Egy történész különös élete és halála

Közéjük tartozott a Kassán 1857. december 8-án született Thallóczy Lajos történész, aki Strommer családnevét húszéves korában magyarosította.

1879-ben szerzett tanári oklevelet és doktori címet a pesti tudományegyetemen, sőt gazdaságtörténetből magántanári képesítést is. A Magyar Országos Levéltárban lett tisztviselő, közben olyan lapok szerkesztője volt, mint a Századok, az Archeologiai Értesítő, de egyetemi évei alatt még a Magyar Gyorsírónál is szorgoskodott. Az MTA 1883-ban levelező, 1895-ben rendes tagjává választotta.

Tudósként elsősorban a balkáni országok múltja, a magyar–szerb, a magyar–bolgár és a magyar–török kapcsolatok kérdésköre és Albánia foglalkoztatta. Ő volt az első magyar „albanológus”.

Thaly Kálmánnal együtt szervezték meg II. Rákóczi Ferenc és emigránstársai földi maradványainak hazahozatalát és újratemetését 1906-ban. Történészi munkáját magas rangú miniszteri tisztviselőként végezte. 1885-ben a bécsi udvari kamarai levéltár igazgatója lett. Ez az intézmény a közös pénzügyminisztériumhoz tartozott.

Thallóczy bécsi lakása a császárvárosba látogató magyar arisztokraták, történészek, művészek, politikusok, sőt időnként egy-egy miniszterelnök számára is nyitva állt. Voltak, akik nála töltötték az éjszakát is. A visszaemlékezésekből és Thallóczy naplófeljegyzéseiből tudjuk, hogy a „magyar tanya” igen sajátos hangulatú volt. A külvilág előtt komoly urak ilyenkor vaskos tréfákat is megengedtek maguknak, sőt a vasárnapi ebédek és vacsorák alkalmával szinte kötelező volt, ha a szükség úgy kívánta, hogy hangosan megszabaduljanak a felgyülemlett bélgázoktól. Talán emiatt „büzértanyaként” is emlegették, sőt a házigazdát előszeretettel büzérnagynak szólították. Ha hölgy-vendégek is voltak, akkor a lakásban lévő pikáns rajzokat, szobrokat diszkréten letakarták.

Thallóczy szívesen felkarolta a tehetséges történészpalántákat, többeket közülük ő segített elindulni a pályán, és ha kellett, huzamosabb ideig szállást is biztosított számukra.

Említhetjük például a komáromi születésű Takáts Sándor (1860–1932) történetírót vagy a ladoméri Hodinka Antalt (1864–1946), aki közreműködött a Thallóczy szerkesztette A horvát véghelyek oklevéltárának kiadásában. A magyar tanya gyakori vendége volt Réthy László néprajzkutató és numizmatikus is, aki szintén foglalkozott a Balkánnal, és ennek köszönhetően került közelebbi kapcsolatba Thallóczyval. E néven azonban csak kevesen ismerik, Lőwy Árpádként viszont nagyon sokan, hiszen ezen a néven publikálta trágár szavaktól hemzsegő, erotikával is alaposan megfűszerezett költeményeit, amelyek a bécsi magyar különítmény előtt sem lehettek ismeretlenek.

Thallóczy a császári udvarba is bejáratos lett, gyakran adott felvilágosítást és tanácsokat balkáni ügyekben az uralkodónak.

Ennek köszönhetően előbb belső titkos tanácsos lett, majd a világháború kitörését követően őt nevezték ki a megszállt Szerbia polgári kormányzójává.

Megjelent a Magyar7 2019/50. számában.