Egy vándortudós Hunyadi Mátyás udvarában
A Mátyás év kapcsán sok érdekes tényről esett szó a kiváló uralkodó viselt dolgait taglalva, de talán nem lesz fölösleges igyekezet, ha felidézzük annak a jeles tudósnak az alakját is, aki több esztendőt töltött Magyarországon és tanított a Mátyás alapította pozsonyi egyetemen, a később Academia Istropolitanaként elhíresült intézményben is.
Ez férfiú a korszak egyik jeles csillagásza és matematikusa, Johannes Müller (1436–1476) volt, akit persze nem ezen a néven ismerünk, hiszen szülővárosa, Königsberg nyomán „latinosította” nevét Regiomontanusra. Afféle csodagyerek volt, már 12 évesen megszerkesztette a legjobb 1448-as csillagászati évkönyvet, három évvel később pedig megbízták azzal, hogy készítse el III. Frigyes császár (aki Hunyadi Mátyásunkkal is konfliktusba keveredett) menyasszonyának a horoszkópját. 11 évesen került a lipcsei egyetemre, majd 1457-ben Bécsbe ment, ahol Georg von Peuerbach (1423–1461) csillagász tanítványaként mélyedt el az egzakt tudományokban. Peuerbach egy nyilvános vitában amellett foglalt állást, hogy a bolygók mozgását a Nap vezérli, a Merkúrról pedig kijelentette, hogy egy ovális, tojásforma pályát leíró epiciklus mentén mozog. Regiomontanus 1461-ben mesterével Rómába utazott, ahol Peuerbach váratlanul meghalt, félbehagyva Ptolemaiosz Almagestjének latin nyelvű fordítását és kommentálását. Ezt a munkát azután Regiomontanus fejezte be, miközben 1462 és 1468 között csillagászatot és matematikát tanított a padovai egyetemen. Néhány kortársához hasonlóan ő sem hitt már a Föld mozdulatlanságában. Mindez persze egyáltalán nem gátolta meg őt abban, hogy asztrológiával is foglalkozzon, sőt, neki jutott az a „dicsőség”, hogy elsőként készíthette el a horoszkópok értelmezésénél „nélkülözhetetlen” táblázatok első nyomtatott sorozatát. (Sajnos, ez is a könyvnyomtatás egyik „vívmánya” volt.)
Matematikusként elsősorban a háromszögek problémája foglalkoztatta. 1464-ben fejezte be De triangulis omnimodis libri quinque (Öt könyv mindenféle háromszögekről) c. munkáját, amely azonban csak jóval halála után, 1533-ban jelent meg először nyomtatásban. Regiomontanus nyomán vált el véglegesen a csillagászattól a trigonometria és lett a matematika egyik önálló fejezete. A szóban forgó műben a szerző összegezte az ókori görög, és főleg az arab matematikusok és csillagászok (Fergáni, al-Battáni, al-Zarkáli stb.) ismereteit, ezeket a saját felfedezéseivel egészítette ki, de legfőbb érdeme, hogy módszertanilag egységes alapokra fektette a sík- és a gömbháromszögtant. Az algebra és a számelmélet is foglalkoztatta. Ő fedezte fel újra Európa számára a gyökmennyiségek fogalmát és kidolgozta a gyökmennyiségekkel való műveletek szabályait.
Az általa kidolgozott és számított kalendárium-típus sokáig igen kedvelt és elterjedt volt. 1580-ban Kolozsvárott jelent meg egy magyar kalendárium, melynek címlapján ez olvasható: „a híres neves Király Hegyi János írásaiból magyar nyelvre fordíttatott” (egy jóval korábbi német változat nyomán), és a Király Hegyi névben nem nehéz felismerni a Regiomontanus magyarítását. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Mátyás udvari csillagásza és asztrológusa a lengyel Martin Bylica, azaz Ilkus Márton volt.).
Regiomontanus valamikor 1468 és 1471 között a Mátyás által alapított pozsonyi Academia Istropolitana matematika- és csillagászat-professzora is volt (vannak, akik ebben kételkednek), de az egyetem – elsősorban a létrehozását kezdeményező Vitéz János püspök nevéhez fűződő összeesküvés lelepleződését követő repressziók miatt – gyorsan hanyatlásnak indult, emiatt a német tudós elhagyta Magyarországot és 1473-ban már német földön, Nürnbergben – az 1471-ben egyik tanítványával, Bernhard Walterrel közösen alapított nyomdában – adta ki azt a csillagászati táblázatot, amely bármely időpontra megadja a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzetét. Ennek a földrajzi hosszúság meghatározásában volt fontos szerepe, különösen az éjszakai hajózásnál, hiszen abban az időben még a tengerészeknek nem voltak pontos óráik, e nélkül viszont csak a Nap vagy más égitestek állása alapján tudták megbecsülni a földrajzi hosszúságot. Kolumbusz és Vasco da Gama is felhasználta Regiomontanus táblázatát utazásai során.
Akárcsak mestere, Peuerbach számára, neki is Róma lett az utolsó állomás viszonylag rövidre szabott életpályáján. 1475-ben IV. Sixtus pápa meghívására ment oda, hogy kidolgozza az egyre esedékesebb naptárreform csillagászati részleteit, de a következő évben, egy hónappal negyvenedik születésnapját követően, 1476. július 6-án meghalt. A hivatalos verzió szerint a pestis végzett vele, de makacsul tartja magát az a vélemény is, hogy a trapezunti Georgiosz (1396–1486) fiai mérgezték meg, amiért apjuk Almagest-fordítását bírálta.
