II. Koháry István nyomában - KÉPEKKEL
Rendhagyó programmal zárta az idei turistaszezont a Füleki Vármúzeum. Történelmi sétát szervezett, melynek során az érdeklődők II. Koháry István nyomába eredtek.
Titton Viktória, a Füleki Vármúzeum igazgatója, az érdeklődőknek elmondta: II. Koháry István olyan meghatározó személyisége volt Füleknek, akiről érdemes megemlékezni.
- közölte.
Az első helyszín a füleki vár volt, melynek Koháry volt az utolsó várkapitánya a 17. század végén. Itt Kasza Patrik, a Füleki Vármúzeum munkatársa osztott meg néhány érdekességet a vár elfoglalásával kapcsolatosan.
„1682-ben a törökök és Thököly Imre 50 ezer katonával körülvették a füleki várat, melyet csupán 700 katona védett, Koháryval az élén. Mivel nagy volt a túlerő, a várvédőknek taktikázni kellett. Ezért a városfalak és a városi kapuk alatt alagutat ástak, ezeket megtöltötték puskaporos hordókkal, és amikor a törökök arra a helyre értek, felrobbantották azt, ezzel hatalmas veszteségeket okozva a török oldalon”- magyarázta Patrik.
Az ostrom nagyjából három hétig tartott, de már tizenegy nap után 4000 halott janicsárt említenek a krónikások.
Végül Koháryt Thökölyék fogságba ejtették, és három évig raboskodott Regéc, Ungvár, Munkács és Sárospatak váraiban. „A török pasa elégtételként felrobbantotta a füleki várat, és annak égő romjain Thökölyt Felvidék királyává koronázta”- tette hozzá.
A következő megálló a füleki ferences templom volt, mely Kohárynak köszönhetően épült újjá. Ezekbe az évekbe Mesiarik Marián, a Füleki Vármúzeum munkatársa kalauzolta el az érdeklődőket.
„II. Koháry István 1694-ben kezdte el építtetni Füleken a templomot. A munkálatok 1725-ben fejeződtek be. Csakhogy az építőmesterek nem végezték el megfelelően a munkát, a falak repedezni kezdtek, a szentély beszakadt. Ezért 1729-1731 között újjáépítették a templom nagyrészét. Az építést Koháry István halála miatt, unokaöccse, Koháry András fejezte be”- magyarázta.
II. Koháry nem csak a füleki templom és kolostor építését finanszírozta.
Élete során mintegy 600 ezer aranyat osztott szét jótékony célokra, templomok, iskolák, szegényházak építésére.
Az utolsó megálló a Koháry kúria volt, amely jelenleg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tulajdona, és a 47.sz. Koháry István Cserkészcsapat székhelye.
A cserkészek közreműködésével a pince egyik helyiségében egy korhű börtöncellát is berendeztek, mely II. Koháry István rabságban töltött éveire utalt.
„Koháry nagyon nehéz éveket töltött börtönben. Thököly olyan cellákba záratta, melyeket nem ért a napfény, nedvesek voltak, a ruhája lerehodt, meztelen testén bogarak mászkáltak. Megöletni viszont nem merte őt, mivel Kohárynak rengeteg kapcsolata volt. Maga a lengyel király érdeklődött hogyléte felől. Ezért Thököly azt remélte, hogy a börtönben leli majd halálát”- mondta Mesiarik Marián.
Végül a császári seregek Ungvár várából kiszabadították. Szabadulását követően I. Lipót császár Speculum Fidelitasnak, vagyis a hűség tükrének nevezte Koháryt. Ince pápától pedig egy díszkalapot kapott, amit abban az időben csak a királyoknak adtak.
