Gyermek és felnőtt mesemondók a Bodrogközben
Az Ipolyi Arnold Országos Népmesemondó Versenyt immár 10. alkalommal rendezik meg. Az 5 kategóriában zajló verseny kelet-szlovákiai regionális elődöntőjére ezúttal is Kisgéresben került sor, a helyi kultúrház termeiben. A versenyt a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet hirdette meg, amelyen a Hagyományok Háza Hálózat szlovákiai fiókintézménye immár második alkalommal működött közre.
A megmérettetés háziasszonyi teendőit Furik Mária és Blanár Gabriella látta el. A zsűri összetétele is azonos volt a múlt évivel, olyan ismert mesemondók alkották, mint pl. Szabad Boglárka, a budapesti Hagyományok Háza képviseletében, Bukovics János, a Magyar Kultúra Lovagja és Pintér Zsolt, a Galgamenti Művészek Egyesületének elnöke. A mintegy 40 versenyző most is lelkesen készült, és az indulók közül tízen nagyon boldogok voltak, hiszen aranysávosak lettek.
Közülük kilencen a döntőbe is tovább jutottak, név szerint az első kategóriában : Dóczi Boróka, Dóczi Balambér és Benadik János. A második kategória legjobbjainak Dóczi Boldizsár, Tóth András és Dubík Sonja-Antoinette bizonyult, míg a harmadik kategóriában Blanár Ábel és Petro Anna kapott aranysávot, bár csak Ábel jutott tovább a versenyben. A negyedik kategóriában egy testvérpár, Ragány Vivien és Ragány Szidónia vitte el a pálmát.
Amíg a gyerekek az elért eredményeknek örvendeztek, addig a zsűri említett tagjai a kistárkányi Aranka Vendégházban szórakoztatták a kizárólag felnőttekből álló hallgatóságot.
Miután a múlt éven sikerrel rendezték meg Bodrogszerdahelyen az első bodrogközi mesekocsmát, idén néhány kilométerrel keletebbre helyezték fellépésük színhelyét. Bár a vendégház udvarán a nyitott kemence közelében csak korlátozott számban férnek el az emberek, az eredetileg tervezett 30 fő helyett több mint ötvenen jöttek el a rendezvényre.
Az első körben minden előadó elmondott egy-egy felnőtteknek szóló mesét, majd a debreceni Sugalló Zenekar zenéje is felcsendült, és előkerült a helyi házipálinka is az egyre hűvösebb időben. Amilyen gyorsan kerültek az asztalra a finomságok, olyan tempóban lettek egyre pajzánabbak a mesék, egyre oldottabb a hangulat. Végül Balázs Lilla hallgatóságával megtanított egy éneket, sőt a tánc sem váratott magára sokáig.
A hét órakor kezdődő rendezvény utolsó vendége éjjel 23.30 órakor köszönt el. Jó volt a műsor, jó volt a zene, jó volt a közönség, nem csoda hát, ha úgy vettek búcsút a vendégek a vendéglátótól, hogy az élményt máskor is szívesen felelevenítenék.
