Jókairól, a politikusról két budapesti szaktekintéllyel, Komáromban - KÉPEKKEL
A Magyar Szövetség Komáromi Alapszervezete a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesülettel közösen, november 15-re a komáromi Tiszti pavilon dísztermébe hívta mindazokat, akik ez alkalommal nem a 200 évvel ezelőtt született Jókai Mórról, mint íróról, hanem mint a polgári szabadságjogokért és a társadalmi reformokért is munkálkodó közéleti személyiségről és az ő politikai pályájáról akartak tényeket megtudni.
A szervezők Jókai születésének bicentenáriuma alkalmából három neves történészt hívtak meg Komáromba, ahol közülük dr. Csorba László történész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, valamint dr. Kárbin Ákos, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa beszélgetett Jókai politikai szerepvállalásáról, nemzetét inspiráló eszméiről és korának közéletéről. Katona Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának sajtóreferense pedig végül egy másik meghívásnak tett eleget - tudtuk meg elöljáróban Feszty Zsolt református lelkésztől, a rendezvény ötletgazdájától.
A városban az idő tájt megvalósuló több rendezvény miatt nagycsaládias hangulatúra sikeredett az esemény, melynek elején Keszegh Béla, Komárom polgármestere köszöntötte a vendégeket és a hallgatóságot. Megemlítette, hogy az írófejedelem februári 200. születésnapja óta Komáromban sokféle rendezvényen emlékeztünk rá és gazdag életművére. Minderről portálunkon folyamatosan beszámoltunk.
Egyúttal mindenkit meghívott a következő napokban megvalósuló tartalmas folytatásra, amely csúcspontjaként november 26-én ünnepi gálaestre kerül sor az Egressy Béni Városi Művelődési Központban. Az időszerű témakör kapcsán hangsúlyozta: a korabeli leírások szerint Jókai nagyon közkedvelt politikai gondolkodó és szónok volt, akinek a beszédeire a félig elszívott szivarjaikat hátrahagyó képviselőtársai és az egyetemisták is kíváncsiak voltak.
Majd a szervezők közül dr. Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke elmondta: „Az ikonnak számító, világszerte eszményként ünnepelt, nagytudású Jókai Mór személye, munkássága manapság is sokféleképpen megidézhető, s a bicentenáriumi évben az egyesületünk is élt ezzel a lehetőséggel. Nemrég pedig egy kisebb komáromi csoporttal a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban néztük meg Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz című, nagyszerű kiállítást, amely egyszerre kíván megemlékezni Jókai Mór és a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriumáról, s egészen 2026. december 31-ig látható".
A másik szervező, Iván Tamás, a Magyar Szövetség Komáromi Alapszervezetének elnöke Jókai politikusi ténykedése kapcsán azt emelte ki, hogy hitt a közösség erejében, valamint a mindenkori párbeszéd és összetartás fontosságában, s a jelenleginél nehezebb időkben próbált hidat képezni az eltérő gondolkodású, magyar politikusok között. Hozzátette: ma is széleskörű összefogással, együttműködéssel kell dolgoznunk a felvidéki magyarság megmaradásáért, boldogulásáért.
A továbbiakban a két jeles vendégnek jutott a főszerep, múltidézésük során műsorvezetőként Feszty Zsolt működött közre. Eközben körvonalazódott a 19. század legjelentősebb írójának több évtizedes politikai szerepe, az 1848/49-es magyar forradalom kibontakozásától, a márciusi ifjak ténykedésétől kezdve egészen a dualizmus tudathasadásos állapotáig. Jókai képviselőként és a lapokban is teljes lélekkel szolgálta a szent ügyet, miközben saját műveivel az egész nemzet történelmi emlékezetét is működtette.
Jókai politikai pályafutása 1861-ben Siklós országgyűlési képviselőjeként, a Teleki-féle Határozati Párt színeiben indult, május 24-én mondott „szűzbeszédet“. Siklós választásának az volt az oka, hogy bár eredetileg Komáromot szerette volna képviselni, ám végül úgy döntött, hogy ezt a lehetőséget átengedi a szintén induló Ghyczy Kálmánnak. A politikai pályája során megnyerő volt az ő kedélyes, társalgásszerű előadása. Ha időnként népszerűtlen is volt az ügy, melyért síkra szállt, az esztétikai siker mindig biztosított volt számára.
1863-ban maga alapította meg A Hon című, jelentős politikai napilapot. Jókai és Zichy Nándor gróf akkor még a perszonálunión alapuló állami önállóságért küzdöttek. Öt hétnyi megjelenés után, Zichy gróf Alapkérdéseink című cikke miatt perbe fogták a szerkesztőt és az írót is, majd február 17-én a katonai törvényszék csendháborítás címén Jókait egy évi nehéz börtönre, nemessége és 1000 forint biztosíték elvesztésére, Zichy Nándort pedig szintén egy évi nehéz börtönre, továbbá grófi és kamarási méltósága elvesztésére ítélte. Jókai április 23-án Jókai a budai József-kaszárnya kazamatájába vonult be, fogságát letöltendő, ahová pár hétre rá Zichy Nándor is követte őt. Parancsnokuk, Haymerle kapitány, a későbbi külügyminiszter öccse azonban elnéző volt a foglyokkal szemben, akik egy hónap múlva, őfelsége kegyelméből visszanyerték szabadságukat.
Jókai 1865-ben ismét a siklósi kerület mandátumával jelent meg az országgyűlésen, s közeli barátja és híve volt Tisza Kálmánnak. 1869-ben a Budapest-Terézváros-i kerületben, immár a Balközép Párt színeiben indult, 1872-ben azonban ugyanott kisebbségben maradt Radocza János Deák-párti jelölttel szemben. Akkor a dárdai választókerület tisztelte meg őt bizalmával.
Miután úgy vélte, hogy a Deák Ferenc által teremtett alapon biztosan áll Magyarország független államisága, 1875-től már az új Szabadelvű Párt tagjaként, Budapest-Józsefváros képviseletében vett részt a törvényhozásban és dolgozott újságíróként is. Utoljára 1892-ben, 67 évesen jutott mandátumhoz. E párt színeiben a „haza és haladás“ jelszó jegyében azt szorgalmazta, hogy Magyarország – a más népektől a magyarokat is ernyőként megvédő – birodalmon belül maradjon (a magyarságot csak az uralkodó személye kösse Bécshez), de közben őrizze meg az önrendelkezését. A későbbi képviselői pályája alakulása e fotón tekinthető meg:
A korabeli leírások alapján leszögezhető, hogy Jókai elvbarátai és politikai ellenfelei között egyaránt páratlanul népszerű volt. A Hont 1882-ig szerkesztette, majd lapja Csernátony Ellenőrjével összeolvadt, s azokból Nemzet címmel új kormánypárti lap lett. Annak Jókai kezdettől fogva főszerkesztője volt, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek a névleges főszerkesztője maradt egészen haláláig.
A beszélgetés során a 19. század második felének választási rendszeréről is megtudtunk ezt-azt. Míg korábban a képviselőket a vármegyékről küldték az Országgyűlésbe, a későbbiekben egyre nagyobb igény mutatkozott a választások külföldi mintára történő megtartására. Hallhattuk, hogy akkoriban csak a 20 évnél idősebb férfiak szavazhattak, a nők nem. A képviselőjelöltek nevét hangosan be kellett mondaniuk, tehát nem maradhattak anonimitásban. A jelölteknek pedig 24 évnél idősebbeknek kellett lenniük és kisebb vagyonnal kellett rendelkezniük. Feltétel volt az, hogy magyarul tudjanak beszédet mondani a képviselőházban...
A kötetlen borozgatós-pogácsázós beszélgetéssel végződő rendezvényről többedmagammal együtt hiányoltam a Selye János Egyetem oktatóit és hallgatóit is. Vélhetően ők szintén új ismeretekkel gazdagodtak volna, és véleményt nyilváníthattak volna a hallottakról.
