„A munkát közösen végezzük, máshogy nem is lehet"

„Nagy öröm volt számomra, hogy gondoltak rám ezzel a díjjal. Habár a munkámat nem azért végeztem, hogy valami díjjal jutalmazzanak, de nagyon jól esett” – mondta a Csemadok Életmű Díj átvételekor. A kitüntetés apropóján életútjáról, a somorjai alapszervezet tevékenységéről és az abban betöltött szerepéről beszélgettünk.

A sárosfai származású Nagy Péter egy hatgyermekes család legidősebb gyermeke. Elmondta, hogy szülei is aktív tagjai voltak a helyi Csemadoknak. Édesapja sikeres színjátszócsoportot vezetett a faluban, a csoportban édesanyja is játszott. Péter vonzalma a magyar kultúra iránt ebben az időszakban kezdődött. Somorjára járt középiskolába és miután megnősült, családjával Somorján telepedett le. Felesége, Éva házasságuk kezdetétől kíséri és támogatja őt a kulturális tevékenységekben. 

1970-től a Slovnaftban dolgozott, ahol 1979-ben a műszakozásról áttért a nappali munkára. Ez a váltás lehetővé tette számára, hogy bekapcsolódjon a város kulturális életébe. A Híd Vegyeskarban kezdtek el énekelni, feleségével együtt.

Pokstaller László, az énekkar alapítója és akkori vezetője különböző feladatokkal bízta meg a jó szervezőkészséggel megáldott fiatalembert, így nemsokára Péter lett a kórus szervezőtitkára. Ez a funkció magával hozta a Csemadok alapszervezettel való együttműködést és rövid időn belül a Csemadok vezetőségének is a tagja lett.

Bő két évtizedes vezetőségi tagság után, 2003-ban a helyi Csemadok elnöke lett egészen 2018-ig, amikor is az elnöki funkciót Kovács Koppánynak adta át. A vezetőségben azonban azóta is aktívan dolgozik, mint mondta, valójában nem lett sokkal kevesebb munkája.

Pár éve a vegyes karnak is az elnöke, a Csemadokban pedig továbbra is lelkesen végzi a vezetőségi a munkát. Kitűnő szervezőkészsége mellé máig tartó fiatalos lendület társult. A hatvanhét éves Nagy Péter még mindig tevékenyen dolgozik a munkahelyén is, szintén vezetői pozícióban.

„A Csemadok Somorján a kezdetektől fogva jól működik. Mindig is voltak csoportjaink. Annak idején egy nagyon jól működő irodalmi színpad is működött itt, Szilvássy József vezette” – kezdte a felsorolást a volt elnök.

„A tánccsoportjaink nagyon sikeresek. A Csali tavaly volt 40 éves, két évvel előtte a Csalló negyvenesét ünnepeltük, azelőtt két évvel pedig az énekkarnak a negyvenesét. Meg kell említeni a Csalló zenekart is, amely a tánccsoporttal együtt szintén több mint negyven éve magas színvonalon működik.”

Most a Csaliba körülbelül 190 gyerek jár. Fokozatosan növekedett a létszám, amikor megnyerték a Pávát, már akkor is 150-en voltak, de utána még többen lettek. Öt korcsoportban táncolnak a gyerekek, tudtuk meg Nagy Pétertől.

„Már nemcsak magyar gyerekek járnak, sok szlovák is van. Annak ellenére, hogy van szlovák tánccsoport is a városban, és jelentkezéskor fölhívjuk a figyelmüket arra, hogy ez egy magyar csoport, itt nem fogunk szlovákul beszélni. Hogy ennek ellenére miért vesszük fel őket? Mert bízunk benne, hogy ezekből a gyerekekből így nem lesz nacionalista, megszokják, hogy élnek itt magyarok is. Pedig mondhatnánk, hogy ez egy anyanyelvi csoport… És pénzbe kerül, nagyon sok pénzbe. Elsősorban magyar gyerekeket kell, hogy támogassunk. A szlovák gyerekek között van olyan, ahol a nagyszülők magyarok, de olyanok is vannak, akik teljesen szlovákok, máshonnan költöztek ide. Hogy miért járnak a Csaliba? Annak biztosan az az oka, hogy látják, nálunk igazán komoly szakmai munka folyik.”

Ahogy a tánccsoportot, az énekkart is hozzáértő szakemberek irányították mindig, és ez most is így van – mondta el a negyven éves tagságra visszatekintő kóruselnök.

„Rendszeresen részt vettünk a Kodály Napokon, aranykoszorús kórus voltunk, mindenféle díjat gyűjtöttünk. Sokat jártunk külföldre, először főleg Magyarországra és Csehországba is. Mikor 89-ben megnyíltak a határok,  Németországba, Ausztriába, Hollandiába is többször eljutottunk. Hollandiában rendszeres visszatérője volt a kórus az ott megrendezett kórustábornak, de többször voltunk Erdélyben is. Ahogy a tánccsoportoknál is említettem, egy jól működő csoport fenntartása komoly költségvetéssel jár.”

Nagy Péter a kórusnak három éve az elnöke, azelőtt hosszú évekig volt az énekkar szervező titkára volt. „A Csemadokban az elnöki posztot átadtam, de továbbra is a feladatom maradt, hogy összefogjak egy társaságot. Persze, a szervezésből is kijut a kórusban is. Én vagyok az elnök, feleségem Évi és Boráros Ági a szervező titkárok. Közösen végezzük ezt a munkát, máshogy nem is lehet.”

„Én az elsőrendű feladatomnak a Csemadok vezetőségében azt tekintettem, hogy a csoportjainknak és a többi kulturális tevékenység számára megteremtsük az anyagi hátteret. Hogy jó színvonalon működhessenek és a csoportvezetők is érezzék, anyagilag is meg vannak becsülve, nemcsak erkölcsileg.” Nagy Péter elmondta, hogy a város önkormányzatának is sokat köszönhetnek, ezenkívül pályázatokból szerzett támogatásból teremtik meg a működéshez szükséges összeget.

A régi időkben és azóta is a csoportok munkája mellett sok más tevékenység is zajlott a somorjai Csemadokban.

„Gyakran voltak klubrendezvények, az átkosban talán még gyakrabban, mert olyan érdekes személyeket lehetett oda elhívni, akikkel máshol nem találkozhattak az emberek” – emlékezett vissza Péter.  Elmondta, hogy az összes magyarsággal kapcsolatos ünnepekről megemlékeznek.

„A Szent István Napok is ilyen rendezvény, amit a valamikori szüreti napok helyett szervezünk az utóbbi időben. Az összes vezetőségi tag kiveszi a részét a munkából és a csoportjaink is bekapcsolódnak. A somorjai búcsútól, augusztus 15-től 20-ig, a koszorúzásig tart. Ezen a héten minden napnak megvan a maga tematikája.” 

"Somorjának érdekes a helyzete, Pozsony közelsége az utóbbi időben sajnos nagyon felhígította itt a magyarok létszámát. Bizony, néha oda kell figyelni keményen, hogy az érdekeinket meg tudjuk védeni. Gondolok arra, hogy a szülők egy része szlovák iskolába íratja a gyerekét, mert úgy majd miniszter lesz belőle"- adott hangot aggodalmának a régi Csemadokos.

Hozzátette, hogy a Csemadok feladatának is tekintik, hogy minden beíratási időszakban megszólítsák a tagságot és kisgyerekes magyar családokat, már az óvodakezdés előttieket is, hogy az anyanyelvi oktatás előnyeire, fontosságára hívjuk fel a figyelmet.

"Ezzel egy picit talán tudunk segíteni a helyzeten, de sajnos ez nem elegendő. A somorjai szlovák iskolába sokkal több gyerek jár, mint a magyarba. Viszont a szünetekben magyarul beszélnek a szlovák iskola folyosóján a gyerekek. És ez egy nagyon fájó dolog. Egy olyan gyerek, aki magyarként szlovák iskolában fogja kezdeni a tanulmányait, az hontalan lesz. Nem fogja tudni, hogy hova tartozik. A nagyszülőknek is megvan ebben a felelősségük."

A volt Csemadok elnök elégedetten beszélt a fogalmazási és versíró pályázatukról, amit azért találtak ki, hogy már az alapiskolás gyerekeket is bekapcsolják a Csemadok munkájába.

„Közösen a tejfalusi Csemadokkal, 4-5 éve szervezzük meg, minden tavasszal kihirdetjük ezt a pályázatot. Most már nemcsak a somorjai, hanem a környező iskolák diákja is beneveznek. A kiértékelésre mindig meghívunk egy-egy neves írót, vagy szlovákiai magyar személyiséget, akire a gyerekek felnézhetnek. Szintén 4-5 éve folyik a somorjai Csemadokon belül a nyári gyerektábor megszervezése is.

„Őszintén megvallva, én nem éreztem soha tehernek ezt a munkát. Ha annak éreztem volna, nem csináltam volna. Az embernek az életévé vált, hogy a szabadidejének egy bizonyos részét a közösség szolgálatába állította. Néha bizony a család rovására is. De hát sokan vagyunk így ezzel, nem csak mi.”

Nagy Péter nem fél attól, hogy megállna, lelassulna a munka, a kulturális élet Somorján.

„Nekem a feladatom abból állt, hogy összefogtam a társaságot és koordináltam a tevékenységet, az ötletekkel az utóbbi időben már a fiatalok jöttek. Mindig azon sírunk, hogy a Csemadokba hogyan lehetne megfogni a fiatalokat. Azt hiszem, hogy Somorján nincs olyan veszély, hogy elöregedne a vezetőség. A fiatal vezetőségi tagok folytatják, van, ki tovább vigye a fáklyát.”

Nagy Péter unokái (jobbra)

Fotó:  archív