Egy konzervatív reformer: Andrássy György
A Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjai között heten is a gróf Andrássy nevet viselték. Igaz, a család két ágához tartoztak, de a 18. században már főleg a Felvidéken voltak birtokaik. Az első Andrássy, aki a tudós társaság tagja volt, gróf Andrássy György, aki 1797. február 5-én Kassán látta meg napvilágot.
Róla mostanában kevesebb szó esik, jóllehet Széchenyi István barátja volt, és közösen támogattak anyagilag is nagyon fontos elképzeléseket és terveket. Amikor Széchenyi István felajánlotta birtokainak évi jövedelmét egy magyar tudós társaság létrehozására, György gróf ehhez 10 500 forinttal járult hozzá. Természetesen az elsők között lett az MTA igazgatótanácsának tagja, ám nemcsak ezzel a tettével érdemelte ki az elismerést, hanem a köz javára végzett munkásságával is. Az igaz, hogy a legtöbb magyar főúrhoz hasonlóan konzervatív volt, de a reformerek fajtájából, akárcsak Széchenyi.
Egy jóval később róla megjelent újságcikkben így jellemezték: „Egyik kitünőbb tagja volt ő a magyar Főrendi táblának, hol a fontolva, meggondolva haladó, de – mint az idő igazolá – szeplőtlen magyar érzelmü konservativ párt soraiban foglalt helyet. Az országgyülés naplói tanusitják, hogy a hon ügyeinek megvitatásában élénk, munkás részt vett. Székét nem csak mint magyar mágnás foglalta el, hanem mint Sárosmegye főispánja is, melly polczra őt a kormánynak irányában soha meg nem szünt bizodalma emelé.”
Nem véletlen, hogy 1832-ben együtt utaztak Angliába, ahol a hídépítést tanulmányozták. Visszatérve egy Hídjelentést tettek közzé (Pozsonyban, 1833-ban), amelynek fontos szerepe lett abban, hogy az országgyűlés 1835-ben napirendre tűzte a hídépítés tervét, és 1836-ban megszületett a Pestet Budával összekötő Lánchíd építését elrendelő 26. törvénycikk.
Andrássy György egyike volt azon kevés magyar arisztokratáknak, akik számára a haza gazdasági fellendítése és általános jólétének a megteremtése volt a legfontosabb feladat. Titkára lett az Állattenyésztő Társaságnak, amely Gyepkönyv címmel évkönyveket is kiadott. Ezt eleinte többen is szerkesztették, végül Andrássyra maradt a kötet megjelentetése. Az Állattenyésztő Társaság hamarosan Országos Magyar Gazdasági Egyesületté alakult át, és ennek a vezérkarában egészen 1845-ig aktív munkát végzett. Közben közéleti feladatokat is kapott: előbb Gömör-Kishont, később Sáros megye főispánja volt.
Kevesen tudják, hogy az egykor országos hírű dernői vasmű tulajdonosaként jobbágyait német földön képeztette ki a hámoros szakma mesterfogásaira, nyilván a példamutatás szándékával is más arisztokraták számára, de mindenekelőtt a korszerű módszerek elterjesztése és alkalmazása céljából.
Az 1838-as nagy pesti árvíz idején Széchenyivel együtt mentették a rászorulókat. Ennek a megrázó eseménynek a hatására úgy döntött, pályázatot írat ki, hogy közös gondolkodásra késztesse a szakembereket, akik javaslatokat fogalmaznának meg a hasonló csapások megelőzése céljából. A beérkezett pályamunkák többségét aztán 1845-ben egy kötetben is kiadták, és Andrássy a szerzőket anyagilag jutalmazta.
1849 után visszavonult a közéletből, csak 1861 után vállalt ismét tisztségeket. Ezekben az években egyik kezdeményezője volt a tiszai vasút megépítésének, sőt ő lett a Tiszai Vaspályatársaság elnöke. Emellett a Felsőmagyarországi Bányamívelő Egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Az ő fia volt gróf Andrássy Dénes (1835–1913), aki Krasznahorkaváralján mauzóleumot építtetett elhunyt felesége emlékére. Andrássy György Bécsben halt meg 1872. december 21-én.
Megjelent a Magyar7 2021/5.számában.
