„Az új emléktábla nemcsak Jókairól szól, hanem azoknak is, akik évtizedek óta építik Komáromot...”- KÉPEKKEL
A 200 évvel ezelőtt született Jókai Mór, a komáromi királyi rajziskola egykori diákja tiszteletére márványból készített emléktáblát avattak fel november 22-én délután a helyi bazilika mögötti Szent András utcában. Az egybegyűlteket Keszegh Béla, Komárom polgármestere és Novák Tamás, az ötletgazda Duna Menti Múzeum Baráti Körének elnöke köszöntötte. Ünnepi beszédet mondott Galo Vilmos, a múzeum történésze, a táblát pedig Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke áldotta meg. Közreműködött a zenetanár Fekete házaspár és műsorvezetőként Sipos Anna néprajzkutató.
Fekete Éva (fuvola) és Vince (hegedű) hangulatteremtő játéka után Sipos Anna üdvözölte a jelenlevőket, majd Keszegh Bélának adta át a szót. A polgármester emlékeztetett: a Jókai-emlékévben a város jeles szülöttének február 18-i 200. születésnapja óta sokféle rendezvénnyel ünnepeltünk, emlékeztünk az írófejedelemre és gazdag életművére, megmutatva a sokoldalúságát. Hangsúlyozta: ő először festőnek készült, s a rajztudását Komáromban csiszolta, majd a jogi tanulmányai után az írói pálya felé fordult.
Megköszönte a Duna Menti Múzeum Baráti Körének az új emléktábla elhelyezésére irányuló igyekezetét és munkáját, melynél majd a tricentenáriumot ünneplők is meg-megállhatnak. Végül mindenkit meghívott az Egressy Béni VMK-ben november 26-án 19 órakor kezdődő, ingyenes ünnepélyes gálaestre, mely előtt 17 órától a Helios Fotóklub jóvoltából egy Jókait és korát megidéző fotófal és egy izgalmas Jókai-kvíz várja a látogatókat, Szabó Csekei Tímea művészet- és helytörténész vezetésével. A ráadásként decemberben tartandó borünnepen pedig Jókai kedvenc borát, a Kastélyost is megkóstolhatják a résztvevők.
Utána Novák Tamás, a baráti kör elnökének köszöntője hangzott el. Emlékeztetett: Komárom történelme sokszor próbára tette az itt élőket. A város mégis mindig felállt azért, mert mindig akadtak, akik úgy gondolták, hogy Komáromot meg kell tartani, fel kell építeni újra és újra.
„Ez a hozzáállás teszi a várost különlegessé. Ez a tudat adja Komárom erejét. A komáromiak mindig tettek egy lépést előre akkor is, amikor mások inkább hátra léptek. Mindig voltak olyanok, akik hittek abban, hogy érdemes dolgozni, tenni ezért a városért. Jókai Mór ilyen ember volt... A tehetsége országos volt, de a szíve komáromi maradt. A várost nem felejtette el, nem hagyta maga mögött. Sok művében ott vannak a komáromi utcák, a komáromi emberek, a komáromi gondolkodás...” – fejtette ki a baráti kör elnöke.
Rámutatott: az új emléktábla nemcsak Jókairól szól, hanem azoknak is, akik évtizedek óta építik Komáromot. „Egy várost ugyanis nem a kövek tartanak össze, hanem a polgárai hozzáállása. A munka, amit beletesznek. Az a tudat, hogy ide tartoznak.” Nos, az általa irányított kör is sokat tett – tesz Komárom és környéke történelmi épületei, szobrai, emléktáblái felújításáért és újak elhelyezéséért. Kiemelten a Jókai-emlékhelyek megóvásáért, illetve a történelmi tudatunk megerősítéséért.
„Ma újra megerősítjük ezt a tudatot. Megmutatjuk, hogy számunkra fontos, honnan jövünk. Fontos, kik voltak előttünk. És fontos, hogy ezt az örökséget tovább vigyük... Hisszük és valljuk, hogy a közös emlékezés a legjobb befektetés a jövőbe” – hangsúlyozta végül.
Majd Galo Vilmos beszéde következett, amely elején felsorolta „mindazokat a helyi emlékezet által megjelölt helyeket, melyek a kis Móricz gyermekkorának fontos állomásai voltak a szülővárosban”.
„Van azonban Jókai komáromi gyermekkorának egy fontos helyszíne, mellyel meglehetősen mostohán bánt a helyi emlékezet. Ez pedig nem más, mint az egykoron neves Révkomáromi Királyi Rajz Oskola, melyben a reformkorban a város megannyi iparos inasa és érdeklődő nemes és polgár ifja, köztük Jókay Móricz pallérozta festői- és rajztudományát. Habár Jókait irodalmi tevékenysége tette halhatatlanná, a festészet iránti szenvedélye és rajongása végigkísérte életét, és ez a rajongás a komáromi gyermekévek alatt alakult ki. Olyannyira, hogy sokáig festő szeretett volna lenni. A Pápán és Kecskeméten töltött diákévek alatt is többet forgatta az ecsetet mint a tollat...” – magyarázta a történész.
Hozzátette: meglepőnek tűnhet, hogy még 1845-ben is, mikor Komáromot végleg hátrahagyva Pestre költözött, Petőfi mint tehetséges festőt mutatta be a fiatal Jókait pesti barátainak.
„Jókai később, íróként sem hagyta abba a festést és a rajzolást. Állandóan nála lévő jegyzetfüzeteibe nemcsak fontos információkat jegyzett le, hanem rajzokat, vázlatokat is készített. A képzőművészet iránti érdeklődését Jókai a családi házból hozta. Apja az irodalmat és a művészetek minden ágát kedvelte, és maga is szívesen készített rajzokat verses füzetébe. Gyorsan felfigyelt Móricz fia rajztehetségére, s elhatározta ez irányban való képeztetését. A nagy tervekből – melyben minden bizonnyal közrejátszott az apa korai halála is – végül annyi valósult meg, hogy Jókai négy éven keresztül, 1837-től 1841-ig látogatta az Orbán Gábor városi rajztanár, a komáromi rajzoktatás egyik megszervezőjének vezetése alatt álló helyi rajziskolát. A rajziskolai tanulmányaival kapcsolatban mindössze egyetlen dokumentum maradt fenn, a képzése végén kapott szép bizonyítvány...” – hangzott el.
Galo Vilmos arról is beszélt, hogy a nevezett rajziskolát az uralkodó 1795-ös, a rajziskolák felállítására vonatkozó rendelete alapján létesítette a városi tanács. Hamarosan azonban megszűnt, ezért 1815-ben újraalapították.
„1824-ig keveset tudunk róla, pontos helyét sem ismerjük. Ebben az évben épült fel a „Szent András háta megetti utcában“ (így nevezték akkoriban a Szent András utcát) a rajziskola új épülete. Az iskola vezetését az 1825/26-os tanévtől Orbán Gábor vette át, majd az 1848/49-es szabadságharcig terjedő időszakban élte fénykorát... Magának a rajziskola épületének déli oldala a Dunára nézett, és az Alsó-Dunasoron klasszicista stílusú kerti bejárata volt. A körülötte elterülő szépen gondozott kertet elizeumnak, vagyis paradicsomkertnek nevezték, kaviccsal felszórt sétányait szobrok szegélyezték... Az iskola 5 osztályból állt, melynek a rendes tanulókon kívül magántanulói is voltak. Ezek közé tartozott Jókai Mór mellett például Szinnyei József is, aki egyik visszaemlékezésben megemlíti, hogy Jókai még 1845-ben is, amikor Asztalos István komáromi ügyvéd mellett joggyakornokoskodott, el-ellátogatott a rajziskolába, ahol egy várat festett olajba, míg bizony ő maga és a többi diáktársa nem jutott tovább a tollrajznál” - tudtuk meg a továbbiakban.
Sajnos, a rajziskola épülete az 1848. szeptember 17-i nagy tűzvészben leégett. A régi iskolaépület telkét 1877-ben Meszlényi Gyula apátplébános vette meg, a házat lebontatta, és pontosan a helyén – talán még az alapokat is meghagyva – felépítette a plébánia-templom karnagyának lakásául szolgáló, ma is álló házat. A szabadságharc bukása után Orbán Gábor újjászervezte az iskolát, immáron császári rajziskola néven. A városi tanács az iskola új helyéül a Szombathy (ma Jókai) utcai ún. kismegyeháza épületét jelölte ki. Itt napközben a városi főtanoda helyezkedett el, de este, valamint vasárnap és ünnepnapokon Orbán rajziskolája foglalta el. Így működött az intézmény egészen 1866-ig, Orbán Gábor haláláig. Másfél év elteltével, 1868. január 2.-án a rajziskolát Moser Sándor, a városi Magisztrátus által kinevezett új rajztanár vette át...
„Álljon ez a tábla emlékül Jókai Mórnak, a rajziskola diákjának, a Révkomáromi Királyi Rajz Oskolának, és az iskola egykori ismert és ismeretlen tanárainak, köztük Orbán Gábornak, akitől komáromi ifjak generációi sajátították el a rajzolás alapjait! Bízunk benne, hogy ezzel az új emlékhellyel még szorosabbá tudjuk tenni Komáromnak, a szülővárosnak Jókaihoz fűződő kapcsolatát” – zárult a sok új ismeretet nyújtott beszéd, amely elhangzása után Novák Tamás és Keszegh Béla leleplezte, Kiss Róbert atya pedig megáldotta a Szent András utca ékévé vált, magyar-szlovák nyelvű emléktáblát.
Az emléktábla elkészítését és elhelyezését a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a római katolikus egyház és a táblát készítő Ryšavý Boldizsár magánvállalkozó támogatta. Ezúton is köszönet nekik!
