Élménydús, tudásgyarapító Andersen éjszakája a komáromi Szinnyei József Könyvtárban – KÉPEKKEL
A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa - IBBY 1967-ben kezdeményezte, hogy Hans Christian Andersen születésnapja táján világszerte ünnepeljék meg a gyermekkönyv nemzetközi napját, és szervezzék meg az Andersen éjszakája című rendezvényt. E kezdeményezéshez 2006-tól évről évre egyre több szlovákiai könyvtár is csatlakozott, ekképp népszerűsítve a nívós gyermek- és ifjúsági irodalmat. A komáromi Szinnyei József Könyvtár legaktívabb, kis olvasói bő másfél évtizede, az utóbbi években Fabó Mária igazgató vezetése alatt is élhetnek ezzel a páratlan lehetőséggel, s március 27-én ismét élvezhették a közös mesés-játékos együttlétet.
Egyúttal a könyvhónap méltó helyi záróakkordjának is bizonyult a főépület emeleti gyermekrészlegén megvalósult, négyórás, színes műsorfüzér, amely során a szülők jelenléte nélkül, két könyvtáros: Jeneiné Bratkó Gabriella és Komjáti Erika foglalkozott a jelen levő, csupa lányolvasóval. Ők e „Meseország-beli“ kései időpontban való tartózkodást a gyakori könyvkölcsönzésükkel, meseolvasásukkal érdemelték ki.
„Az idei rendezvényünkön Andersen (Odense, 1805. április 2 – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) A len című meséje köré szerveztük a változatos programot, melynek az a mondanivalója, hogy a szépség mulandó, ám a belső emberi kincsek, így a jóság, a segítőkészség, a megszerzett tudás... sokkal fontosabb, örök értékeknek számítanak. A meséből az is kiderült, hogy bár a len a megmunkálása során, miközben abból vásznat, majd papírt készítettek, szenvedéseken ment keresztül, de mivel derűlátó volt, teljesen sosem keseredett el. Mindig arra volt büszke, amivé éppen vált“ – mondta el olvasóinknak Jenei Bratkó Gabriella.
A mese felolvasása után a gyerekekkel megbeszélték, hogy mennyire bántó lehet a gúnyolódás, ezért senkit sem szabad ócsárolni. Miközben ők negatív jelzőket soroltak fel, Gabika a fájdalom szemléltetéseként mindig gyűrt egyet a kezében tartott papíron, amiből papírgalacsin lett. Miután azt kisimította, a gyűrődések megmaradtak, szemléltetve, hogy ha valakinek meg is bocsátunk az általa nekünk okozott fájdalomért, azt teljesen sosem feledjük el. Ha pedig minket bántanak, akkor egy láthatatlan védőpajzsot kell ölteni magunkra, s úgy mindezt el tudjuk viselni“ - mondta el olvasóinknak a gyerekek „Gabi nénije“.
A témábavágó feladatlapok Andersen-mesekönyvek segítségével történő kitöltése, kifestők színezése, „pexesózás“, vetítéssel párosuló mesekvíz és játék között időt szántak az ún. újrapapír napjának (március 1.) utólagos megünneplésére is.
Annak célja a papírfelhasználás környezeti hatásaira, az újrahasznosítás fontosságára és a fenntarthatóságra való figyelemfelhívás. A 2006 óta ünnepelt nap arra ösztönöz, hogy papírhulladékból készült termékeket (füzeteket, mappákat, rajzlapokat stb.) használjunk, és szelektíven gyűjtsük a papírt.
„Mivel a lenből papír is készülhet, ezért a gyerekek az újrahasznosítás egyik technikáját, a papírmerítés folyamatát is megismerhették. Első lépésként be kell áztatni egy tojástartót, majd amikor teljesen képlékennyé válik, akkor turmixgéppel pépesíteni kell, s a masszát a szitára tett lepedődarabra kell helyezni, a megszáradása után pedig kézbe vehető a merített papír. (A folyamat részletes leírása képgalériánkban olvasható.) Ez is jól bizonyítja, hogy semmi sem vész el, csak átalakul...“ – foglalta össze a papírmerítés lényegét Gabika.
A lurkók a kenderkócok mellé felállított kis rokka működésével és a faszerkezeten hajdanán végzett tilolás technikájával is megismerkedtek. Annak célja a len és kender hasznosítható rostjainak elválasztása a fás részektől. Azután készítettek egy közös ún. segítő szivet, amelyen valamennyik ujjlenyomatai helyet kaptak. Azokba olyan kedves szavakat (pl.: nagy ölelés, meghallgatás, bizalom, bátorítás stb.) is beleírtak, melyekkel egymást tudják segíteni.
Azt is megtudtam, hogy a jelenlevők megvendégelése és megajándékozása, valamint a foglalkozásokhoz szükséges segédeszközök megvásárlására a könyvtár mellett működő ProLibri támogatásával valósulhatott meg, amely a Komárom várostól elnyert pályázati összegből és az adók 2 százalékából befolyt pénzből tudta támogatni Andersen éjszakáját.
A gyerekek végül azokat a vászontáskákat, amelyeken sajátkezűlg színezhették ki a lenvirágokat, a további ajándékokkal, így az esemény országos szervezőitől kapott, e rendezvénye emlékeztető kitűzőkkel és könyvjelzőkkel együtt hazavihették.
Az ajándékok közül nekem a „Ne zavarj, olvasok!“ feliratú ajtókopogtató is nagyon tetszett, amely elkészítésében szintén közreműködtek a lányok. A helyi Diderot Könyvesbolt pedig 10 százalékos kedvezményre feljogosító utalvánnyal ajándékozta meg a gyerekeket.
„Andersen meséiben sokféle érzés kapott helyet, s fontosnak tartjuk azt, hogy azok elolvasása által ezek a 7-14 év közti gyerekek is fogékonyabbakká váljanak az érzelmek, érzések iránt, s a könyvekben valódi értékekre bukkanjanak. Széthúzással, háborúkkal mételyezett, szeretethiányos korunkban erre felettébb szükség van!“ – hangsúlyozta távozásom előtt Komjáti Erika.
Andersen éjszakáján a könyvtár további munkatársa, Ölvecki Katalin pedig a szomszédos Rozmaring Utcai Alapiskola meghívásának tett eleget: az ott szintén folyó rendezvényen tartott felolvasást. Jövőre, e nemzetközi kezdeményezés 60. szülinapján pedig a „Szinnyeiben“ is következhet a folytatás...
