Ismeretterjesztő előadások tájházak vezetőinek
SZKLABONYA. Épületfelújítás, adatgyűjtés, kiállításépítés és közösségi programok -- ezek voltak a fő témái a 10. alkalommal „Hagyományok és értékek“ címmel megrendezett szemináriumnak, amely a napokban zajlott Szklabonyán. A tájházak kezelőinek szánt ismeretterjesztő előadások iránt egyre nagyobb az érdeklődés.
Dantner Izabella, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke a rendezvénnyel kapcsolatban portálunknak elmondta: „2003-tól szervezzük Hagyományok és értékek címmel ezeket a szemináriumokat -- évente egyszer, mindig más tájon, úgy kiválasztva a helyiséget, hogy be tudjunk mutatni egy emlékházat, egy tájházat, egy szép gyűjteményt“.
Ez alkalommal a szklabonyai Mikszáth-emlékházat mutatták be, amelyben a többi között látható az író és a felesége, Mauks Ilonka portréja is. A jó palócokat és a tót atyafiakat megörökítő tollforgató a gyermekkorát töltötte abban a házban. Mikszáth írásai tele vannak utalásokkal, szimbólumokkal és modern megoldásokkal. Sziporkázó elméjét bizonyítja egy általa írt vacsorameghívás is: „Elmaradás még fizikai akadályokkal sem menthető. Vis mayor nincs. Fekete kabát nem kell, csak azon esetben, ha szürke nincs”.
A emlékház 1978-tól látogatható, azóta többször cserélt gazdát illetve párszor át is alakították. Sipos Szilvia, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kurátora olvasóinknak elárulta, hogy az épületet 2006. január 21-én, két évig tartó felújítási munkálatok után adták át. „A felújítást a mi múzeumunk, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma végeztette el, és hát a felújítást követően próbálunk különböző közönségcsalogató programokat is szervezni“ – magyarázta a kurátor. Hozzáfűzte, hogy például rendhagyó irodalomórákra, irodalmi sétabarangolásokra hívják a nagyérdeműt. Az utóbbi egyik állomása a temető, ahol Mikszáth kicsi húga, Mariska nyugszik…
A szimpóziumon az ismert magyarországi szakember, Bereczki Ibolya a tájházról, mint közösségi színtérről adott elő. Az interaktivitásnak ugyanis ezen a területen is egyre nagyobb szerepe van. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese hangsúlyozta: „A mai modern múzeumnak függetlenül attól, hogy az ország nemzeti múzeuma, központi múzeuma vagy éppen egy irodalmi emlékház vagy tájház, mindenképpen fel kell készülnie arra, hogy másfajta eszközökkel kell a tudást közvetítenie“.
A tájházaknál az állagmegóvás folyamatos kihívást jelent. Az apró repedésekre is oda kell figyelni. A felújításnál érdemes a bevált régi anyagokat használni, például sarat és nádat. „Aminek nincs legalább 100 éves múltja, annak nem tudjuk a jövőjét, kétséges, hogy hogyan fog viselkedni. Nagy tendencia volt mondjuk a 80-as években, Magyarországon a műanyag alapú festék használata, amiről kiderült, hogy 20 év múlva táblásan vált el a falaktól“ – tájékoztatott a felújításnál alkalmazott anyagokról Román Árpád, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum faipari mérnöke.
A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság felmérése szerint Szlovákia magyarok által lakott területein hozzávetőleg 80 tájház működik. Azokat gyakran lelkes amatőrök létesítik.
Ez alkalommal a szklabonyai Mikszáth-emlékházat mutatták be, amelyben a többi között látható az író és a felesége, Mauks Ilonka portréja is. A jó palócokat és a tót atyafiakat megörökítő tollforgató a gyermekkorát töltötte abban a házban. Mikszáth írásai tele vannak utalásokkal, szimbólumokkal és modern megoldásokkal. Sziporkázó elméjét bizonyítja egy általa írt vacsorameghívás is: „Elmaradás még fizikai akadályokkal sem menthető. Vis mayor nincs. Fekete kabát nem kell, csak azon esetben, ha szürke nincs”.
A emlékház 1978-tól látogatható, azóta többször cserélt gazdát illetve párszor át is alakították. Sipos Szilvia, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kurátora olvasóinknak elárulta, hogy az épületet 2006. január 21-én, két évig tartó felújítási munkálatok után adták át. „A felújítást a mi múzeumunk, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma végeztette el, és hát a felújítást követően próbálunk különböző közönségcsalogató programokat is szervezni“ – magyarázta a kurátor. Hozzáfűzte, hogy például rendhagyó irodalomórákra, irodalmi sétabarangolásokra hívják a nagyérdeműt. Az utóbbi egyik állomása a temető, ahol Mikszáth kicsi húga, Mariska nyugszik…
A szimpóziumon az ismert magyarországi szakember, Bereczki Ibolya a tájházról, mint közösségi színtérről adott elő. Az interaktivitásnak ugyanis ezen a területen is egyre nagyobb szerepe van. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese hangsúlyozta: „A mai modern múzeumnak függetlenül attól, hogy az ország nemzeti múzeuma, központi múzeuma vagy éppen egy irodalmi emlékház vagy tájház, mindenképpen fel kell készülnie arra, hogy másfajta eszközökkel kell a tudást közvetítenie“.
A tájházaknál az állagmegóvás folyamatos kihívást jelent. Az apró repedésekre is oda kell figyelni. A felújításnál érdemes a bevált régi anyagokat használni, például sarat és nádat. „Aminek nincs legalább 100 éves múltja, annak nem tudjuk a jövőjét, kétséges, hogy hogyan fog viselkedni. Nagy tendencia volt mondjuk a 80-as években, Magyarországon a műanyag alapú festék használata, amiről kiderült, hogy 20 év múlva táblásan vált el a falaktól“ – tájékoztatott a felújításnál alkalmazott anyagokról Román Árpád, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum faipari mérnöke.
A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság felmérése szerint Szlovákia magyarok által lakott területein hozzávetőleg 80 tájház működik. Azokat gyakran lelkes amatőrök létesítik.
Forrás
Hírek.sk
