Elismerésben részesült a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nem csupán példamutató pedagógusokat, hanem intézmények vezetőit is kitüntetett odaadó munkájukért, és a magyar kultúra népszerűsítése céljából. A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért díjat a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet kapta, amelynek igazgatója Huszár László. Őt kérdeztük az intézmény munkájáról.
Mióta és milyen mértékben tölt be kulturális szerepet a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet a Felvidéken?
A kor adta szükség hívta elő az intézet megalakulásának ötletét, hiszen a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya már a Mečiar-korszakban (1994-1996) kezdett el szakmai tevékenységgel foglalkozni, amikor a Csemadok nem jutott állami támogatáshoz. Ág Tibornak köszönhetően 1993-ban kezdett el működni a dunaszerdahelyi területi választmány szervezeti egységeként a Népzenei Munkaközösség, a népzenei mozgalom módszertani segítésére. Akkor került Dunaszerdahelyre az Ág Tibor által összeállított népzenei gyűjtések törzsanyaga is. Dusza Istvánnak köszönhetően (a Mečiar-korszak után), 1999-ben kezdődött el az első bábkészítő tanfolyam. Öt év múltán (2003-ban) került bele a művelődési intézet létrehozása a Csemadok Országos Közgyűlésén eszközölt alapszabály módosításba. 2004. május 16-án a Csemadok Országos Tanácsa Ipolysági ülésén belső szervezeti egységeként hozta létre a Csemadok Művelődési Intézetét. 2012-ben, egy adótörvény módosítás következtében a Csemadok Országos Elnöksége, mint alapító bejegyeztette a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetet, mint a Csemadok Művelődési Intézetének jogutódját.
Ahogy változott az idő és ahogy alakult a Kárpát-medencében a magyar közművelődés helyzete, úgy alakult a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet is. 2008-ban létrejött a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal, amely összegyűjtötte a határon túli magyar intézményeket (köztük az SzMMI-t is). Célja szakmailag támogatni az egyes régiókban zajló közművelődési munkát, képviselni a magyar közösségi művelődés egyetemes szempontjait, és lehetőséget teremteni különféle képzőhelyeknek, információfogadó és- terjesztő, valamint pályázati bázisoknak.
Legutóbbi projektünk közé tartozik a ,,Madari projekt”, amelynek lényege, hogy a község emlékhelyeit és értékeit összegyűjtjük a helyi iskola pedagógusainak segítségével. A kész anyagot kulturális turisztikai publikációként hozzuk majd nyilvánosságra, amelynek munkálatai már a tördelés fázisába léptek. A helyi értékek bemutatásának ötletét többféle pályázat során (és akár több településen is) szeretnénk kivitelezni, s ebben nagy felelősséget vállalnak a pedagógusok.
Az intézet igazgatójaként miért tartja fontosnak (főleg ebben a nem mindennapi helyzetben), hogy a szülők magyar tannyelvű iskolába adják be gyermekeiket?
Az én családom a kitelepítettek családjához tartozott. A kettősség érzése már gyermekkorom óta bennem munkálkodott. Az ember nem értette, de érezte a súlyt, amely összegyűlt ebben a képzavarban. A mi családunkban ezért is volt kérdés (az ’50-es és ’60-as években), hogy hova menjen a gyerek iskolába.
Mégis a magyarságtudat érzete munkálkodott bennünk, ezért is vallom azt, hogy a nemzeti többség nyelvén elég annyit tudni, amennyi szükséges. Hiszen az embernek tisztában kell lennie a saját útjával, hogy a jelenben tudjon élni és a jövőt tudja építeni. A Csemadok tagságában olyan személyek voltak rám hatással, mint Ág Tibor, Gyurcsó István és a többiek, akik megszabták a helyes irányt.
Hogyan érintette Önt (mint igazgatót) az SzMPSz kitüntetése?
A hosszú évek alatt eljutottam oda, hogy kiteljesedtem a közművelődés és a nevelés terén, számos tapasztalattal lettem gazdagabb és nagyon örülök, hogy sikerült eljutnom a praktikumig.
Nagyon jól esett az elismerés, hiszen ez a bizonyítéka annak, hogy értéket nemcsak pénzzel lehet teremteni. Természetesen ehhez meg kell érni egy bizonyos kort, és az sem hátrány, ha az embernek szakmai múltja is van, amelyre építeni tud.
