Emléktúra koszorúzással a doni hősök emlékére Komáromban - KÉPEKKEL
A dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület a Frigyes téri Kempelen Középiskolával és Kollégiummal együtt, a Honvéd Kadét Program keretében, január 17-én hagyományos emléktúrára várta azokat a Duna két partján élő érdeklődőket, köztük a Felvidéki Értékőrzőket, akik közösen akartak megemlékezni a doni katasztrófa 83. évfordulójáról. Tudvalevő, hogy a doni áttörésben részt vett 2. magyar hadsereg részben Komáromból indult, majd többségében megsemmisült alakulatokból állt.
„Évek óta rendezünk gyalogtúrát a Doni Hősök emlékére, akiknek az összmagyar tragédiájáról immár tizennyolcadik éve előadásokkal, koszorúzásokkal, kiállításokkal emlékezünk meg. E kezdeményezésünknek nagy nyomatékot ad, hogy a mínusz 30-42 fokban, alultápláltan, megfelel műszaki eszközök hiányában folytatott, doni küzdelemben részt vett 2. magyar hadsereg részben komáromi alakulatokból állt. Abban harcoltak és többségében életüket vesztették a 6. komáromi könnyűhadosztály, valamint a 22. és az 52. gyalogezred, továbbá a 6. tüzérezred katonái is” – magyarázta Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület alapító elnöke.
A felvidéki vonatkozás kapcsán megemlítette, hogy az elsőbe a Duna mindkét partján élő komáromi és környékbeli férfiakat is besorozták, továbbá annak lévai alakulatai is voltak.
A tiszteletadás és közösségerősítés ezen formája zimankós vagy csapadékos időjárás esetén sem maradhat el, hiszen a magyarságért életüket áldozott hősöknek az itteninél sokkal zordabb, emberpróbáló időjárási viszonyok között kellett harcolniuk.
A 9 kilométeres, emelkedők nélküli távon megvalósuló gyalogtúrát minden évben egyaránt ajánlják a családok aprajának és nagyjának, mivel annak résztvevői, akár négylábú kedvenceikkel is közösen, egymással sosem versenyezve, hanem nyugodt tempóban haladnak a kitűzött cél felé. Ez az idén is így volt.
Az emléktúrázók szombaton reggel 9 óráig a Jókai téren levő református templomnál gyülekeztek, ahonnan a Duna partján a vasúti híd déli hídfője, illetve a Monostori erőd felé, a koppánymonostori ifjúsági táborig sétáltak.
Ahogy egykor a doni hősök, úgy ők szintén egy folyó, a Duna mellett gyalogoltak együtt, miközben beszélgethettek, ismerkedhettek egymással. Többségben voltak a kadétok, akik között lányok és fiúk egyaránt készülnek a haza védelmére.
Arlett Tamás a Monostori erődnél levő emléktáblánál, melynél a túrázók újabb koszorút helyeztek el, rövid emlékbeszédet mondott. Felsorolta a Don-kanyarban hősiesen harcolt, 3. szombathelyi hadtesthez tartozott, komáromi alakulatokat, hangsúlyozva, hogy akkor ott hozzávetőleg 30 Celsius-fokkal volt hidegebb, mint most itt, de a magyar katonák – ahogy az adott viszonyok között lehetett –, példásan helyt álltak...
Az emléktúra szervezői a résztvevőket célba érésük után vendégül látták forró teára és zsíroskenyérre. Aki e táv helyett annak dupláját akarta teljesíteni, az a Koppányvezér úton visszafelé is gyalogolhatott. Akik pedig ezt már megterhelőnek tartották, azok az ifjúsági tábortól menetrendszerűen közlekedő buszjárattal térhetett vissza a belvárosba.
A fő szervező azt is elárulta, hogy a Honvéd Kadét Program keretében, évek óta különféle közös rendezvényeket, például ingyenes előadásokat, kiállítás-megnyitókat, zenés-irodalmi műsorokat... tartanak a „Kempelen Középiskolával” közösen, ekképp gyarapítva az oktatási intézményben tanuló fiatalok történelmi, hadtörténeti és kulturális jellegű ismereteit, erősítve magyarságtudatukat, a túrák során pedig a saját fizikai állóképességüket is újra és újra próbára tehetik.
Az „endreszes” jelmondat jegyében: „Csak a múltat ismerve épülhet a jövő!” arra törekednek, hogy az ifjú nemzedék is tisztában legyen az életünk, sorsunk alakulását nagy mértékben befolyásoló, valós (!) történelmi tényekkel, s ne váljon gyökértelenné.
A felvidéki érdeklődők rendezvényeiken, így e nyílt emléktúrán való részvétele pedig még hangsúlyosabbá teszi és elmélyíti a „Komárom az Összetartozás Városa” gondolatot, hiszen ahogy a sajtótájékoztatókon a két érintett polgármester is előszeretettel állítja: „Komárom határtalanul jó”.
