Június 1-én lenne 70 éves „csemadokos ezermesterünk“, Katona László
Miközben Felvidék-szerte a Csemadok megalakulásának 70. évfordulóját ünnepeljük, a méltóképpen elismert kultúrmunkások közül (is) hiányzik felvidéki közösségünk magyaros bajszú, jó humorú, csupaszív Katona Lacija. A hajdani nyári művelődési táborok, honismereti kerékpártúrák és más nemzettudat-erősítő rendezvények emlékoszlop-faragója és rézérem-készítője.
Katona László három hónappal Szövetségünk megalakulása után látta meg a napvilágot, s mivel csak 46 év adatott meg neki, már az előző két kerek évfordulókor is nélkülöznünk kellett a társaságát. Június 1-én ő is 70 éves lenne, s egy posztumusz kitüntetést és-vagy egy jubileumi emlékkiállítást talán megérdemelne...
Katona László 1949. június 1-én született Zsigárdon. Eredetileg telefonszerelőnek tanult, de már gyermekkora óta fafaragással is foglalkozott. Első emlékoszlopait a ´70-es évek végén a felvidéki nyári művelődési táborokban készítette, miközben a mellé szegődő érdeklődőket is tanítgatta a fafaragás fortélyaira. Később társadalmi és politikai szervezetek, intézmények felkérésére is készített emlékoszlopokat, amelyek Gombaszögön, Gímesen, Komáromban és annak Örsújfalu, illetve Gadóc városrészében, továbbá Gútán, Zsigárdon, Martoson, Marcelházán, valamint Magyarország-szerte, így Lakitelken és másutt is megcsodálhatók. Az emlékoszlopok készítésével egyidőben népi bútorokat is faragott.
Hangszerkészítéssel a ´80-as évek elejétől foglalkozott. Előbb citerákat, majd több kobozt, lantot, tökciterát, ütőgordont, dudát és tekerőlantot készített, valamint mindenféle húros hangszer javítását és restaurálását vállalta. A keze közül kikerülő míves hangszerek kiváló bel- és külföldi zenészek tulajdonába kerültek, illetve eljutottak Svájcba, Franciaországba, Erdélybe, a Vajdaságba, Magyarországra. A felvidéki Ghymes együttessel hangszerei Amerikát és Japánt is bejárták.
A famunkákon kívül hozzávetőleg 40-féle réz emlékérmet készített, főként a Csemadok és a főiskolai diákklubok által szervezett nyári művelődési táborok, illetve a honismereti kerékpártúrák résztvevőinek, továbbá a Csemadok-évfordulók és a jelentős történelmi személyiségek (pl.: Szepsi Csombor Márton és Szenczi Molnár Albert) emlékére.
Az ezermester fiatalember a ´70-es évek elejétől a felvidéki kulturális és politikai életbe is aktívan bekapcsolódott. 1977-79 között a vágsellyei Vörösmarty Klub titkáraként, majd elnökeként tevékenykedett. Az 1989-es bársonyos forradalom után pedig a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), később a Magyar Polgári Párt (MPP) egyik alapító tagjaként is hazai magyar közösségünkért kívánt munkálkodni.
A sors azonban nem bánt vele kegyesen: 1984-ben életmentő szívműtéten kellett átesnie. „Az azt követő évtizedben a beépített mű szívbillentyűvel is rendületlen munkabírással készítette érmeit és hangszereit. Munkáiból 1986 és 1994 között több kiállítást rendeztek Örsújfalun, Somorján, Királyréven és Gadócon. Hangszereit rendszeresen kiállította a zselízi, martosi, nyárasdi és izsai népművészeti fesztiválokon, valamint 1990-től a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is“ – idézte a múltat portálunknak volt élettársa, Buday Mária.
Laci vele és Éva lányával Komáromban élt, ahol 1995. december 13-án, 46 évesen hunyt el. Szülőfalujában, a zsigárdi temetőben lelt örök nyugalomra. Családtagjai gyakran látogatnak ki a zsigárdi temetőbe, ahol a barátok által faragott, s örökzöld borostyánnal körülölelt emlékoszlop mellé tujafát is ültettek. Mivel Vica kétévesen vesztette el az édesapját, róla nem csak az anyukájától, hanem a Budapesten élő féltestvérétől, Katona Balázstól és a Vágsellyén (édesanyjával, Katona Erzsébettel) élő Katona Ákostól is igyekezett a lehető legtöbbet megtudni. Méltán büszke az édesapjára. Hajdani közös komáromi lakásuk falait közel negyed évszázad elteltével is a szeretett családfő által készített és restaurált hangszerek – igazi mestermunkák díszítik.
A meg nem élt 50. születésnapja alkalmából volt élettársa Farkas Veronika komáromi művészettörténész közreműködésével a Limes Galéria elődjének számító Bencés Rendház Galériájában emlékkiállítást rendezett népi hangszereiből, érméiből, emlékoszlopainak makettjeiből és a legszebb éveiben derékba tört életpályájáról mesélő fotókból. E rendezvényt az egykori művelődési táborok szervezéséből oroszlánrészt vállaló, azóta már szintén elhunyt Bajnok István pszichiáter, helyi Csemadok-elnök nyitotta meg. 2015 nyarán pedig a Gombaszögi Nyári Tábort szervező Orosz Örs, illetve az általa irányított Sine Metu polgári társulás a tulajdonát képező Katona László - érméket mutatta be egy krasznahorkaváraljai kiállítás keretében.
Családja 2010-ben a Szlovák Nemzeti Múzeum – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának ajándékozta Katona László emlékérem-gyűjteményét, amiből más tárgyakkal együtt a Žižka utca 18. szám alatti Brämer-kúriában Ajándékba kaptuk címmel, halálának 20. évfordulója alkalmából nyílt meg egy kiállítás.
Sosem felejtem egy vele a ´90-es években készített interjúm során elhangzottak. Olvasóink figyelmét arra hívta fel, hogy a saját készítésű emlékoszlopai kapcsán tévesen senki se emlegessen kopjafákat. Azt állította, hogy kopjafának helyesen csak a székelyföldi és alföldi református, illetve unitárius temetők fejfáit, nem pedig a jelesebb évfordulók vagy események kapcsán készített fafaragványokat nevezzük. Az utóbbiak ugyanis emlékoszlopok. Több nemzedék képviselőit emlékeztetik arra, hogy ez az őshonos magyarság szülőföldje, ahol még nagyon sokáig megmaradni és boldogulni akar. Magyarként – hálásan emlékezve a gyökereihez, valós értékeihez emberpróbáló helyzetekben is ragaszkodó jeles elődeire.
Katona Lászlóra pedig újabban egy családja által készített facebookos oldal is emlékeztet.
