2022. június 17., 14:33

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben

Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel június 16-án este a komáromi Rév – Magyar Kultúra Háza, ahol a Kikötő – Polgári Szalon jeles vendégeivel, Novák Ferenc „Tata” etnográfussal, koreográfussal, Kossuth-díjas rendezővel és a fiával, Novák Péter színész-szövegíró-műsorvezetővel, valamint a Bátorkeszin élő Sidó Szilveszter állatorvos-fafaragóval, elkötelezett Erdély-járóval beszélgetett az idén 50 éves táncházmozgalom kapcsán Bödők Gergely történész.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Médialapozó
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó
"Meghatározó élmény számomra az, ahogy a „szikiek“ Szék Széchenyi terén táncoltak..."

A házigazda röviden bemutatta a beszélgetőtársait. Novák Ferencet a magyar népművészet élő intézményének nevezte. A sokrétű, áldásos munkájával mintegy két tucat díjat, elismerést kiérdemelt „Tata“, a Nemzet Művésze a 91. életévén túl is teljes szellemi frissességnek és jó humorérzéknek örvend. Mint mondta, szívesen jött Komáromba, csak a lépcsőzés esett nehezére...

A magyar néptánciskola és a folklór sajátos színházi megjelenítésének jeles megteremtője, az amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője és a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál művészeti vezetője 1983-tól a Honvéd Együtes művészeti igazgatójaként vált világszerte (el)ismertté. Korábban a Bihari Táncegyüttes alapító-vezetőjeként munkálkodtt. Számos koreográfiát, például az István, a király című rockoperáét fémjelzi a neve, s könyveket is írt. A felesége, Foltán Jolán táncművész-koreográfus-rendező s a két gyermekük szintén a művészpályán érvényesül: Eszter rendezőként, Péter pedig énekes-színész-dalszerző-műsorvezetőként.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó
"Tata" a 91. életévén túl is teljes szellemi frissességnek és jó humorérzéknek örvend

Novák Péter 1993-tól a Holló Színház tagja, de más társulatoknál, így a Budapesti Operettszínházban és a Budapesti Kamaraszínházban is szerepelt. A legsikeresebb együttesét Kimnowak néven 1994-ben alapította, amely 2003-ig működött. A Megasztár 3 zenei tehetségkutatóban zsűritagként tevékenykedett. Dalszerzőként Oláh Ibolya és Rúzsa Magdi lemezein is közreműködött. Műsorvezetőként egyebek mellett a Beugró című műsorban dolgozott, újabban pedig a Kultúrpart kulturális portál kreatív igazgatója. A több elismerése közül először 1995-ben, 25 évesen, az év magyarországi felfedezettjeként kapta meg az Arany Zsiráf Díjat, 2004-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át. Sidó Szilveszter állatorvosi végzettséggel rendelkezik, de e munka gyakorlása mellett még 62 évesen is aktív néptáncos, fafaragó, fotográfus, valamint Erdély és Székelyföld elkötelezett szerelmese, kulturális értékeinek megörökítője.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó
Novák Péter: "a nemzeti archívum hozzávetőleg 300 ezer énekelt magyar dallamot és ugyanennyi ősi tánclépést őriz"

Hosszasan lehetne ecsetelni az elhangzott múltidéző történeteket, magvas gondolatokat, amelyek közül néhányat kiragadunk. „Tata“ leszögezte: nagyon büszke az erdélyi örmények legjelentősebb központjában, Szamosújvárban élt örmény-magyar felmenőire. A város várbörtönében raboskodtt a híres-hírhedt Rózsa Sándor, sírja pedig a rabtemetőben található, ahol már Sidó Szilveszter is járt. Elmondta: néptáncosként először 1949 karácsonyán ropta, amikor az egyik néptáncegyüttesből hiányzó srác helyére kellett beugrania. Majd okleveles etnográfussá vált, s örült annak, hogy akkoriban a jövendő néprajzkutatóknak régészetet is kellett tanulniuk, hiszen így ismerkedett meg László Gyula régész-történész-képzőművész-egyetemi tanárral, aki elvetette az uráli/finnugor ősnépre és őshazára vonatkozó elképzelést, szerinte csupán nyelvi rokonságról lehet szó. A pályája tekintetében ugyancsak fontosnak tartja az Ortutay Gyula néprajzkutató-politikushoz és Muharay Elemér színész-rendező-dramaturghoz, a Népművelődési Intézet (mai Hagyományok Háza) néprajzi osztálya vezetőjéhez és Korniss Péter, Kossuth-díjas fotográfus-fotóriporterhez fűződő kapcsolatát is. Az utóbbi az eltűnőben levő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolója.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó
A Kikötő – Polgári Szalon tartalmas júniusi estjének résztvevői

Felidézte az 50-es években kezdődött gyűjtőmunkáját, amely során nem csak az ősi magyar dallamokat, tánclépésekkel, hanem a népmesékkel és gyógynövényekkel is megismerkedett. Máig meghatározó élményt jelent számára az, ahogy a „szikiek“ Szék Széchenyi terén közösen táncoltak. Tudvalevő, hogy a zárt rendű széki táncok képezik a táncházmozgalom alapját. E „bölcsőbe“ a későbbiekben többedmagával is jópárszor visszatért, mert szinte a 24. órában rögzíteni-menteni akarta ezt a pótolhatatlan kincset, ami a kísérőit is mindig elbűvölte. „Számukra a néptánc véresen komoly dolog volt, ami meghatározta az életüket. Akkoriban még a 18. század végihez hasonló életet éltek, s minden fontos dolog, így a párválasztás is a táncházban dőlt el. Oda a fiatalok csak a konfirmálás után mehettek, s a nősülésük után táncházba már nem járhattak, csak bálokba. Az életem nagy szerencséjének tartom, hogy felfedeztem e csodás falut...“ – fejtette ki „Tata“.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó
Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a komáromi Rév – Magyar Kultúra Háza

Bár tudatosítja, hogy a parasztság is egyre korszerűbb körülmények között akar élni, ám fájlalja, hogy a modernizáció következtében Szék is egyre inkább kikerült a sajátos izolált világából. Miután ott is panziók épültek, és „megszállta a siserehad“, megállíthatatlan folyamat a polgáriasodása. Azt viszont örömmel nyugtázta, hogy ott manapság egy Hollandiából odaköltözött Misi nevű férfi élteti tovább az eredeti széki folklórt, mert az teljesen megbabonázta őt. Mesélt a magyarországi néptáncmozgalom kialakulásáról is, amelyből ő a Bihari Táncegyüttesével oroszlánrészt vállalt, ám hozzátette: e téren sok köszönhető a Bartók, Vasas és Építők Táncegyüttesnek is. Novák Péter hozzátette: a nemzeti archívum hozzávetőleg 300 ezer énekelt magyar dallamot és ugyanennyi ősi tánclépést őriz, ami sokkal több, mint más nemzeteké. „A Jóisten talán mindezzel kárpótolt minket a vérzivataros történelmünkért“ – szögezte le. Hálás a szüleinek azért, hogy más kiskorától őt is magukkal vitték a bel- és külföldi fellépésekre, s ekképp gazdagodhatott azzal a sajátos és örvendetes önkifejezési formával. Úgy látja, hogy a táncházmozgalom napjainkban újra a virágkorát éli, és Székelyföldre még mindig érdemes elmenni – a hangulat miatt is.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó
Sidó Szilveszter állatorvos többféle szép hobbinak hódol

Majd Sidó Szilveszter elmondta: ifi rockerként a kassai Új Nemzedék tánccsoportban „fertőződött meg“ a néptánccal és népzenével.

„Oda engem többedmagammal együtt Richtarcsík Mihály vitt el, és szavakkal leírhatatlan, amilyen közegbe kerültünk. Ott végre nyíltan és örömmel vállalhattuk a magyarságunkat, aminek a néptánc és a népzene volt az eszköze“ – emlékezett vissza. Majd 1983-ban „Tatával“ az István, a király című rockopera kapcsán ismerkedett meg, minek hatására megerősödött benne az érzés, hogy mindez nagyon érdekli őt, s akarja, hogy valamiképp köze legyen hozzá. Székre először egy miskolci rockfesztiválról utaztak le, ahol ehhez újabb hatalmas löketet kapott, miközben a székiek ajtaja és szíve megnyílt előttük, ha kimondták, hogy ők is magyarok, de más tájról érkeztek. Hálából 1990 januárjában oda és Kalotaszegree egy busznyi segélycsomaggal tértek vissza, s akkor ismerkedtek meg az ifjú Böjte Csabával, amit egy hajdani fotó is bizonyít... Megtudtuk, fafaragóként az 1996-os év volt számára az aranykor, amikor sok felvidéki település egymás után millenniumi emlékoszlopok készítésére kérte fel őt. Leszögezte: bár manapság sok fiatal intézményes keretek között tanulja a néptáncot, s profibban is ropja, mint ahogy azt egykor ők tették, mégis számára pótolhatatlan a régi budapesti táncháztalálkozók hangulata, lelkülete...

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó
Néhányan a rendezvény látogatói közül

Az 57. Jókai Napok e kísérőműsorának végén a hazai vendég diafilmvetítéssel idézte fel az évtizedekkel ezelőtti Erdély és Székelyföld általa lencsevégre kapott kincseit. Legközelebb szeptemberben lehet betérni a Kikötő – Polgári Szalonba, ahol a házigazda két Kossuth-díjas kiválóság egyikét: vagy Bereményi Géza irodalmár-dalszöveg- és forgatókönyvíró-filmrendezőt vagy Eperjes Károly színművész-forgatókönyvíró-rendezőt látja majd vendégül.

Az idén 50 éves táncházmozgalomról – illusztris vendégekkel a komáromi Révben
+2 kép a galériában
Megosztás
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.