Harcművészeti hagyományaink nyomában
Népi harci testkultúra az Abaúj-Torna vidéken címmel, a Felföldi Dalia Iskola Kiskönyvtár sorozat részeként megjelent Kopecsni Gábor legújabb könyve. A Felföldi Dalia Iskola vezetőjének 2009-ben jelent meg első könyve A magyar karikásostor címmel, s akkor határozta el, hogy felkutatja az egyes tájegységek magyar nemzeti harcművészeti hagyományait.
Kopecsni Gábor első kutatási területe az Ipoly menti Palócföld volt, most az Abaúj-Torna vidék népi harci testkultúráját kutatta.
– mondta a szerző, aki kutatásait elsősorban a Felvidéken végzi.
"A kezdetekkor volt egy őrült gondolatom, hogy összegyűjtöm a Felvidék magyar lakta területeinek minden harci hagyományát, amitől ma már nem sok választ el, hiszen sikeresen felgyűjtöttem a Csallóközt, a Mátyusföldet, Zoboralját, az Ipoly mentét, Gömört, Abaúj-Torna vidékét, a Felső-Bodrogközt és az Ung-vidék Felvidékre eső részét. A gyűjtéseket Felső-Nógrádban is elkezdtem, viszont a vírushelyzet egyelőre akadályoz, de amint lehetőség lesz, folytatom a munkát. Felvidékről maradt még a Vág és a Garam köze… Magyarországon, a Hortobágyon és a Kunságban végeztem gyűjtéseket, illetve Erdélyben, Kászon vidékén, Orbaiszéken, és felgyűjtöttem a Barcaság népi harci testkultúráját" – tette hozzá.
Kopecsni Gábor alapvetően a Felföldi Dalia Iskolából, mint magyar nemzeti harcművészetből indul ki.
Olyan elemeket kutat, amelyek már technikaként értelmezhetőek, pl. különböző ostorcserdítések, birkózó fogások (botbirkózás, fokosbirkózás), illetve olyan népi játékokat, amelyek bizonyos harci képességeket fejlesztenek, pl. íjászjáték, botosjáték, bicskajáték. Ezeket az elemeket beépíti a harcművészetbe, illetve a mozdulatokat, fogásokat azokban a stílusokban is gyakorolják, ahogyan Gábor felgyűjtötte, ezzel is a hagyomány útján járva. Más formában bár, de megtartják, fejlesztik és életben tartják ezeket az elemeket, játékokat.
"A cél nyilvánvaló, a Felföldi Dalia Iskola magyar nemzeti harcművészetünk élő forrásaként biztosítja a hagyomány folytatását. Könyv formájában gyakorlatilag közkinccsé válik a kutatott anyag, s lehet, hogy nem most értékelik megfelelő súllyal, hanem majd pár év, évtized múlva, amikor egyre kevesebb lesz az olyan ember, aki ilyen emlékeket őriz és mesélni, esetleg mutatni tudna valamit. A kutatott anyagot téma szerint rendeztem el, s az így összegyűjtött tudás értéket jelent az adott településnek, a régiónak és egyáltalán a magyar nemzetnek. S ez az érték, ilyen formában, mindenki számára elérhető" – összegezte a szerző.
