Hontalanítás Erdélyben először, Pozsonyban utoljára

A bátorkeszi nézők meglepték a táncszínházat. “Nagyon ritkán találkozunk ilyen lelkes közönséggel. Már az elején tapssal fogadtak bennünket” - mesélte Horváth Mária, az Ifjú Szivek táncosa.

Pozsonyban az őszi évad keretén belül, csütörtökön, ebben az évben utolsó alkalommal került színre a Hontalanítás. A hazai színpad rutinja tökéletesre csiszolta a koreográfiát, ezt az aznapi teltház is bizonyította. “Megrendítő volt” - jegyezte meg az előadás után Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.

Sepsiszentgyörgyre még csütörtökön este elindult az egész tánc- és zenekar. A meglepően hosszú út után, három nap alatt a Hontalanítást és a Felföldi leveleket is bemutatták a helyszínen. “Rengetegen gratuláltak az előadás után. A szakmai közönség részéről is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk” - mondta a koreográfus, Hégli Dusan.

A múlt század történelmi eseményei számtalanszor bizonyították, hogy a kirekesztés látszólag egyszerű megoldás, de a valóságban működésképtelen. Ennek ellenére ma éppúgy elkülönülünk és kirekesztünk, mint 70 évvel ezelőtt. Az előadás témája most különösen aktuális, hiszen alapmotívuma a negatív megkülönböztetés, amely a 21. század egyik legnagyobb társadalmi problémája.

A Hontalanítást a táncszínház több mint 35 alkalommal mutatta be, csaknem 10 000 néző látta. Legközelebb a budapesti Művészetek Palotájában tekinthető meg.