Bécs után Komáromban az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat 1956-os kiállítása

A komáromi zenetanár-házaspár, Fekete Éva (zongora) és Vince (hegedű) koncertje után Stubendek László, Komárom polgármestere és a Csemadok komáromi alapszervezetének elnöke üdvözölte a Csemadok Galériát megtöltő látogatókat, köztük a kiállítás kurátorát, Mag. Karvansky Mónika bécsi magyar református lelkészt. A házigazda elmondta: míg az előző évek elején humoros hangvételű karikatúra-kiállítással szokták kezdeni a Csemadok műsorfüzérét, idén az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója utózöngéjeként, Karvansky Mónikának és a Csemadokkal ismét együttműködő dr. Körtvélyesi Piroskának, a Komáromi Protestáns Nőegylet elnökének köszönhetően egy fajsúlyos kiállítási anyagot tárnak a látogatók elé.

Dr. Körtvélyesi Piroska megnyitó beszédében elmondta: november 5-én a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán szűkebb körben egyszer már megnyitották ezt a kiállítást. Akkor Karvanszky Mónika lelkész-kurátort megkérte arra, hogy a kiállítási anyagot a nagyközönségnek is mutassák be, s ő szívesen tett eleget a kérésnek. A Magyar református egyházi szolgálatok az 1956-os magyar menekültek között Ausztriában című összeállítás Komárom előtt csak Bécsben volt látható. Korabeli egyházi dokumentumok, újságcikkek, fényképek alapján mutatja be az 1956-os magyar menekültek között Ausztriában végzett magyar református egyházi szolgálatot. „Ekképp emlékezünk a 60 évvel ezelőtt történtekre, a hazájukat elhagyni kényszerülő magyarokra és ausztriai befogadóikra, akik önzetlenül nyújtottak segítséget a kiszolgáltatott helyzetben levőknek...“ – hangsúlyozta a Komáromi Protestáns Nőegylet elnöke.

Azután az immár 85 éves egylettag, özv. Keszegh Pálné Áprily Lajos Vallomás című, versét mondta el, a Fekete-házaspár pedig Kacsóh Pongrác Rákóczi megtérése című áriáját adta elő: „Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, Szebb ott az álom, szebben dalol a madár…”.

Karvanszky Mónika kurátor Faludy György 1956, te csillag című versével kezdte mondanivalóját: „“Ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, / nem múlt vagy nékem, nem történelem, / de húsom-vérem, lényem egy darabja, / szívem, gerincem – kijöttél velem...”. Majd arról beszélt, hogy bár 1956 kapcsán tavaly Ausztriában is sokféle megemlékezést tartottak, de ezt a kiállítási anyagot a Magyarországot 1956 őszén kényszerből elhagyó hozzávetőleg 200 ezer magyar és az őket Ausztriában nagy szeretettel befogadók emlékére eddig Bécsen kívül csak Komáromban mutatták be.

Munkatársaival együtt elsősorban arra összpontosítottak, hogy láttassák, miként is folyt a magyar menekültek lelki gondozása. Előbb a Burgenlandba menekültek, erdőben bujkálók 1956-os karácsonyáról szóló megható jelentéssel, majd Erdős Kristóf Világgá mentünk című, Salzburgba menekülők helyzetéről szóló cikkével idézte fel a korabeli hangulatot.    

Végül Albert Camus A magyarok vére című megemlékezéséből idézett, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc első évfordulóján, 1957 októberében írt Párizsban.

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia, s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezét, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!“ – idézte Camust.

A megnyitó ünnepség után Körtvélyesi Piroska portálunknak elmondta: a Komáromi Protestáns Nőegylet 135 évvel ezelőtt alakult meg, majd 1945-ig működött, s 45 évnyi kényszerszünet után 1990 óta folytatja tevékenységét.

„Eközben figyelembe vesszük az elődeink által kitűzött célokat, s azokra építünk, nyomdokaikban haladunk. Jelenleg 84 nyilvántartott, tagdíjat fizető tagunk van. Legtöbben, 76-an reformátusok vagyunk, de van 4-4 katolikus és evangélikus tagunk is. Örvendetes, hogy a fiatalabbak is szívesen jönnek közénk, tehát biztosítottnak tűnik a tag-utánpótlásunk. Mivel egy nagylelkű anyagi támogatónak örvendhetünk, tevékenységünk anyagi feltételei biztosítottak. Minden hónap utolsó keddjén fél 5-től a helyi református kollégiumban találkozunk egymással, és szeretettel várjuk a további érdeklődőket is. Egyebek mellett igei alkalmakkal, Biblia-ismerettel foglalkozunk, valamint különböző témákban előadókat hívunk magunk közé, kiállításokat rendezünk. Nagyszabású rendezvényeinket pedig a Csemadok komáromi alapszervezetével közösen a Kossuth téri Csemadok-székházban szoktuk megtartani, az időszerű kiállításunk immár az ötödik közös programunk“ – fejtette ki az egylet elnöke.

A protestáns nőegylet kirándulásokat és budapesti színházlátogatásokat is rendszeresen szervez – tavaly az Opera, illetve a Nemzeti Színház egy-egy előadását tekintették meg, valamint Bécsben jártak. „Karácsony közeledtével december 13-án igei-zenei alkalmat tartottunk, amely során a 60 éves és idősebb jubilánsainkat is köszöntöttük. Erre mindig évente kétszer: júniusban és decemberben szoktunk sort keríteni. Az ünnepek kapcsán mentálisan sérült gyermekek számára szeretetvendégséggel egybekötött zenés műsort szerveztünk, amely keretében csomagokkal is megajándékoztuk őket. Ezt minden évben karácsony és gyermeknap táján megismételjük. Pénzadományokat is szoktunk gyűjteni a rászoruló személyeknek, s anyagilag rendszeresen támogatjuk a Nagykeszin szenvedélybetegekkel foglalkozó Reménység reszocializációs központ tevékenységét“ - sorolta főbb tevékenységeiket Körtvélyesi Piroska.

A Komáromi Protestáns Nőegylet január 30-án tartja évzáró-évértékelő gyűlését, amelyen két év elteltével tisztújításra is sor kerül. Mivel Körtvélyesi Piroska már öt éve irányítja a Nőegylet munkáját, úgy tervezte, hogy idén majd egy fiatalabb tagnak adja át a stafétabotot. Mivel azonban többen igyekeznek rábeszélni őt a maradásra, ezért valószínűleg mégis tovább irányítja majd a Nőegylet áldásos tevékenységét, s vezetésével az évzáró ülésen állítják össze az idei műsortervüket.