„Szép napunk támad” - ünnepváró

Vízkereszt, vagy háromkirályok napja az egyik legrégebbi egyházi ünnep.

A 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet, ekkor emlékezett meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézus megkeresztelkedéséről a Jordán folyóban.

Ennek emlékére az egyház ezen a napon vizet szentel, amelynek a néphagyomány különös jelentőséget tulajdonított: a víznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. A templomban megszentelt vízből abban a hitben vittek haza, hogy ha kortyolnak belőle, a ház valamennyi lakóját elkerüli a torokfájás. Ilyen szentelt vízzel áldották meg a házakat, az ólakat, a vetőmagokat és az állatokat. A víz és tömjén szentelésének szokásából alakult ki a házszentelés.

A háromkirály-járás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő- illetve dramatikus népszokása volt.

Általában vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között is jártak házról-házra. A háromkirály-járás szereplői férfiak vagy fiúk voltak, de Mogyoródon, Mezőkövesden és a kalocsai szállásokon lányok jártak. A szereplők fejükön díszes papírsüveget, vállukon királyi palástot jelképező lepedőt vagy alsószoknyát, oldalukon kardot viseltek. Legfontosabb kellékük a kiugratható, rugós szerkezetű hatágú csillag volt, amelynek közepét általában szitából készítették, és belülről gyertyával világították ki.

A dramatikus változatokban engedélykérés után a főszereplők: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, Heródes, valamint a katona, az angyal, a hírnök egyenként bemutatkoztak. Ezután következett Heródes viadala az egyik királlyal, majd a csillag kiugratása, végezetül pedig az adománykérés. A népszokásként fennmaradt hagyomány első hazai, anyanyelvi említése a 16. századból származik. Ekkor jegyezték fel a Háromkirályok napja kezdetű, úgynevezett csillagéneket is.

A műsor gazdag zenei összeállításában az erdélyi Vízmellék falvainak népzenei felvételeit hallhatják.