Fölszállott a páva: szurkoljunk a somorjai Csalinak a pénteki döntő során!

Koreográfustársaival, Valacsay Franciskával és Madocsai Imrével együtt korábban miért döntöttek úgy, hogy a somorjai Csali Gyermek Néptáncegyüttest benevezik a Fölszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató versenybe?

Célunk az volt, hogy néptáncegyüttesünket a szakmán kívül a Kárpát-medencei magyar közönségnek is bemutassuk, bizonyítva, hogy a Felvidéken is nagyon jól dolgoznak kitűnő csoportok, amelyek képesek labdába rúgni ezen a versenyen. Egyúttal fel akartuk hívni a figyelmet a felvidéki táncokra, illetve a néptáncaikra okkal büszke régiókra, Felvidék hagyományos kultúrájára. Ezen a megmérettetésen a Csali hozzávetőleg 160 tagja közül 30-an vesznek részt, akiket a két idősebb korcsoportú együttesünkből válogattunk ki. Egyrészt a tehetségük, ügyességük volt a döntő, másrészt az életkoruk is meghatározó volt, hiszen a mi ifjúsági csoportunk tagjainak javarésze már elmúlt 14 éves, e megmérettetésen azonban legfeljebb 14 éves gyerekek vehetnek részt. Pontosabban: a néptáncegyüttesek esetében a fellépő tagjaink 20 százaléka lehet 14 és 16 év közti kamasz. Ezáltal lehetővé vált az, hogy a Csaliból az ügyesebb fiúk is bekerülhettek a versenyzők közé.

A verseny elődöntőjében gömöri, középdöntőjében pedig magyarbődi táncokat mutattak be. Milyen szempontok alapján állították össze a látott koreográfiákat, és milyen produkciónak szurkolhatunk majd a pénteki döntő során?

Ezt a két koreográfiát nem kimondottan a Fölszállott a pávára tanítottuk be, már korábban is léteztek. Azokat némileg átalakítottuk, illetve azon táncosokkal is betanítottuk, akik előzőleg abból kimaradtak. Mivel a versenyprodukció legfeljebb négy és fél perc hosszú lehet, azokat le is kellett rövidítenünk, ami nem volt egyszerű feladat. Ellenben a döntőre most, két hét alatt egy teljesen vadonatúj koreográfiát készítettünk, mert korábban nem gondoltuk azt, hogy a döntőbe is bejutunk. Az elődöntő után gőzerővel a középdöntőre készültünk, majd miután ott is sikeresen szerepeltünk, csak akkor kezdtünk el dolgozni a döntőbe szánt produkción. Pénteken Komárom környéki, a Vág-Garam köze néprajzi tájegység, Martos, Kéménd és Tardoskedd táncait láthatja a közönség. Az újabb koreográfiát szintén Madocsai Imrével együtt készítettük, a döntő előtt naponta próbáltunk a gyerekekkel, akiket két napra a tanításról is kikértünk. Mindent elkövetünk az újabb siker érdekében, szeretnénk alaposan megnehezíteni a szakmai zsűri dolgát.

Miként fogadták, hogy a középdöntő során a somorjai moziban népes szurkolótábor drukkolt a Csalinak, és György András református lelkész is időt, energiát nem sajnálva népszerűsítette együttesüket?

Rendkívül jó érzés volt ilyen szeretetözönben lubickolni. Nem is feltételeztük, hogy szereplésünk kapcsán ilyen széleskörű összefogás bontakozik majd ki. Ennek az óriási motivációs erőnek és a sok próbának köszönhetően sokat fejlődött a Csali tagjainak tánctudása, tagjai nagyon összekovácsolódtak, és már csak mindezért is érdemes volt nevezni e versenybe. Ráadásul a somorjai magyar közösséget is sikerült egységbe kovácsolni, ami további hozadékot jelent. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani György András lelkész úrnak és a református közösségnek, valamint a mozis szurkolótábort szervező Kovács Koppánynak, aki maga is Csali-s apukának számít!  

Kik izgultak-izgulnak jobban: a gyerekek vagy önök?

A gyerekek közvetlenül a fellépések előtt szoktak izgulni, hiszen mindig akkor tudatosítják, hogy már fel kell menniük a színpadra, bizonyítaniuk kell a zsűri előtt – ez egy egészséges versenydrukk. Szerdán utaztunk Budapestre, csütörtökön egész nap próbálhatunk, illetve kétszer is megnéz minket a zsűri, pénteken pedig az élőadás előtt lesz egy kamerás főpróba, tehát többször is nagyon jó teljesítményt kell nyújtanunk. A zsűri ugyanis e megtekintések alapján az élőadásig már kialakítja a sorrendet, nem ott improvizál, hogy melyik együttesnek hány pontot is adjon. E menetrendnek köszönhetően az élőadásig a gyerekek már megszokják a nyilvános szereplést, én azonban október eleje óta folyamatosan stresszes állapotban vagyok. Az elődöntő kezdete óta alig tudok aludni, a gondolataim egyfolytában azon járnak, hogy miként zajlanak majd a próbák, teljesen rendben lesznek-e a viseletek, amelyeket sajátkezűleg is varrok. Azokat szépen ki kell vasalni, illetve be kell szerezni a hiányzó apróságokat is. Időközben is módosítunk a koreográfián, ha valamelyik részlet nem nyeri el a tetszésünket. Mi tagadás, már kezdek nagyon kimerülni, de a döntőig már valahogy kitartok.

A két középdöntőből 5-5 produkció került be a döntőbe. A vetélytársak produkciói láttán milyennek látja a Csali esélyeit?

Azok táncait, akikkel ugyanaznap szerepeltünk, élőben láthattuk, a többiekét pedig tévéfelvételről néztük vissza. Nagyon erősnek tartom a döntőben látható csoportokat, akik mindegyike már részben győztesnek tarthatja magát, hiszen sikerült bejutnia az utolsó fordulóba. Minden csoportnak más-más az erőssége, mindegyik valamiben kivételes és különleges. Például a kalotaszegi gyerekek saját tájegységük táncait egy csak általuk bemutatható gyönyörű ívvel láttatják. A jászságiak technikailag vannak nagyon magas színvonalon, ők ezer gyerek közül válogatták ki a 30 versenyzőt. A dusnoki Aprók Néptáncegyüttes tagjai életkoruk ellenére nagyon ügyesen ropják a táncot, a mi erősségünk pedig talán a közvetlenségünk és a tánc miatt érzett, belőlünk áradó öröm is. Biztos, hogy nagyon nehéz lesz a Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész, a Nemzet Művésze vezette zsűri dolga, bármi megtörténhet. Akár meg is nyerhetjük a versenyt, meg is szeretnénk azt nyerni, de persze, nem szállunk el magunktól. Tisztában vagyunk a vetélytársaink erősségeivel és a Csali gyengeségeivel, de győzni szeretnénk! Kérem az olvasókat, hogy szurkoljanak nekünk és szavazzanak ránk!