Húsvétra hangolódva: hímes tojáscsodák a komáromi Zichy-palotában - KÉPEKKEL
Ősi minták, új csodák címmel, szemgyönyörködtető „ünnepváró“ kiállítás nyílt a komáromi Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli részlegén. A tíz tájegység motívumkincsébe és a hímes tojások elkészítésének technikáiba is betekintést nyújtó tárlatanyag a két felvidéki tárgyalkotó népművész: a Magyar Érdemkereszt bronz fokozatával tavaly kitüntetett Benko Tünde és Molnár Belány Szilvia által készített, többféle nagyságú és színű tojáscsodák garmadáját mutatja be. A húsvétra hangolódást segítő látványhoz rengeteg új információ is párosul, ezért érdemes elég időt szánni mindezek megtekintésére.
Az emeleti kiállítóterem bejáratánál azzal az örömhírrel szembesülünk, hogy a tojásírás (viaszos-batik technika, ún. írókázás) hagyománya bekerült Szlovákia Szellemi Kulturális Örökségének reprezentatív jegyzékébe. Az előterjesztés kidolgozása e két alkotón kívül a velük e cél elérése érdekében együttműködött, másik tojásíró hölgynek, Belokostolská Soňának és Anna Sakmárovának is köszönhető.
Kissé odébb egyebek mellett az is elolvasható, hogy a hímes tojás a néphagyományunk egyik legszebb és legősibb díszítőművészeti emléke, amely elsősorban a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik. A tojás az élet, az újjászületés és a termékenység egyetemes jelképe, amely a kereszténységben Krisztus feltámadásának szimbólumává vált.
A Kárpát-medencében a tojásdíszítés hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. A díszítés legelterjedtebb technikája az írókázás, amely során olvasztott viasszal rajzolják meg a mintát. Majd festés után, a viasz eltávolításával rajzolódik ki a motívum. Emellett ismert a karcolt, a patkolt, a maratott, valamint a berzseléses eljárás is.
A motívumkincs gazdag és tájegységenként változatos. Gyakoriak a növényi díszítmények (tulipán, rozmaring, bokréta, levél), a geometrikus elemek (kötőfék, rombuszháló), a kozmogonikus jelek (napsugár), valamint az ősi szimbolikus, szakrális jelek. A minták nem pusztán díszítőelemek: sok esetben védelmező, szerencsehozó jelentést hordoznak.
A hímes tojás a húsvéti locsolkodás hagyományában ajándékként is fontos szerepet kapott: a lányok a locsolásért cserébe adták (manapság már kevés helyen adják) a gondosan elkészített tojásokat. A díszített tojás így egyszerre vallási jelkép, közösségi ajándék és a női kézműves tudás hordozója. E ma is élő népművészeti hagyományban a múlt szimbolikája és a kézműves mesterség tisztelete egyaránt tovább él.
A tojásdíszítés munkafolyamatával és az ahhoz használt munkaeszközök választékával is meg lehet ismerkedni a május 23-ig szemrevételezhető kiállításon, melynek kurátora Sipos Anna, a Duna Menti Múzeum etnológusa, aki annak rendezése során a tárlat plakátján felsorolt kollégáival működött együtt.
A Kassán született, jelenleg Gömörsiden élő, alsó tagozatos pedagógus, Benko Tünde és a Kolonból származó, jelenleg Érsekújvárban élő, illetve az egyik komáromi alapiskolában tanító Molnár Belány Szilvia életéről, munkásságáról is további részletek a képgalériánkban olvashatók.
