Hagyományteremtés tojásírással a Duna Menti Múzeumban – KÉPEKKEL
Húsvét közeledtével, a hagyományos tojásírás kulisszatitkaiba vezették be a családok apraját és nagyját a Duna Menti Múzeum munkatársai. Az intézmény Zichy-palotabeli részlegének Alapy Gyula-terme a március 28-án megtartott, ingyenes foglalkozáson megtelt érdeklődőkkel. Portálunk sem hiányozhatott...
Miközben az asztalok mellett helyet foglaltak a sajátkezűleg elkészíthető húsvéti tojásra vágyók, Sipos Anna néprajzkutató az olvasóinknak összefoglalta a hagyományteremtő céllal életre hívott rendezvényük lényegét.
„Az a szándékunk, hogy a múzeumunkban hagyományossá váljanak a különféle ünnepváró foglalkozások. Ugyanis azok létjogosultságát a mostani nagy érdeklődés is bizonyítja. Ez alkalommal az Ősi minták, új csodák címmel nemrég megnyitott kiállításunkra építettünk, amely tíz tájegység motívumkincsébe és a hímes tojások elkészítésének technikáiba is betekintést nyújt.
- mondta el Anna.
Hozzáfűzte: a húsvétváró foglalkozáson két tájegységre fókuszáltak, vagyis a nógrádi és a zoborvidéki mintakinccsel, e térségek gazdag díszítőhagyományaival ismertették meg a jelenlevőket.
„A kiállításon látható nógrádi tojásokat a Magyar Érdemkereszt bronz fokozatával tavaly kitüntetett, jelenleg Gömörsiden élő, alsó tagozatos pedagógus, Benko Tünde a zoborvidékieket pedig a Kolonból származó, jelenleg Érsekújvárban élő és a komáromi Eötvös Utcai Alapiskolában tanító Molnár Belány Szilvia alkotta. Itt először közösen a fülekkovácsi gyöngyvirágos tojást késztettük el, aminek a menetét videó-felvételen Benko Tünde mutatta be nekünk. Ugyanis azt ő találta meg egy Fülekkovácsiban élő néninél, s a még nem publikált motívumkincsbe tartozik“ - magyarázta a múzeum néprajzkutatója, aki a vetítés előtt szakvezetést tartott a kiállításon.
Anna a továbbaikban arról szólt, hogy az említett két tájegység mintakincséből kiválasztottak 8-8 motívumot, melyeket lapokra nyomtattak, s kiosztottak a résztvevőknek. A további tojásaikat azok alapján készíthették el.
– egészítette ki az elmondottakat.
Ráadásként az ünnepvárók azt is megtudhatták, hogy régen mire használták a kenderkócot és a szalonnabőrt a tojásírásnál.
„A kenderkócra az íróka készítésénél volt szükség. A szőlővenyigéből vágott 15-20 centis darabok egyik végét 2 centi mélyen bevágtuk, majd Tünde ajánlása alapján a Piros arany ételízesítő kitisztított és szétvágott tubuskupakjából félköröket készítettünk, amiket belehelyeztünk a behasított szőlővenyigébe, és kenderkóccal tekertünk körül, illetve dróttal erősítettünk fel a szárra... Az elődeink a szalonnabőrt pedig arra használták, hogy miután elkészült a hímestojás, azzal fényesítették ki, hogy még szebb legyen“ – tudatta.
A tojáshéjak helyes kilyukasztását, kifújását és kimosását is megmutatták az érdeklődőknek.
– hálálkodott a főszervező.
Végül az ügyes kezű segítőtársait is megnevezte: Farkas Eszter múzeumpedagógus, Szabó Bodó Renáta művészettörténész és Deminger Hajnalka konzervátor segített a hagyományos tojásírásra érkezőknek.
Elárulta: mivel az Ősi minták, új csodák című kiállításukra a múzeumok éjszakáján is várják a látogatókat, akkorra szintén készülnek a mostanihoz hasonló foglalkozással. A Molnár Belány Szilviával készített beszélgetésemet pedig a Magyar7 hetilap április elsején megjelenő, ünnepi duplaszámában olvashatják.
