Az idén Csicserben nyílt az első Szakkör-kiállítás - KÉPEKKEL
A lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet által életre hívott A Szakkör program által biztosított foglalkozások keretén belül különböző népi mesterségek fortélyait sajátíthatják el Kárpát-medence szerte az érdeklődők. Felvidék több régiójában az idén május végéig szorgoskodó közel száz csoportból az ország keleti szegletében több tucat működött Ung-vidéken és a Bodrogközben. A nagyközönségnek ezekből elsőként az Ung-vidéki csicseri hölgyek 6 csoportja mutatkozott be szebbnél szebb alkotásaival.
A nemzeti összetartozás napjára időzített kiállítás megnyitóján a falu apraja-nagyja jelen volt a kultúrház nagytermében. Elsőként az idén már egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, tavaly életre hívott mozgalomba bekapcsolódó helyi alapiskolások léptek színpadra. Markó Erzsébet igazgatónővel hibátlanul, lelkesen ropták az összetartozás táncának teljes koreográfiáját.
Majd a helyi szakkörvezetők nevében felszólaló Híres Erzsébet a közönség azon tagjaira gondolva, akik kevésbé ismerik az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő közösségépítő és alkotásra buzdító kezdeményezést, röviden felelevenítette annak kezdeteit. Elmondta, hogy a nagykaposi székhelyű Rákóczi Hálózat 2021 őszén az Ung-vidéken működő 10 csoporttal indította el a Nemzeti Művelődési Intézet égisze alatt megszületett „A Szakkör – tudásunkkal kézenfogva“ felvidéki útját, kísérleti jelleggel. Csicser község már akkor bekapcsolódott a programba a helyi óvoda igazgatónője, Eötvös Lídia és óvónője, Híres Erzsébet révén, akik nemez és vesszőfonás szakkört vezettek.
Ahogy elmondta, nagyon termékeny időszakot zárnak ezzel a kiállítással. Közös alkotásaik alkalmával új barátságok szövődtek, segítették egymást és türelmesen egyengették társaik előrejutását a közös úton. Ezer szállal fonódtak össze, mint a makramécsomók, egymást erősítve, tartósan összekapcsolódva, vagy, mint a gyapjúszálak a nemezben – egy egységet alkotva.
Bevallotta, hogy mindannyiuk életébe beépült az alkotás, amint befejeztek egy darabot, alig várták, hogy láthassák, vajon milyen lesz a következő, ami kezeik közül kikerül. Mosolyogva azzal folytatta, biztos abban, hogy minden „szakkörösnek“ most is lapul otthon valahol egy éppen befejezésre váró alkotása, amin esténként szorgoskodik.
Arra bíztat mindenkit, bátran csatlakozzon a kezdeményezéshez, mert mint mondta, maradandót alkotni felemelő érzés. Próbálják meg jövőre még többen, milyen jó érzés két kézzel értéket teremteni és szívvel-lélékkel hagyományt őrizni.
Záró gondolataiban Híres Erzsébet elmondta, örömükre szolgált a kiállításuk megnyitóját éppen az összetartozás napjára időzíteni. Arra kérte közönségét, szimbolikusan tekintse a kiállított alkotásokat történelmünk, nemzeti identitásunk és a jelenünk kézzel fogható szoros összefonódásaként. Hiszen minden egyes kézmozdulat, amit a művek elkészültéért tettek, a hagyományaink tiszteletét és megőrzését szolgálják.
Gabri Rudolf, A Szakkör program felvidéki koordinálásával megbízott Rákóczi Hálózat elnökeként azzal kezdte ünnepi gondolatait, hogy azok közé tartozik, akik nem hisznek a véletlenekben. Úgy tartja, hogy a véletlen általában az élet különböző síkjain zajló események egy ponton való találkozása, amit a Jóisten szokott egybehozni.
Emlékeztetett rá, hogy egy olyan program alkotásaiból született kiállítás megnyitóján összegyűlni, amit éppen a nemzeti összetartozás erősítésére alkottak meg, felemelő érzés.
A Szakkör megszületésekor jómaga is jelen volt Lakiteleken, s mint elmondta, a legnagyobb feladatnak tűnt megtalálni annak a módját, hogy a Kárpát-haza minden egyes településén jelen lehessen.
Még a járvány idején szerették volna elérni azt, hogy a sok gond és bánat közepette örömöt is varázsoljanak az emberek szívébe, hogy újra legyen kedvük közösségekbe járni, együtt lenni, hogy a hagyományokra épülő tevékenységekkel lendületet kaphasson a településeken az élet. Örömmel nyugtázta az Ung-vidéken nagy sikert aratott kísérleti évadba az elsők között bekapcsolódó csicseri szakkörök szorgos munkáját, aminek köszönhetően a programot bemutató és népszerűsítő élményfilm egyik forgatási helyszínéül nem véletlenül választották épp a helyi tájházban alkotók közösségét. Elárulta, hogy egy alkalommal alkotás közben is meglátogatta a csicseri hölgyek csoportjait, ami nagy élmény volt számára: a második évadban még az előzőekben tapasztaltnál is nagyobb lelkesedéssel, örömmel voltak együtt és kész csodák kerültek ki a kezeik közül.
Csicser község polgármestere, Hajdók Vince örömnel nyitotta meg azt a kiállítást, amely minden elemében az alkotásról és készítőjéről szól, arról az emberről, akinek szelleme az alkotás által örökké fiatal marad úgy, hogy egyben a múlt értékeit is őrzi.
Úgy véli, a szakkörök iránti fokozott érdeklődés falujukban bebizonyította, hogy a közös alkotás folyamata napjainkban is éppen annyi örömet ad az embereknek, mint valaha, nagyanyáink idején.
Maga is megbizonyosodhatott arról, hogy a szakköri foglalkozások alkalmával nem csak a népi mesterségekkel ismerkedtek meg a résztvevők, de építették saját közösségeiket is: összejártak, beszélgettek, miközben a megszerzett tudásuk által éltették a magyar népművészetet. Örömmel tapasztalta, hogy a közös alkotás élménye olyanokat is megfogott, akik korábban még nem mutatták meg magukat a közösségben.
A sok régi-új információt követően a megjelentek alig várták, hogy bebarangolhassák a terem minden szegletét.
A nemez töretlen népszerűségnek örvend. Sokan ugyan még mindig nem ismerik, de annál többen ismerkednek vele. Eötvös Lídiával Csicserben jövőre már harmadízben simogathatják tökéletesre a gyapjúrétegeket az érdeklődők.
Lívia az idén első alkalommal nyílt bútorfestő foglalkozások vezetését is elvállalta. Alkotásaikat nézegetve vele és társaival, azt csodáltam, hogy a régi mesterekhez hasonlóan szinte mindegyiküknek megvan a saját egyedi kézjegye.
Bodnár Angélánál a makramé iránt akkora volt az érdeklődés, hogy két csoportban is együtt számolgatta a többiekkel a szálakat. Csomózták azokat jobbra vagy balra, néha akár meg is tévedve, de a hibát visszabontva végül csak megkapták kívánt mintáikat.
A választható mesterségek közül minden bizonnyal a csipkeverés a legnehezebb. Bodnár Angéla talán nem is lenne a szálak szerelmese, ha a tavalyi évadban a Nagykaposon vezetett csoportjában, teljesen kezdőként nem sajátította volna el a jó szemet és sok türelmet igénylő technika alapjait. Igy második alkalommal már sokkal könnyebben ment neki minden, bátran tudott segíteni a többieknek. A hölgyek meseszép darabjait csodálva többen is megjegyezték, alkotóik méltán lehetnek büszkék magukra.
A terem eme sarkában a mézeskalács készítők vezetője, Híres Erzsébet megsúgta, hogy A Szakkör logóját és a falu címerét hálájuk és köszönetük jeléül polgármesterüknek, Hajdók Vincének meglepetésként készítették. Igazán ékes-édes dísze lesz majd irodájának.
A galériában találnak még bőven képeket, de messze nem a kiállított tárgyak mindegyikéről. Ajánlom mindenkinek, legalább egyszer nézze meg a június 11-ig látogatható kiállítást a falu kultúrházában, aminek kulcsa Híres Erzsébetnél akár munkaidőn kívül is rendelkezésre áll.
