélte, hogy a környék kóbor kutyái és macskái nem lehettek tőle biztonságban, mert többnyire a boncasztalon végezték. A pesti egyetemet elvégezve Bécsben még tíz hónapig a fülgyógyászat terén mélyítette el az ismereteit.
Visszatérve különböző kórházakban dolgozott, és fülspecialistaként rendszerint ő végezte a műtéteket, mert ezt a szakterületet akkor még Magyarországon nem oktatták. A fül kórbonctani vizsgálata során feltárta a hallószerv leukémiájának és gümőkórjának a jellegzetességeit, erről dolgozatot is közölt. Emellett új műtéti eljárásokat dolgozott ki, és ezzel jelentősen javította a sikeres műtétek statisztikáját. Szorgos munkájának köszönhetően 1898-ban egyetemi magántanárrá habilitálták, ő lett az első főállású előadója a fülgyógyászatnak az egyetemen.
Krepuska Géza sikerei sok ezer embernek kínáltak reményt, nem csoda, ha a rendelője mindig tömve volt, és szinte futószalagon kellett végeznie a műtéteket is.
72 éves koráig tanszékvezetőként oktatta a fülészetet, de még további három évig tanított.
Doktorunk azonban nemcsak gyógyított, érdekelte a növénynemesítés és a kőzettan is. Lóczy Lajos geológus professzorral gyakran megfordultak a Somoskő környékén található Medves-fennsík bazaltbányáiban, és rengeteg ásványt gyűjtöttek össze, ami sajnos a II. világháború alatt elpusztult. A növénytan iránti vonzalma sem maradt öncélú: kiváló gyümölcsnemesítő hírében állt, szabadidejében fákat metszett, gyümölcstelepeket létesített.
Somoskőújfaluban egy több mint 2000 holdnyi birtokot is vásárolt magának, ahol jól működő gazdaságot alakított ki.
Sajnos, a birtok 1918 után Csehszlovákiához került, bár arrafelé még évekig nem volt egyértelműen kijelölve az államhatár.
1924-ben egy Antant-küldöttség járt arra, hogy tájékozódjon a helyzetről. A delegáció tagja volt egy angol tiszt is, akinek súlyos fülbetegségét végül Krepuska Gézának sikerült meggyógyítania. A hálás angol megkérdezte az orvost, hogy mit kér fizetségül.
Krepuska azt válaszolta, nagyon örülne, ha elintézné, hogy a színmagyar Somoskő és Somoskőújfalu visszakerülhetne Magyarországhoz.
Az angol ezredes betartotta az ígéretét (ami egyébként nem volt olyan egyszerű), így a két település (Krepuska gyümölcsöseivel és az ott található kőfejtőkkel) visszakerült. Azt viszont már nem tudta elintézni, hogy a somoskői vár is a határon belül maradjon.
Megjelent a Magyar7 2019/42. számában.
