Hagyományról, tiszteletről és szép viseletekről

2020. július 5., 20:20
Horváth Szomolai Andrea

A szép viseletekről, színpadi ruhákról és a hagyomány tiszteletéről készült egy fotókkal ellátott szöveges kiadvány a divat felvidéki nagyasszonya, Szarka Zsuzsa szerzői kiadásában.

A Csoportjaink szalag zsinór készítésű viseletei című könyvben olyan mátyusföldi és csallóközi hagyományőrző, énekes, borlovagrendi vagy más csoportok viseletei jelennek meg, amelyek Szarka Zsuzsa ruhatervező műhelyéből kerültek ki az elmúlt években. A kiadvány tartalmazza a viseletekről készült fotókat, valamint a csoportok bemutatkozását a divattervező előszavával és ajánlásával.

Szarka Zsuzsa mindig nagy megtiszteltetésnek érzi, ha egy csoport ruha tervezésére és megvalósítására kéri fel. Ilyenkor a viseleti kultúra több évtizedes hagyományát kell újra életre keltenie, avagy új szemszögből bemutatni egy-egy hagyományos darabot. A divattervező szerint a Mátyusföldnek nincs akkora viseletes kincstára, mint például Zoboraljának, így sokszor szembesül nagy kihívásokkal, de ez a szabad kreatív erő ad igazán lendületet a munkájának.

Előfordult, hogy a negyedi Niget Polgári Társulástól olyan felkérést kapott, állítson össze színpadi ruházatot, amelyben azok a színek jelennek meg, amik a falu zászlajában vannak. Hozzáteszi, ilyen kívánalmaknál kell a divattervezőnek az igazi, kreatív lendület és erő, miközben figyelnie kell a hagyományra, és az egyes ruhadarabok hagyományos színét is megőrizni.

A királyrévi Fürge Ujjak citerazenekarnak egyértelmű kérése volt, hogy kékfestő textíliából készüljön a fellépő ruhájuk, hiszen Szarka Zsuzsa mestere a kékfestő technikának. A divattervező nagy műgonddal dolgozott a gútai Vermes törzs fellépő ruháján is, amely a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokon debütált.

Szarka Zsuzsát lakóhelye, Nádszeg is sok feladattal látta el az elmúlt években. A kiadványban ugyanúgy szerepelnek információk és képek a Nádos Néptánccsoport, a Nádszegi Fúvószenekar, mint a Zsálya női kar viseletéről. A szépen rendezett fotók és a meseszerűen megírt szövegek is elárulják, hogy a divat felvidéki nagyasszonya nemcsak az egyéni felkéréseknek tesz mesteri szinten eleget, de szívvől készíti az egyes viseleteket, színpadi ruhákat is. Munkáját mindig sok-sok kutatás, és az egyes textúrák tanulmányozása előzi meg. Mint mondja, van olyan eset, amikor az anyagok beszerzése jelenti a legnagyobb kihívást. Főleg Magyarországról és Csehországból hozatott minőségi textíliákkal dolgozik.

A könyvben megjelenő darabok közül Zsuzsát különleges érzés fűzi a negyedi református egyházközség úrvacsorai terítőjéhez. Bevallása szerint is igazi időutazás volt precízen, korhűen lemásolni az 1891-ben készült, mára már megviselt, nemes darabot.

– A minta átmentése, a pontos másolat elkészítése olyan hangulatokba repített, mint amilyet a valamikori kolostorok hímző asszonyai és apácái élhettek át – mesél a különleges megbízásról Zsuzsa.

A magyar kormány támogatásával kiadott, a Csoportjaink szalag zsinór készítésű viseletei című könyvnek volt már egy szűk körben megtartott bemutatója, de a ruhatervező nagyon szeretne egy nagy lélegzetű könyvkeresztelőt is tartani, amelyen bemutatkozhatnának a kiadványban szereplő csoportok. Mint mondja, gondoljunk csak bele, milyen hosszú évszázadokra nyúlnak vissza a magyar népviseletek hagyományai, és megértjük, hogy a nagy odafigyeléssel és alázattal készült csodaszép darabok sosem mennek ki a divatból.