Egy ember, aki az egész Jászságot neveli

A jászberényi miliő megteremtésében, ahogy a fórum megszervezésében is, komoly szerep hárult Papp Imrére, aki még 1971-ben gimnáziumi tanárként indította el a jászberényi néptáncegyüttest. Az együttes számtalan sikere bizonyítja, hogy amatőrként is lehet profi munkát végezni, sőt alakítani a régió ízlését.

Beszélgetésünk idején még nem tudtuk, hogy a nemzeti ünnepen Papp Imre a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.

A fórum nem kevesebbre, mint a kultúra és a gazdaság összekapcsolására vállalkozott. Miképp született meg önben a Kárpát-Haza Fórum gondolata?

Ahhoz, hogy a Kárpát-Haza Magyar Konferencia és Üzletember Fórum létrejöttét megértsük, régebbre kell visszamennem. 1971-ben megalapítottam a Jászság Népi Együttest. Mivel igyekeztem magam jó szakemberekkel körülvenni, hat évre rá,1977-ben megnyertük az országos Ki Mit Tud vetélkedőt. Ezzel együttesünk az ország kulturális élvonalába került, nemzetközileg is egyre jobban elismert lett, gyakorlatilag bejárta az egész világot. Óriási sikereket ért el a csapat, megszerezve a legmagasabb minősítéseket.

Mindez azoknak az embereknek köszönhető, akik mellettünk álltak. Elsősorban a szülőknek. Mint a helyi Lehel Vezér Gimnázium kémia-biológia szakos tanára verbuváltam ezt a csapatot. A szülők megbíztak engem, a diákok pedig elhitték, hogy amatőrként is profi lehet az ember. Így értük el a 77-es Ki Mit Tud győzelmet, amihez leginkább csapatszellemre volt szükség.

Mindig is csapatjátékos voltam, magam köré gyűjtöttem azokat a szakmailag elismert, okos embereket, akiktől lehetett tanulni. Említeném Tímár Sándort, Martin Györgyöt, aki a szakmában Bartókhoz és Kodályhoz hasonlítható, és nem utolsó sorban Kallós Zoltánt, akinek nagyon sokat köszönhetünk az erdélyi és a csángó néptánc - és népzenekultúra megismertetésében.

Kallós Zoltánnak köszönhetik ezt az erős kapcsolat kiépítését a csángók felé?

Ő közvetített a csángók felé, de Erdélyben, Mezőségen, Kalotaszegen, Székelyföldön óriási ismeretsége volt Zoli bátyámnak, és ezt mind átadta. Nemcsak nekünk, az ő ajtaja mindenki előtt nyitva volt.

Ilyen csapatmunkával került be a Jászság Népi Együttes a köztudatba. A jászberényiek, sőt a Jászság települései is magukénak érezték, és a mai napig magukénak érzik ezt a kultúrát. Az ismertségi szintjük jóval magasabb, mint az ország néhány más térsége esetében, bár elmondhatjuk, hogy a magyar néptánc, népzene egyre közkedveltebb az egész országban.

Az együttes fejlődését segítettük azzal is, hogy edzőtáboraink voltak a Ki Mit Tud győzelem után, hogy még magasabb szintre fejlődjön az együttes. Ide megint az ország legjobb szakembereit hívtuk tanítani. Ennek híre ment, és jöttek a külföldiek is – Kanadától Kamcsatkáig, ahogy szoktam mondani. Innen jött az ötlet, ha már ekkora az érdeklődés, akkor csináljunk egy nemzetközi táncház- és zenésztábort, ahol Halmos Béla felelt a zenei vonalért, Tímár Sándor és tanítványai, a Zsuráfszky, a Farkas Zoli Batyu és más kiválóságok vitték a koreográfia részét.

Ha jól tudom, az idén már 36. alkalommal tanulhatják ezt a nyelvet az érdeklődők a népzenei táborban.

A fejlődéshez az kellett, hogy megtanuljuk a nyelvet. Mert a néptánc olyan, mint a nyelvtanulás – meg kell szerezni a szókincset, de meg kell tanulni hozzá a nyelvtant is. Ha megszólal a szatmári muzsika, akkor szatmáriul kell rá táncolni, ha mezőségiül, akkor úgy, és folytathatnám a sort a gyimesivel, a rábaközivel, a Garam-mentivel és a továbbiakkal.

Ha megtanulja az ember a szavakat és megismeri a nyelvtant – a néptáncban a nyelvtan a stílus –, akkor tud igazán kreatív lenni. A magyar néptáncban természetesen vannak körtáncok, és a csángóknál szinte csak körtáncok vannak, de az esetek többségében a magyar néptánc az individualizmusra épül: az egyénre vagy két emberre, a párra. Az embernek így lehetősége van önmaga kipróbálására, és megmutathatja, hogy mennyire beszéli ezt a nyelvet.

Körtánc, csángók, majd következett a Kárpát-Haza?

A Csángó Fesztivált a feleségemmel alapítottuk 1991-ben. Óriási érdeklődés övezi a kezdetektől fogva, és ez most sincs másként. A fesztiválok idején elindítottuk a Jász-expót, ami három évig működött, és a helyi termelők hozták az áruikat, mivel akkor még kevesebb volt a vásáros.

1996-ban át kellett adnom a stafétabotot tanítványomnak, Szűcs Gábornak, aki kiválóan viszi tovább a népi együttest is és a rendezvényeket is. Politikai okok miatt kellett elmennem, mert az akkori polgármesterrel nem tudtunk együttgondolkodni. Ez sajnos odáig fajult, hogy vagy magammal rántom az együttest, vagy én megyek el Jászberényből. Akkor azt mondtam, hogy elmegyek Jászberényből, hogy az együttes itt maradhasson.

Jó tíz év múlva visszajöttem, és akkor, a régi álmom felelevenedett. Ahhoz, hogy a Jászság Népi Együttes elérje ezt a szintet, félprofivá kellett válnunk, miközben vezettem a Dériné Művelődési Központot, ehhez meg kellett teremteni a kultúra gazdasági hátterét.

Amikor visszajöttem, az volt a tervem, hogy a kultúra és a gazdaság egységét elevenítsem meg. Most, miközben megy a fesztivál, olyan gazdasági szereplőket szerettem volna összegyűjteni, akik nemcsak támogatják a kultúrát – ugye itt van Szikra István, akinek van egy nagy gyára, étterme, kávéháza galériája, de mindemellett támogatja a kultúrát a lehetőségei szerint. De nemcsak a pénzt adja, hanem kíváncsi az eredményre, azaz nyomon követi mire fordítjuk a támogatást.

Ezeket a vállalkozókat keresem, akik adják a pénzt, és egyben érdekli őket, hogy mi lesz a támogatásuk eredménye, egyben aktivizálják magukat a kulturális életben.

Helyben tehát sikeres volt a gazdaság és a kultúra összekapcsolása.

Teljes mértékben, és ehhez hozzájárult az is, hogy a város vezetőit is sikerült megnyerni ennek az ügynek. Ahhoz, hogy ez működjön, el kellett nyerni a többi közösség szimpátiáját is. A különböző szervezetektől egészen a kormányszintig sikerült mecénásokat találni. Ezt bizonyította a Magyar Konferencia és üzleti fórum is, ahol a fórum fő előadói közt neves személyiségek találhatóak.

Ez a fórum már túllépte Jászság határait.

Már nagyon kilépett a Jászságból, szinte a kezdetektől, hiszen Kárpát-medencében gondolkodunk. Többször mondtam, de nem elégszer: megmaradásunk a Kárpát-medencében csak akkor van, ha hitet és erőt tudunk adni egymásnak. A kulturális értékek csak akkor maradnak meg és fejlődnek tovább, ha a gazdaság erős. Gyakorlatilag erre a gondolatra alapozva szerveződött a Kárpát-Haza Magyar Konferencia és Üzletember Fórum.

A fórum egyik hozadéka szerintem, hogy megállapította, a kultúra milyen fontos a gazdaság további fejlődése szempontjából.

Nincs meg az egyik a másik nélkül. A vállalkozók előadásaiból kitűnt, hogy a hagyományos kultúrán kívül, mennyire felértékelődik a munkahelyi kultúra, a pszichológia, az emberekkel való bánásmód, a közösségépítés. Hatás-visszahatás eredményeként gazdagodik mindkét ágazat. Amelyik vállalkozó ezt megérzi, az már más dimenzióban tud gondolkodni.

Merre fejlődhet a Kárpát-Haza mozgalom?

Szeretnék továbblépni, mert először embereket nyertem meg, és most keresem azokat a civil szervezeteket, amelyek egyetértenek a Kárpát-Haza gondolatiságával és csatlakoznának, regisztrálnának a Kárpát-Haza klubban. Mert teremthetünk kapcsolatokat, de mi lesz benne a hozzáadott érték? Maga a név, a Kárpát-Haza remélem, megdobogtatja minden magyar ember szívét. Trianon gyötrelmein talán már túlléptünk, élnünk kell. Egy másik dimenzióban a magyar ember nagyon tehetséges. Meg kell találnunk az életrevalóságot, egyrészt úgy, hogy megőrizzük a saját identitásunkat. Másrészt úgy, hogy kiegyezünk a románnal, a szlovákkal, a szerbbel, miközben büszkék lehetünk a magyarságunkra.

Ahogy a kultúra megtartásában is más dimenzióban gondolkodom akkor, amikor azt mondom, hogy egységes egészet képezünk. Ez nem azt jelenti, hogy most vissza akarnánk csatolni Felvidéket, Erdélyt, Délvidéket vagy Kárpátalját, hanem azt, hogy ott élhesse le nemzettársunk az életét, ahol született, ahol az ősei nyugszanak, és ahol majd ő is nyugodni kíván.