Főszerepben: a mese

A verseny célja a magyar népköltészeti műfajok (mese, monda, anekdota), illetve azok hagyományos módon történő előadásának népszerűsítése. A verseny szakmai partnere – idén első ízben – a Hagyományok Háza Hálózat volt.

A 9 területi elődöntőt április 23. és május 20. között bonyolítják le a szervezők, a Bodrogközben és az Ung-vidéken május 10-én került rá sor Kisgéresben, ahol 4 kategóriában 50 fiatal mutatta be tehetségét, míg országos szinten 440-en jelentkeztek be a versenyre - mondta el Varga Norbert főszervező.

A zsűriben két aktív mesemondó, Mukovics János és Pintér Zsolt foglalt helyet, valamint Szabad Boglárka a budapesti Hagyományok Háza képviseletében, továbbá Nagy Zsuzsa és Varga Norbert. Amíg a kultúrház kistermében az első és második kategória versenyzői mérték össze tudásukat, addig a könyvtárban a 3. és a 4. kategória versenye zajlott.

Már a verseny elején megtudtuk, hogy Dóczi Boldozsár, háromszoros mesemondó – teljesítményétől függetlenül – idén is a döntő résztvevője. A versenyt Furik Mária áés Blanár Gabriella vezette, akik nem állapították meg előre a versenyzők sorrendjét, hanem játékos formában döntötték el, ki ki után következzék.

Többek között játszottak lerajzolt közmondásokkal és szólásokkal, foglalkoztak gyermekdalok felismerésével,  kő-papír-ollót, illetve milyen számot rajzoltam a hátadra?-versenyt. Abban is összemérték a szereplők tudásukat, vajon melyik mesehős lehet az épp hallott apróhirdetés feladója, kitalálhatták, mit jelentenek a rovásírással lejegyzett szavak. A legügyesebbek hamarabb sorra kerültek, a többiek értelemszerűen tovább izgultak.

A bodrogközi és ung-vidéki mesemondókról általában elmondható, hogy nagyon tehetségesek, tetszett, hogy meglehetősen sokan mondtak vidékünkkel kapcsolatos meséket, például az 1920 és 1957 között Radban szolgáló plébánosról, Petrik Béláról, vagy a kövesdi várról, Géresről. Utolsóként a zsűri tagja, Szabad Boglárka lépett színpadra, hogy bemutassa a gyerekeknek, ő hogyan mond mesét.

Miután a verseny véget ért, a házigazda iskola a gyerekeket egy kis frissítővel és süteménnyel kínálta meg, majd egy rögtönzött táncházat tartottak az immár felszabadult fiataloknak. Amíg ők szórakoztak, kísérő tanáraik meghallgatták a zsűri kiértékelését, illetve  azokat a tanácsokat, amelyek megfogadásával tanítványaik a jövőben még jobb eredményt érhetnek majd el.

A zsűri tagjai többek között azt hangsúlyozták, hogy a mesemondás igazi hungarikum, hiszen csak kevés nép történetében van jelent, ezért is fontos, hogy óvjuk és népszerűsítsük. Ugyancsak tény, hogy a mesemondásban az előadónak meglehetősen nagy a szabadsága, úgy kell a mesét tolmácsolnia, mintha élőszóban, és nem kötött szövegként mesélne. Nem a szöveg, hanem a történet kell lebegjen az előadó szeme előtt. A népnyelven történő mesélést csak azok alkalmazzák, akik valóban természetesen tudják használni a tájnyelvet.

Szóltak arról is, ha egy mesét átveszünk a gyerekekkel, fontos, hogy néprajzi magyarázatot is fűzzünk hozzá,  pl. mi a pitvar vagy az első szoba jelentése. Megemlítették még a szemkontaktus és a gesztikuláció fontosságát, végül felhívták a tanárok figyelmét arra, hogy két akkreditált képzés is létezik a mesékkel, a mesemondással kapcsolatosan.

A nap végén megtudhattuk, kik térségünkben a legnagyszerűbb mesemondók. Az első kategóriában aranysávos lett: Tóth Luca és Dóczi Boróka, de csak az utóbbi képviselheti kategóriáját a június 4-én és 5-én Rozsnyón tartandó döntőben. Boróka még csak 4 éves, de roppantul élvezi a mesemondást, pedig még nem is tud olvasni.

A második kategória aranysávos mesemondói Dobos Emma, Dóczi Balambér és Molnár Orsolya Panna lettek. A harmadik kategóriában Blanár Ábel és Tóth András bizonyult a legjobbnak, míg a negyedikben Petro Anna és a Ragány-ikrek, Szidónia és Vivien vitték el a pálmát.