Egy faluban öt Szakkör - KÉPEKKEL
A Nemzeti Művelődési Intézet A Szakkör – tudásunkkal kézenfogva második felvidéki évadában a 26 bodrogközi csoport közül 6 Battyánban működött. A hónapokon át tartó közös foglalkozások gyümölcseként született alkotásaikat a helyi községháza nagytermében állították ki.
A csoportokat vezető Kocsis Mária az egybegyűlt falubelieknek és a környező településekről érkezőknek pár gondolatban felelevenítette, hogy az anyaországban a járványidőszakban életre hívott, aktív közösségépítő program lassan, de biztosan már Kárpát-medence szerte bekerül a köztudatba, egyre többen tudják már, mire is kell gondolni A Szakkör hallatán. Tavaly nyár végén, a programba bekapcsolódva a cél az volt, hogy közelebb hozhassák az érdekldőkhöz a hagyományápolást.
A községháza közösségi termében heti rendszerességgel megtartott 20 foglalkozásuk során folymatosan fejlődtek, egyre tartalmasabbá és színesebbé téve találkozóikat.
Ahogy a Kárpát-medence sok más településén, úgy e szakköröknek hála kis falujukban is sok közös érdeklődésű ember kovácsolódott össze.
A csoportvezető örömét fejezte ki, mert az asszonyok eddigi visszajelzései alapján mindegyikük továbbadja újonnan megszerzett tudását családtagjainak, unokáinak. Erőfeszítéseik minden bizonnyal célt érnek.
A nagykaposi központú Rákóczi Hálózat országos elnöke, Gabri Rudolf röviden felevenítette, hogyan is sikerült bekapcsolnia a felvidéki magyar közösséget a Nemzeti Művelődési Intézet 2020 őszén megálmodott A Szakkör programjába. Elismeréssel és csodálattal nyugtázta, hogy az idei második évadban a keleti régió közel 50 szakköréből a Battyában működőek mindegyikét képes volt elvállalni az előtte szóló Kocsis Mária. Ehhez a máshol eddig nem tapasztalt különleges teljesítményéhez külön gratulált neki és a jövő évadban, a falu lelkes, továbbra is alkotni vágyó közösségének a gyöngyfűző és naturkozmetika csoport-beli munkájához további kitartást, szép eredményeket kívánt.
A mézeskalács-készítés volt az egyedüli olyan tevékenység, ami egyik résztvevő számára sem volt ismeretlen, hiszen alapreceptek alapján mindegyikőjük sütött már.
Ám a hagyományos mesterség fogásait ezeddig egyikőjüknem sem volt alkalma. Hálásak az elsajátított díszítés és a mázkészítés fortélyaiért, már most várják a karácsonyt, hogy további puszedliket süthessenek, díszíthessenek együtt, kalákában és kisunokáik társaságában is.
A csipkeverést volt a battyányi asszonyoknak is a legnehezebb technika, de megbirkóztak vele. De sok-sok türelemmel, egyesek akár még szabad szemmel is, szebbnél szebb csodákat alkottak.
A gyertyaöntést nagyon élvezték, ahogy megtudtam. A csoport egyik tagja, egy 80 éves hölgy mosolyogva mesélte, hogy soha nem gondolta, hogy még idős korára ilyesmibe is belefog, alkalma lesz egy ennyire érdekes mesterséget kipróbálnia. Büszkén mutatta a vidám színekben pompázó, különböző alakú, formájú gyertyákat.
Ezeket a hibátlanra sikerült nemzeti színű gyertyákat öröm lesz majd meggyújtani.
A nemezelő csoportban egy hölgynek volt már némi előzetes gyakorlata, tapasztalata a hagyományőrző lovas-íjász múltjának köszönhetően.
A többiek számára új volt honfoglaló eleink ősi mestersége, örömmel tanulták meg az alapjait.
A galáriában még megtekinthetik a többi alkotást is, melyek nagy része, a csoportok döntése értelmében a jövőre elkészülő tájházba kerül majd.
A kiállításmegnyitó meglepetése ez a kimondhatatlanul finom torta volt, amit Kocsis Mária maga sütött. Nem csoda, hogy többen is dupláztak belőle, fittyet hányva éppen aktuális diétájukra.
